www.cathobel.be       2020. június 29.

Elsőként az utóbbi hónapok egyedülálló mivoltát húzzák alá, ugyanakkor megjegyzik, hogy több szempontból megpróbáltatást jelentett ez a periódus: „Sok embert, családot, közösséget súlyosan megviselt a gyász, a betegség, a munkahely elvesztése, az elszigeteltség. Legelőször rájuk gondolunk, s szeretnénk kifejezni együttérzésünket.”

A korlátozások bevezetése azonban a szolidaritás számos gesztusát is kiváltotta. Sokan saját idejüket vagy adományaikat osztották meg másokkal. Szomszédok és távolélők kerültek közel egymáshoz. A püspökök arra bátorítanak, hogy kövessük ezt az utat. „Folytassuk együtt a munkát. Tegyük szebbé közösségeinket azáltal, hogy azok testvériesebbé válnak, s érzékenyebbek lesznek minden egyes tag sebére, valamint környezetünk hiányaira.”

Vajon az eljövendő világ különbözni fog a tegnapitól? A járvány elénk tárta azokat a nagy kihívásokat, amelyekkel korunk társadalmi, ökológiai, gazdasági téren küzd. Nincs kész válasz, ellenben „hitünkből és közösségi találkozásainkból erőt meríthetünk, s segítségükkel majd dönteni tudunk arról, mi módon lehetséges más egyénekkel és társadalmi csoportokkal karöltve cselekedni”.

A püspökök különösképp arra kérik a keresztény közösségeket, hogy lelkesedéssel köteleződjenek el a világ szívében: „Keresztségünk által Krisztus küld bennünket. Szembesültünk a járvánnyal, illetve e világgal, amely képes nagylelkűségre, egyszersmind kételyekkel is küszködik. Ajánljuk fel szolidaritásunkat, reményünket, az Evangélium örömét!”

A levél és a videó jókívánsággal fejeződik be: „Legyen ez a nyár a megpihenés és a lényegre figyelés ideje! Adjon alkalmat arra, hogy aktívan keressük, mit szeretne Isten számunkra, az Egyház és a világ számára.”

Fordította: Hantos-Varga Márta