La Croix 2020.06.08. Claire Lesegretain
A spanyol Nemzeti Törvényszék (Audiencia Nacional) mond ítéletet a hajdani ezredes, majd védelmi miniszter Inocente Orlando Montano, s egyik alárendeltje perében, akik feltételezhetően részt vettek „a terv kiötlésében, a döntés meghozatalában, valamint a végrehajtásban”. Az Egyesült Államokba menekült Orlando Montanot 2017-ben adták ki a spanyol hatóságoknak.
A Jézus Társasága közép-amerikai tartománya és az UCA 2020. június 5-én kommünikét adott ki. Emlékeztetnek arra, hogy a bűntettet „a salvadori hadsereg tagjai követték el, akiket az ország legmagasabb szintű hatóságai kezdettől fogva védelmeztek, miközben a bűncselekmény kitervelői és megparancsolói végig tagadták az esetet”. A Jézus Társasága és a Közép-amerikai Katolikus Egyetem eddig is azért küzdött, hogy a valóság napvilágra kerüljön, s helyi, salvadori bíróság szolgáltasson igazságot. Az utóbbi három évtizedben folytatólagosan megemlékeztek a november 16-i dátumról, egyúttal rendszeresen arra kérték a dossziéval foglalkozó ügyvédeket, hogy összegezzék a tényeket, valamint számoljanak be munkájuk állásáról a nyilvánosságnak.
1989-ben a salvadori elitalakulat (Atlacatl) mintegy ötven harcosa automata fegyverrel, hidegvérrel ölte meg az egyetemen tanító hat jezsuitát (öt spanyol állampolgárságú papot, s egy salvadori atyát), továbbá a két nőt. A katonákat az Egyesült Államokban képezték ki, s a tett elkövetésekor szolgálatban voltak.
Az UCA jezsuita közösségének kertjében található sírokon hat név olvasható: Ignacio Ellacuría (rektor), Ignacio Martín-Baró (pszichológus, rektor-helyettes), Segundo Montes (az Emberi Jogok Intézetének igazgatója), Armando López (az etika professzora), Juan Ramón Moreno (a teológia professzora), s a salvadori születésű Joaquín López (a népneveléssel foglalkozó „Fe y alegria” mozgalom igazgatója).
A jezsuiták elkötelezetten szolgálták a legszegényebbek képzésének és nevelésének, az alapvető emberi jogoknak, továbbá a menekültek befogadásának ügyét. A szélsőjobboldali kormányzat, azonkívül a katonaság célpontjaivá váltak, mivel részt vettek abban a nemzeti dialógusban, amely az országban dúló polgárháborúnak akart véget vetni. E küzdelemben, írja a közlemény, „sohasem érezték magukat egyedül”, mivel a jezsuita rend támogatta erőfeszítéseiket. Ez a háttér bátorította a hat szerzetest arra, hogy „leleplezzék a salvadori népet sújtó hatalmi visszaéléseket, továbbá arra is, hogy keressék a békés megoldást a testvérgyilkos, irracionális és katonai szempontból kilátástalan háború befejezésére”. [Az 1980 s 1992 között zajló salvadori polgárháború áldozatainak számát több mint hetvenötezer főre becsülik.]
Ugyanezen ideálok mozgatták a Jézus Társaságát és az UCA-t, amikor „harminc éven keresztül a salvadori igazságügyi szervektől kérték az igazság felderítését”, annak reményében, hogy „a salvadori nép elengedhetetlen kiengesztelődése érdekében nem lesz túl távoli az a nap, amikor ez bekövetkezik”.
Azok, akik elhatározták a jezsuita papok, valamint Julia Elba, s leánya, Celina meggyilkolását, tudták, hogy nem „szimpla gyilkosságot” követnek el – zárul a kommüniké. „Ártatlan, jóakaratú embereket öltek meg, olyanokat, akik egyetemi munkájuk révén egész életüket a szegények védelmezésére, az igazságosság és a közjó előmozdítására szentelték.”
„A bírósági eljárás számunkra fontos állomás” – jelentette ki José María Tojeira, az áldozatok rendtársa, az UCA régi rektora az El Pais spanyol napilapnak. „A spanyolországi pernek mindenkor jelentős visszhangja van Salvadorban, s az itteni, gyakorlatilag holtponton lévő jogi ügymenet elindítását szolgálja a gyilkosság többi feltételezett elkövetőjével szemben.”
Előző cikkünkből: Az 1965-ben alapított katolikus egyetem 1990-ben fennállásának 25. évfordulóját készült ünnepelni. Az azt vezető jezsuita közösség nagy testvéri egységet élt meg. Sikerült fellendíteni az intézményt: az UCA az egyik legjelentősebb közép-amerikai oktatási hely lett. A lelőtt szerzetesek két téren is kiemelkedtek: a konfliktus békés megoldását keresték, ugyanakkor leleplezték a társadalmi igazságtalanságot. Mivel spirituális vezetőként tűntek fel a „nép” oldalán, s felemelték hangjukat mindenféle jogtalan követelés ellen, zavarták a politikai és katonai hatalmasságokat. „A jezsuiták nem vettek részt a háborúban, a béke építésén fáradoztak, azonban háború idején békét követelni sokak számára egyfajta fenyegetést jelentett.” – véli José Maria Tojeira atya, aki 1997 és 2010 között volt az UCA rektora. Az egyetem a 30. évforduló megemlékezésének jelmondatául „A történelmet fénnyel töltötték meg!” gondolatot választotta.
Fordította: Hantos-Varga Márta