Hogyan beszéljünk a gyerekeknek a koronavírusról?

Kiemelkedően fontos, hogy a gyerekeknek koruknak megfelelően beszéljünk a közösen megtapasztalt rendkívüli helyzetről. Íme, Marie-Noëlle Clément gyerekpszichológus néhány tanácsa.

La Croix  2020.03.21.  France Lebreton

Kisgyerekkor

A kisebbek nagyon érzékenyek a hétköznapi élet szertartásaira. Támpontjaik a nap ritmusához kötődnek. A bölcsödébe járó gyerekek a megszokott közeg változása miatt drasztikus törést élnek meg. Környezetük, s mindaz, ami érzékelhető, megbolydult: a tér és a kontaktusok világa hirtelen megváltozott. Mindezt el kell magyaráznunk nekik. A lehető legegyszerűbb szavakkal.

Ha gyermek annyira kicsi, hogy még nem érti a hallottakat, akkor is felfogja, hogy szülei kommunikálni akarnak vele. Később, amikor három- vagy négyéves lesz, ismét beszélhetünk neki erről, hiszen a mostani járvány családjaink történetének része lesz. Olyan cezúra, amelyről sokáig megemlékezünk majd.

3–6 évesek

A felnőttek az e korcsoportba tartozó gyermekeknek már valósághű és egyszerű magyarázatokat adhatnak. A vírus betegséget okoz, amelyet aprócska nyálcseppek révén átadhatunk egymásnak. Ezért csupán a lehető legkevesebb emberrel szabad találkoznunk. S ez az oka annak, hogy nem mehetünk óvodába. Emiatt töltjük a lehető legtöbb időt otthon.

A játékot is felhasználhatjuk arra, hogy a gyerekkel együtt elképzeljük a hasonló szituációkat: sok mese szól arról, hogy a hercegnő a külvilág veszélyt rejtő helyzetei miatt bezárva marad.

A szülők ne beszéljenek se a halottak számáról, se a kórházak és a lakosság kapkodásáról. Jobb áttenni a gyerekek lefekvése utáni időre a tévéhíradó nézését.

Lényeges annak kihangsúlyozása, hogy mindenki aktívan szembeszállhat a betegséget okozó vírussal. Ki kell emelni azokat az eljárásokat, amelyekkel a gyerek meg tudja védeni mind magát, mind társait. Azzal is, hogy otthon marad! Paradox módon „a semmittevés” cselekvővé tesz ebben a helyzetben. Az óvintézkedések tiszteletben tartása (kézmosás stb.) szintén!

8–10 évesek

Ebben az életkorban a gyerekek mindent (meg)hallanak és (meg)értenek. Érzékelik a szülők szorongását! Ez utóbbiaknak nem szabad letagadniuk, hogy minden ismeretlen helyzet félelemkeltő. Eközben ragaszkodjanak ahhoz, hogy a dolog pozitív oldalát ugyancsak felvillantsák. Emlékeztessenek arra, hogy esténként az emberek az ablakaik mellett állva tapsolják meg az elképesztő munkát végző egészségügyi dolgozókat. Hívják fel a figyelmet arra, hogy érdeklődhetünk a magányos emberek felől, s arra is, hogy felfedezhetjük a csendet, vagy a madarak énekét.

Fontos megnyugtatni a gyerekeket! Fontos elmondani nekik, hogy az országban minden erőt mozgósítottunk a nehézség legyőzésére. Őszintének kell lennünk, beszélgetnünk kell velük, felelnünk kell kérdéseikre, s legfőképp reményt kell táplálnunk!

12–13 évesek

A kamaszok a világhálóra vannak „rákattanva”, amelyen tömérdek mennyiségű, többé-kevésbé megbízható hír kering. S mivel most végeláthatatlan időt tölthetnek a képernyő előtt, szükséges, hogy segítsünk nekik megkülönböztetni a búzát a konkolytól. Beszéljünk velük arról, hogy össze kell vetni a hírforrásokat, s a szűrő nélküli, folytonosan áradó információk helyett inkább rehabilitáljuk a [hivatalos] hírműsort. Hívjuk fel a figyelmüket a „fake news” jelentére.

Használjuk ki a közös családi estéket: játszunk társasjátékokat, olvassunk, nézzünk jó filmeket. Az olvasás és a mozi fantasztikus lehetőség arra, hogy átbeszéljük, megvitassuk, megosszunk élményeinket. Még falak közé szorítva is!

Fordította: Hantos-Varga Márta és Hantos Lotti

 
Read 544 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés