Először is úgy, hogy tanúságot tesz az Egyház egész társadalmi tanítása mellett, oly módon, hogy részt vesz a nyilvános vitákban, s formálja, nem pedig helyettesíti a hívők lelkiismeretét. A katolikus vezetőknek el kell utasítaniuk minden olyan kísérletet, amely megpróbálja megcsonkítani az Egyház tanítását és az Evangélium felszólításait, s így csak fokozza a pártos megosztottságot.

Másodsorban fölébe kell emelkednie a politikai viszonyokban és a politikai vitákban jelentkező megosztottságoknak. Minden politikai résztvevővel és szereplővel szívélyes viszonyt kell ápolnia, de egyetlen szereplővel és párttal sem köthet szövetséget.

Harmadsorban mindig el kell ismernie a lelkiismeret szent méltóságát, s nem próbálhatja korlátozni a polgárok felelősségét, akiknek az a feladatuk, hogy lelkiismeretük világosságával hozzanak politikai döntéseket.

Az Egyház a világban van. Az a hivatása, hogy egyszerre legyen immanens és transzcendens. Más szóval prófétai módon kell megnyilatkoznia, és nem lehet megalkuvó. Szívélyes kapcsolatot kell fenntartania az állam és a közélet vezetőivel, de nem foglalhat állást egyetlen fél mellett sem. Az egész Evangéliumról kell tanúságot tennie.

Az emberi személy méltóságáról és a teljes, csorbítatlan közjó kereséséről szóló egyházi üzenet ad támpontot ahhoz, hogy eligazodjunk a társadalmat megosztó kérdésekben. Ezért az Egyház bizalommal és alázattal lép be a nyilvánosságba, tudva a veszélyekről, amelyek körülvesznek minket. És laikus nők és férfiak sérthetetlen lelkiismerete nyújtja számára a legfontosabb erőforrást ahhoz, hogy átalakítsa a világot.

Forrás és fotó: America Magazine/Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír