Agence Fides  2020.06.06.

Az Uganda, Tanzánia és Kenya között fekvő Viktória-tó, felülete alapján, a világ második legnagyobb tava. A szigetein lakó halászokat és családjaikat a rekordmagasságú vízszint miatt szintén evakuálták. Az áradás megakadályozta, hogy a mezőgazdasági termékeket előállító Mwewa körzetben 3200 hektáron megkezdődjék a rizs aratása. Tavaly, ugyanebben a periódusban, a szárazság folyományaképp több tízezer állat hullott el, miközben 3,5 millió embert éhezés fenyegetett. Ebben az évben a szélsőséges időjáráshoz az utóbbi 70 esztendő legnagyobb méretű sáskajárása társul.  Annak ellenére, hogy repülőgépekről rovarölő szereket szórtak le, a vonulások áradata nem állt meg. A jelenlegi szünet a petelerakási időszaknak köszönhető.

A kenyai fővárosban, Nairobiban élő Renato Kizito Sesana atya szerint a Covid-19 járvány azért nem okoz különösebb félelmet, mivel „a természeti-, valamint az emberi tudatlanság vagy kapzsiság okozta katasztrófák folyamatosan egymást követik”. A misszionárius úgy véli, hogy „mindezeket súlyosbítja a természeti erőforrások felelőtlen és bűnös kizsákmányolása, amelyet a nemzetközi gazdasági szervezetek az utóbbi évtizedekben — a munkaerő kizsigereléséhez hasonlóan — még tovább fokoztak. Ezért nem lehet csodálkozni azon, ha a 85 Covid-19 beteg halála nem váltott ki különösebb visszhangot. A népesség a kijárási tilalom és számos korlátozás ellenére — a kormány rendelkezéseinek megkerülését is kockáztatva — igyekszik mindennapos tevékenységét folytatni”.

A problémákkal akkor foglalkoznak, amikor azok már előálltak. A lakosság a jelenben él. Nem véletlen, hogy a jelentősebb afrikai nyelvekben nem létezik jövő idő. A világ ezen részén, ahol az emberek napról napra próbálnak élni, sőt gyakran túlélni, egyedüli horizontként az adott pillanat kínálkozik. Ez nem fatalizmus, hanem reakció az adott közeg által kínált kihívásokra. „Amennyiben a fatalizmus azt jelenti, hogy valaki beletörődik sorsába, s cselekvés nélkül elszenvedi azt, úgy gondolom, ez olyan valami, ami távol áll az emberi lélektől, itt Afrikában különösképpen. Vaknak vagy előítéletektől elvakítottnak kellene lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre az élet melletti határozott elköteleződést. Ez a hétköznapokban is megmutatkozik. Minden reggel, 5 órakor, amikor lejár a kijárási tilalom, emberek ezrei indulnak dolgozni, vagy alkalmi munkát keresni, azért, hogy gyermekeikről gondoskodni tudjanak.” Nem engedhetik meg maguknak, hogy a vírussal foglalkozzanak. Jobban félnek valami mástól, a legnagyobb gyötrelemtől: a gyerekek éhezésétől.

Fordította: Hantos-Varga Márta

Fotó: La Croix, Fides