La Croix  2020.05.18.  Nicolas Senèze

„Nagy öröm!” – lelkendezik Andrea, aki két hónap után először vette magához az Oltáriszentséget. A fiatal egyetemista hét közben ritkán szokott misére járni, ha mégis, leginkább este. De az újrakezdés első napján már reggel itt szeretett volna lenni. Róma keleti részén, a Torre Spaccata városnegyed Szent Bonaventúra plébániáján vagyunk.

„Két hónap! Hiányzott a szentáldozás! Természetesen volt mise a világhálón, de az mégsem ugyanaz! Még akkor sem, ha tudjuk, hogy az Úr mindig velünk van.” – mondja Rosa. „Szenvedésnek tűnt ez az idő.” – folytatja egy idősebb asszony, Giovanna. Szombatonként ő szokta látogatni, s áldoztatni a betegeket. Már számos telefonhívást kapott. Várják.

Bár Stefano Cascio atya minden nap tartott online szentmisét, mégis bevallja, hogy nehéz volt ez a pár hét.

 „Jó Pásztor vasárnapján sírtam az üres templomban.” – ismeri be a dinamikus pap. Most örvend a mintegy harminc résztvevő láttán, akik, miután a bejáratnál fertőtlenítették a kezüket, a padsorokban kellő távolságban ülnek egymástól.

A biztonság érdekében a cibórium az euchatisztikus ima alatt fedett marad. Áldoztatáskor a fiatal francia-olasz pap újra kezet mos, majd kesztyűt és maszkot húz. Így, óvatosan adja az ostyát a hétköznapi misére korábban is kitartóan járó hívek kezébe.

Francesca szintén a felsőoktatásban tanul. Hétköznap hébe-hóba jár liturgiára. „Ma nagyon különleges nap van.” – meséli. „Hiányzott már a templom és a közösség.” Don Stefano szerint a nehéz helyzet felfedeztette a hit két alappillérét. „Az eucharisztia iránti vágy Isten szeretetének tükre, a szenvedőhöz való közelség a felebarát szeretetét jelzi”.

Ebben a szegény városnegyedben a korlátozások bevezetésekor sokan egyik napról a másikra bevétel nélkül maradtak. Vagy azért, mert még a részleges munkanélküli kategóriájába sem estek bele, vagy azért, mert önálló vállalkozóként, netén feketén dolgoznak. A plébánia nyújtott segítséget: koordinálták a szupermarketek adományait, hetente élelmiszercsomagokat osztottak. „Ismerek egy péket, akinek döntenie kellett: vagy műhelye bérleti díját fizeti, vagy élelemre költi a pénzét. A bérleti díjat választotta, így azok sorát bővítette, akiket támogattunk.”– szól Stefano atya. Büszke arra a közösségre, amely képes volt a nehézségek közepette az összefogásra.

Mint a kezdet kezdetén! Az 1970-es években a negyed lakói kérvényezték, hogy saját templomuk lehessen, majd egy keresztet tűztek a kiszemelt telekre. Olyan kezdeményezés volt ez, amely II. János Pál pápát arra emlékeztette, amit Krakkó érsekeként maga is megélt Nowa Hutában. A szent pápa — akinek 2020. május 18-án születése 100. évfordulóját ünnepeltük — néhány évvel később, 1979 áprilisában, első pasztorális látogatása helyszínéül választotta a frissen felépült templomot. A Szent Bonaventúra templom közössége „jelnek” tartja, hogy a centenáriumon újra örülhettek a közösség ünnepének, a szentmisének!

Fordította: Hantos-Varga Márta