La Croix 2019.08.09. Arnaud Bevilacqua

La Croix: Milyen lelkülettel készül a lourdes-i nemzeti zarándoklatra?

Mgr. Luc Ravel: Akkor is, ha vezetem azt, mindenekelőtt magam is zarándok vagyok, nekem is nyitottnak kell lennem a megtérés [további] lépéseire. Nagyon megérint az ezévi jelmondat: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.” (Lk 6,20) A szegénység fogalma, s ezzel összefüggésben a mennyei királyság kérdése különösképp foglalkoztat. A homíliákon keresztül szeretnék ebből valamit átadni a zarándokoknak. Ezen kívül — külön előadás keretében — ki fogok térni a szexuális visszaélések krízisére az egyházban, s utalni fogok [ezzel foglalkozó] könyvemre. A fiatalokkal is párbeszédet folytatok. A vita címe: „Fiatal keresztényként mit kell tennem és hogyan éljek?” Amikor Vincent Cabanac atya [szervezőként] felkínálta az elnöklést, azonnal igent mondtam. Ez megtiszteltetés! A nemzeti zarándoklat nagyságrendje, valamint lelkülete miatt is kiemelkedően fontos esemény. Ez „a” nemzeti zarándoklat! Amellett augusztus 15-e a francia katolikus egyházban az egyik legnagyobb ünnep. Tábori püspökként több alkalommal vezettem a nemzetközi katonai zarándoklatot, de az az ünnep a fegyveres erők világán kívül kevéssé ismert.

La Croix: Van valamiféle külön kötődése Lourdes-hoz?

Mgr. Luc Ravel: Elsősorban Máriához. Szüleim nagyon kötődtek a Szűzanyához. A hit átadásában a máriás jámborság nem volt másodrangú a családban. Nemritkán történt, hogy zarándoklatokon vettünk részt: jártunk Portugáliában, Fatimában, s gyermek-, valamint kamaszkoromban rendszeresen mentünk Lourdes-ba is. Húszévesen külön kegyelem ért. Pau városában egy ejtőernyős alakulatnál szolgáltam, amikor azt a feladatot kaptuk, hogy állítsuk fel a katonai zarándoklat sátrait. Ekkor fedeztem fel [igazán] Lourdes-ot. Később, tábori püspökként nyomot hagyott bennem a nemzetközi katonai zarándoklat, mely az egyházmegye központi eseménye. S természetesen egyházmegyés püspökként évente kétszer jövök ide a püspöki konferencia általános gyűléseire. Ragaszkodunk ahhoz, hogy minden nap közös imával kezdjünk a barlangnál. Összegezve: Lourdes vörös fonál az életemben.

La Croix: Úgy tűnik, hogy minden nehézség — szekularizáció és az egyházat érintő válság — ellenére Lourdes-nak továbbra is van vonzása.

Mgr. Luc Ravel: A kegyhely is átélt nehéz pillanatokat. Mgr. Antoine Hérouald [Lille segédpüspöke] apostoli delegátusi kinevezést kapott. Nehéz és összetett dologról van szó. Évek óta másképp, más formában érkeznek az emberek, kevésbé egyházmegyei zarándoklat keretében. A látogatás természetszerűleg a hithez kapcsolódik. Mint oly sokakat, engem is rendkívül mélyen megérintett a nemrégiben vetített dokumentumfilm Lourdes-ról. [Nem hívő rendezők által készített „Lourdes” című dokumentumfilmet májusban kezdték vetíteni a francia mozikban. Három hét alatt több mint 100 ezren nézték meg.] Ma a kegyhelynek másképp kell sugároznia, nevezetesen a médián keresztül, hisz a kegyelem eleve túllép magán a szentélyen. Tavaly a dél-koreai Daegu városában jártam. Búcsújukat egy 1919-ben épített lourdes-i barlang előtt tarják. Szintúgy az Egyesült Arab Emírségekben egy templom előtt elhelyezett kicsiny barlang számos hívőt vonz, elsősorban a Fülöp-szigetekről érkezetteket.

Fordította: Hantos-Varga Márta

Egyéb forrás: http://www.lourdes-lefilm.com/