La Croix  2020.06.12.  Caroline Celle

„A jövő egyháza” projekt, ahogyan Trier püspöke, Stephan Ackermann nevezi, az egyházmegye plébániáit szervezte volna át (172-ről 35-re csökkentve számukat), továbbá ezek vezetését egyenlő felelősséggel egy plébánosra és egy világi felelősre bízta volna. Azonban a terv megvalósulására várni kell, mivel az előirányzott reform kapcsán két vatikáni intézmény, a Papi Kongregáció, valamint a Törvényszövegek Pápai Tanácsa, fenntartását fejezte ki.

A KNA katolikus hírügynökség beszámolója szerint Ackermann püspök 2020. június 5-én Rómába utazott, hogy kifejtse elképzeléseit, mivel a reformot — miután az Unio apostolica papi szervezet, valamint az egyházmegye egyes laikusai panasszal éltek — a Vatikán 2019 novemberében felfüggesztette. 2020. június 9-én az egyházmegye portálja számolt be arról, hogy a fentebb említett hivatalok a kilátásba helyezett törvényszövegek alapján tartózkodásuknak adtak hangot, nevezetesen a papok kormányzati szerepe, valamint a plébániák mérete és tervezett működése kapcsán.

Szinódus az egyház megújulásáért

Az új törvény a Trieri egyházmegye 2013 és 2016 között tartott zsinatának gyümölcse. E periódusban az egyház megújulásáról gondolkodtak, s reflektálni szerettek volna a hivatások számának csökkenése miatti krízisre, amely egyre sürgetőbbé teszi az erők újraszervezését. A végleges szöveg a korábbinál nagyobb felelősséget ad a laikusoknak, így a plébániák kormányzását multi-professzionális csapat kezébe adja, mindezt ezért, hogy a papság adminisztratív kötelezettségeit a pasztorális munka érdekében csökkentse. A plébániák számát nagymértékben redukálták, hogy „elősegítsék a hálózatba szervezésen alapuló munkát” – jegyezte meg 2018-ban Ackermann püspök a La Croix-nak adott interjúban.

Azonban a reformtervezet körül az egyházmegyében nem alakult ki egység. A 2016-ban befejezett zsinat ellenhatásaként protestáló mozgalom alakult ki, amely, szóvivőjük, Harald Cronauer szerint, a plébániák több mint egynegyedét fogta össze. A terv ellenzői úgy vélik, hogy az új struktúrák túl nagyok ahhoz, hogy katolikus hívek ezreinek gondjaival foglalkozzanak, s emellett védelmezzék a helyi közösségek érdekeit. Ezen kívül attól is tartanak, hogy az összevonás számos önkéntes feladatkör megszűnését jelenti.

„A félelmek jogosak, ha egy középkori, tradicionális egyházmodellre támaszkorunk, amikor minden falunak saját papja volt.” — mondja Arnaud Join-Lambert, a Louvaini Egyetem teológia professzora. „De Ackermann püspök az egyház modernebb felfogását vallja, azt, amely decentralizált, s hálót épít fel a templomi közösség, valamint a katolikus intézmények, kórházak és iskolák között. Valójában modellváltásról van szó, s nem a méretek módosításáról.”

A változást nem minden német katolikus értékeli. „Franciaországban a plébániák megnagyobbítása, s a laikusok szerepvállalása az 1980-as években megtörtént. Németországban az egyház eddig nem vállalkozott ilyen módosításokra, ezért ez most fordulópontot jelent.”

Ha a német katolikus egyházon belüli aggály megmagyarázható, a reform újragondolását kérő vatikáni döntés kicsit meglepőnek tűnik. „A kongregációk nem szoktak az egyes egyházmegyék ügyeibe beleszólni, a változtatás jelen esetben nem az erkölcs vagy a hit kérdését érinti. Róma ezzel a döntéssel minden bizonnyal saját tekintélyére emlékezteti a turbulens német egyházat.” – teszi hozzá Join-Lambert. Tény, hogy a reform felfüggesztése a rendszeresen újításokat meghirdető német katolikus egyház és a Vatikán között kialakult feszültség kontextusában történt.

2020. június 9-én a Trieri egyházmegye kommünikéje a püspök és az egyházmegyei tanács tagjai közötti megbeszélés összehívását is bejelenti. Kifejezik annak reményét, hogy a konzultáció „hozzájárul a többi helyi egyház pasztorális útkereséséhez”.

Fordította: Hantos-Varga Márta