La Croix 2019.07.21. Claire Lesegretain
www.cath.ch 2019.07.21. Jean-Claude Gerez
Walter Brandmüller, német bíboros már többször szembehelyezkedett Ferenc pápa [lelkipásztori] irányvonalával. A most 90 éves főpásztor 2016-ban egyike volt a családszinódus után kiadott Amoris Laetitia apostoli buzdítást erősen bíráló úgynevezett „dubia-bíborosok” csoportjának. 2019. június 27-én az Infovaticana honlap egyik blogján, valamint az Instituto Humanitas Unisinos internetes oldalán megjelent írásában a munkadokumentumot „eretnekséggel és aposztáziával” vádolta, mivel szerinte nem támaszkodik sem az Egyház hagyományára, sem az eddigi zsinatokra. Azt állítja, hogy a következő püspöki szinódus „kizárólag” egy alig lakott régióval fog foglalkozni, s olyan témákkal — úgymint ökológia, gazdaság, politika —, melyek csupán marginálisan kapcsolhatók az Evangéliumhoz és az Egyházhoz. „A szinódus agresszív módon avatkozik be a brazil állam és társadalom tisztán időbeli [világi] ügyeibe.” – véli. Szintén kritikával illeti az Instrumentum Laboris „nagyon pozitív értékelését” az indián vallásokkal kapcsolatban, melybe [a szerzők] belefoglalják „azok gyógyítási gyakorlatát és mitológiai elbeszéléseit”. Úgy gondolja, hogy a munkadokumentum a „nyugati kultúra antiracionalista elutasítása”, s a pánamazóniai szinódusnak az a célja, hogy elfogadtasson „két olyan tervet, melyet eddig nem lehetett megvalósítani: a cölibátus eltörlését és a nők papságának bevezetését”. Ez utóbbit a női diakonátus előlegezné.
Brandmüller bíboros cikke változatos reflexiót váltott ki. A 75 éves brazil teológus, Marcelo Barros de Sousa, a Pánamazóniai Egyházi Hálózat (REPAM) tagja kijelenti: „Brandmüller bíborosnak igaza van, amikor azt írja, hogy a pánamazóniai szinódus óriási változást rajzol ki azon egyházmodell szempontjából, amely a keresztény hitet azonosította a nyugati kultúrával, s utóbb minden kontinensre rákényszerítetette azt.” A bencés szerzetes arra is felhívta a figyelmet, hogy a munkadokumentum Ferenc pápa „Episcopalis Communio” kezdetű apostoli konstitúciója (2018) után készült, amelyben megfogalmazódik annak igénye, hogy a püspöki szinódus váljon mindinkább „olyan sajátos eszközzé, mely Isten népét hallgatja a helyi egyház híveivel folytatott tanácskozásokon keresztül. […] A szinódus olyan szerv, „mely hangot ad Isten egész népének a püspökökön keresztül”, miközben a „hit őrzője, magyarázója és tanúja”. Barros de Sousa örömét fejezi ki, hogy az Instrumentum Laboris az Egyházat „Amazónia hangjának szeretetteljes és spirituális meghallgatására” buzdítja. „Korábban egyetlen szinódus alkalmával sem találkozhattunk ilyen léptékű javaslattal.” – mondja, majd felidézi, hogy az amazóniai régió kilenc ország területét érinti. Szerinte e roppant nagy térség egyben „Isten megtapasztalásának helye a történelemben”, ezért „teológiai hely” is. E szemszögből nézve az ökológia és a bennszülött népek védelme szükségszerűen kapcsolatban áll az Egyház küldetésével. „Amiként az Egyház a 16. és a 19. század között a gyarmatosítók és a világi elnyomó hatalmak oldalára állt” (No 38.) azért, hogy az indiánok között előmozdítsa a megtérést, azonképp „ma az evangelizációnak a párbeszéd, az élet, valamint bolygónk jövője szolgálatában kell állnia” (No 35). – köti össze az Instrumentum Laboris egy-egy gondolatát.
A svájci katolikus portál a vitát összegző cikkében megemlíti Gerhard Müller bíboros 2019. július 16-i reakcióját a Die Tagespost német nyelvű lapban. A Hittani Kongregáció volt prefektusa osztja Brandmüller bíboros nézetét azzal kapcsolatban, hogy az Instrumentum Laboris „meghatározó pontokon ellentmond az Egyház tanításának”, s a dokumentumot „zűrzavarosnak” tartja.
A 2004-ben II. János Pál pápa által Huancayo érsekévé kinevezett Pedro Barreto július 20-án a La Civiltá Cattolica oldalain — olasz, angol, francia és spanyol nyelven olvasható — hosszú közleményben fejtette ki gondolatait. Ezt megelőzően a Vatican News számára is összefoglalta véleményét. Arra emlékeztetett, hogy ez a speciális szinódus „új utakat keres az Egyház, valamint egy átfogó ökológiai fejlődés számára”. A cél e hatalmas területen lakó emberek számára olyan feltételek megteremtése, amely méltó életet, s jövőbe vetett bizakodást tesz lehetővé. A bíboros aláhúzta, hogy az Egyház küldetése e régióban „az itt lakó népek és közösségek hétköznapi életének érdemi [significatif] kísérése”. „Az Egyház jelenlétét az államok stabilitása vagy szuverenitása szempontjából semmi esetre sem lehet fenyegetésként felfogni. Épp ellenkezőleg, olyan prizmaként működik, mely segít azonosítani a sürgető helyzetekre adott állami vagy társadalmi válaszok törékeny pontjait. E haladéktalanul megoldandó szituációkkal kapcsolatban — az Egyháztól függetlenül — olyan konkrét, történelmi tartozás halmozódott fel, amelyet immár nem lehet megkerülni.”
A perui főpap azt is hangsúlyozta, hogy egyházként, Ferenc pápa felhívása nyomán, Amazóniában a találkozás kultúráját szeretnék élni a bennszülöttekkel, a folyó mentén élőkkel, az afrikaiak leszármazottaival, a kistulajdonos parasztokkal, a városlakókkal. „Ezen kívül tiszteletteljes és konstruktív dialógust kívánunk folytatni a más vallások képviselőivel, továbbá a politikai hatóságokkal és a társadalmi szervezetekkel.” – közölte. Kiemelte, hogy olyan dokumentumról van szó, amely majd alapul szolgál a szinódusi munkához, s „amely részletesen kifejezésre juttatja az Amazóniát lakó népek számos képviselőjének érzéseit és vágyait”. Utalt arra, hogy az anyag közel 90.000 emberrel folytatott, s két évig tartó eszmecsere gyümölcse. „Hisszük, hogy e gazdagság — minden bizalmatlanságon túlmenően — olyan elemekkel szolgál, melyek egy olyan valóság jobb megértését segítik, amely méltó a figyelmünkre.”
Ezzel párhuzamosan az ausztriai születésű Erwin Kraütler, a brazíliai Xingu területi prelatúra emeritus püspöke — aki 80. születésnapja alkalmából interjút adott az osztrák médiának — „csaknem botrányosnak” minősítette azt a tény, hogy az amazóniai erdőségben szétszórtan élő 800 katolikus közösség tagjai a paphiány, valamint a pirogon megteendő jókora távolság miatt évente csupán kétszer vagy háromszor részesülhetnek szentáldozásban. Kraütler atya abban reménykedik, hogy a környezetvédelmi és az autochton népek jogaira vonatkozó kérdések mellett, a pánamazóniai szinódus a „kipróbált házas személyek” felszentelését is megvitatja majd. Véleménye szerint a „viri probati” kifejezés — a férfiakra való utalás miatt — túlságosan specifikus, s bízik a női diakonátus lehetőségében.
Fordította: Hantos-Varga Márta
https://www.laciviltacattolica.it/articolo/sinodo-per-lamazzonia-e-diritti-umani/
https://www.magyarkurir.hu/hirek/jelentes-keszul-az-emberi-jogok-helyzeterol-amazoniaban
https://www.magyarkurir.hu/hirek/uj-apostoli-konstitucio-szabalyozza-puspoki-szinodusokat