La Croix 2020.06.17. Christophe Henning
La Croix: 2019. június 3-án az Ön által vezetett bizottság felhívásban bíztatta tanúságtételre a sértetteket. A testület időről időre beszámol munkájáról a nyilvánosságnak. Úgy tűnik, felszínre került a felnőtt korú áldozatok speciális helyzete…
Jean-Marc Sauvé: Még messze állunk munkánk végétől. Az út felénél tartunk. E stádiumban több a kérdés, mint a bizonyosság, de ez nem akadályozza néhány meglátás megfogalmazását. Felhívásunk célja olyan személyek tanúságtételének összegyűjtése volt, akik kiskorúként váltak szexuális visszaélés áldozatává, de emellett olyan sérülékeny felnőtteket is megszólítottunk, akik alá- és fölérendeltségi viszonyban, lelki kísérés vagy vezetés során, s nem szabad elhatározásból kerültek szexuális jellegű kapcsolatba. Több ezer vallomás érkezett hozzánk. A bejelentések 12–13 százaléka olyanoktól származik, akik a cselekmény elkövetése idején felnőttek voltak. Bár egyértelmű kisebbségről van szó, nem sejtettem, hogy ennyi esettel fogunk szembesülni.
La Croix: A CIASE felhívása lehetőséget adott arra, hogy megtörjön a csend?
Jean-Marc Sauvé: Az áldozat sokszor nagyon hosszan őrzi a csendet, mivel túl erős a hordozott fájdalom, vagy megtörténhet, hogy az abúzus ténye csupán idővel tudatosul, illetve a tettet eddig hamis bűntudat fedte el. Az elévülés, ha felnőtt sértettről van szó, más szabályozás alá esik, ezért, amikor az ügyet az igazságszolgáltatás elé viszik, leggyakrabban lezárt aktaként kezelik. A felnőtt áldozat szenvedése specifikus: lelkiismereti és spirituális visszaélést is magában foglal.
La Croix: Mit tudna mondani a felnőtt áldozatokról?
Jean-Marc Sauvé: Köztük világos többséget alkotnak a nők, holott a bejelentések összességét tekintve a tanúságtételek 62 százaléka férfiaktól származik. Az áldozatok egy része a papsághoz vagy szerzetesi közösséghez tartozott, esetleg tartozik ma is. Magas az aránya — egyharmad — a képzésben résztvevő hajdani szeminaristáknak vagy szerzetesnövendékeknek. Kétségtelen, hogy a hivatás megkülönböztetését élő fiatal könnyű préda lehet. Anélkül, hogy jogászok lettek volna, egyes elkövetők tökéletesen tudták mit csinálnak: az áldozat 18. életévének betöltése volt az a várt pillanat, amelytől kezdve az eddigi megbúvó technika aktív stratégiává vált.
La Croix: Mi a magyarázata e felnőttek törékenységének?
Jean-Marc Sauvé: Van, aki azért sebezhető, mert egy szerzetessel, egy szemináriumi tanárral, egy lelki kísérővel áll bizalmi kapcsolatban. Felkavaró látni, hogy a Szentírás, vagy egy-egy lelkiség elferdítésével milyen hódítási stratégiát lehet kifejleszteni, s hogyan lehet ezeket szexuális szenvedély kiélésére felhasználni. Ha a kiskorúak elleni abúzus a gyermek testének tárgyiasításából ered, s a tekintéllyel való visszaélés kategóriájába sorolható, amelyet súlyosbít a pap szakralizált alakja, a felnőtt személy sérelmére elkövetett cselekménynek megvan a maga torz mivolta, amely vegyíti a hatalommal való visszaélés, valamint a lelkiismereti visszaélés fondorlatos formáit. A gyermekek kárára véghezvitt bűncselekménnyel [pédocriminalité] összevetve a felnőtt személy elleni sérelem jobban megfelel annak a diagnózisnak, amelyet Ferenc pápa Isten népéhez írt levelében megfogalmazott. Ebben hatalmi, spirituális és lelkiismereti visszaélésről beszélt. [Vö.: „A sebek sohasem évülnek el.” Ferenc pápa levele Isten népéhez. 2018. augusztus 20.].
La Croix: Lehet azonosítani a visszaélés formáit?
Jean-Marc Sauvé: A spirituális visszaélés lelki kísérés, vagy a hivatás mélyítése során történhet. A Szentírás — nevezetesen az Énekek Éneke — hamis, eltévelyedett olvasatát használja fel, vagy abból a többé-kevésbé kifejezett vélekedésből ered, hogy a mindenkire vonatkozó törvény a választottakra, a spirituális elitre nem érvényes. A Mária-kultusz durva elferdítése is szerepelhet. De a keresztény kinyilatkoztatás alapján hogyan nyújthatna igazolást egy lelkivezető és az általa kísért nő szexuális viszonyára Jézus és Mária kapcsolata?
La Croix: A szerzetesi közösségekben is fellelhetőek felnőtt áldozatok. Kockázati tényezők lennének?
Jean-Marc Sauvé: Nem gondolom, hogy a közösség, mint olyan, elvből gyanús lenne. A kérdés az, hogy a személyes visszaélés hogyan válik szervezeti problémává. Magától értetődő, hogy amikor az elkövető fontos pozíciót foglal el, helyzete kedvez az abúzus rendszerszintű megjelenésének. Még inkább igaz ez, ha ő a közösség alapítója is egyben. Az Egyházban, mint minden más emberi közösségben, deformálódhatnak a hatalommal és a felelősséggel járó funkciók. Ebből következik az elöljárók kiválasztásának fontossága, a hatalom szabályozásának jelentősége, a mandátum hosszának korlátozása, a működés belső mechanizmusainak súlya. Az új közösségek jellegüknél fogva nem tudták azt a tapasztalati kincset, a bölcsességnek és okosságnak azt a tárházát felhalmozni, amellyel a bencés, domonkos, jezsuita lelkiségi családok rendelkeznek. De az egyházmegyei papság, s a történelmi rendek sem mentesek a kisiklás veszélyétől. A püspökök is jelentős hatalmat bírnak anélkül, hogy azzal a deliberatív hagyománnyal rendelkeznének, amellyel a rendek. [A professzor ezzel a kifejezéssel a közösségen belüli megbeszélésre, diszkusszióra utal.] A szabályozás egyedül az ő kezükben van. Ezért minden személyes bűnön, a mérlegelés és megkülönböztetés hibáján, s kormányzati tévedésen túlmenően a cselekményeknek súlyos következményei lehetnek.
Fordította: Hantos-Varga Márta
Megjegyzés: Az utóbbi években több új alapítású, nemzetközileg ismert közösség, köztük a L’Arche, Les Foyers de Charité, Communauté Saint-Jean, él át megpróbáltatást alapítóik nyilvánosságra került visszaélései miatt.
Korábbi írásaink:
https://kaposvar.egyhazmegye.hu/index.php/hirek/kitekinto/item/229-emberprobalo-feladat