www.cath.ch  2020.03.04.  Jacques Berset

„Az argentin társadalom polarizált, s a pápa, akarata ellenére, e konfliktus foglya.” – jegyezte meg 2020. február közepén a fővárostól északnyugatra fekvő Cordobában adott interjúban Andrés Swinnen jezsuita, aki hajdan Bergoglio-t követte az argentínai jezsuita rendtartomány élén. Kiemelte, hogy Ferenc pápa értékelése Argentínában eltér a világ más részein róla kialakult képtől. „Bergoglio-t 1973. július 31-én választották tartományfőnökké. [Az országban ez a katonai diktatúra időszaka volt. E periódusban 30.000 személy „tűnt el”, s 1,5 millió fő vándorolt ki.] Hat éven át látta el ezt a szolgálatot. Nagyon intelligens, nagy munkaképességgel rendelkezik, számos emberrel áll kapcsolatban, energikus.”  Ferenc pápa 2013 szeptemberében az olasz jezsuita folyóiratban, a La Civiltá Cattolica-ban megjelent híres beszélgetésben, amelyet 14 más jezsuita lap⁽¹⁾ is közölt, elismerte, hogy sok latin-amerikai jezsuita hosszú ideig ultra-konzervatívnak tartotta. Bevallotta, hogy ez az „ő hibájából” történt így, mivel nagyon fiatalon, harminchat évesen került posztjába, s gyorsan, valamint ellentmondást nem tűrően hozott döntéseket, ami komoly problémákhoz vezetett.

A 80 éves, flamand származású Swinnen atya jól ismeri Jorge Bergoglio-t. A jelenlegi pápánál egy évvel korábban, 1957-ben lépett be a jezsuita rendbe, de emlékszik rendtársa érkezésére is: „Huszonegy éves volt, élénk felfogóképességű.” Ha mostanában a tavaly őszi elnökválasztást elvesztő neoliberális Mauricio Macri hívei azzal vádolják Ferenc pápát, hogy „Kirschner-párti”, akkor voltaképpen elfelejtik, hogy Buenos Aires érsekeként Bergoglio bíboros nem kímélte bírálatával Nestor Kirschner elnököt, de nyomdokaiba lépő feleségét, Cristina Kirschnert sem. – emlékeztet Swinnen atya. Ezzel együtt sokak előtt világos, hogy a pápa olyan politikai adminisztrációval szimpatizál, amely szociális irányultságú, s illeszkedik a történelmi peronizmus vonulatához. Juan Domingo Perón első elnöki időszakának kezdetén, 1945 után, egy ideig közel állt az egyház társadalmi tanításához. Felesége Eva – az argentin nép számára „Evita” – jelentős szerepet játszott a nők társadalmi elismerése, valamint a „descamisados”, a nincstelenek megsegítése terén.

„Az a baj, hogy a fővárosiak, de alapjában véve minden argentin ember a világ közepének képzeli magát. Amikor Ferenc pápa az egyetemes egyházhoz szól, azt hiszik, hozzájuk beszél.” Attól is sok függ, hogy mit mond a média: a Clarín-csoport vagy a La Nation napilap. Ezek a kiemelt nemzeti sajtóorgánumok nagyban befolyásolják a közvéleményt. Ferenc pápa egyértelműen a tehetős osztályok és a neoliberális elit célpontja, mivel a kisemmizettek védelmére kel. „A média mindent elfogultság alapján tárgyal. Ferenc pápa »Kirschner-párti«, mert Cristina Kirschner mosolyogva jött ki egy pápai audiencia után, vagy »Macri-ellenes«, mert úgy tűnt, hogy Mauricio Macri komor arccal hagyta el a Vatikánt. Argentínában minden így működik: az ország mélyen megosztott, s Ferenc pápa minden megnyilvánulását ezen a látószögön keresztül minősítik.” Ami ellenben bizonyos: a leginkább szegények örülnek „pápájuk” elköteleződésének a periférián lakó szűkölködők mellett.

„Kezdetben, Ferenc pápa megválasztása után, általános volt a lelkesedés az országban: egy argentin pápa, egy valaki közülünk! De nagyon hamar az ideológia és a politika került előtérbe, mert rendkívül megosztott társadalomban élünk.” – jellemezte a helyzetet Romina Maccarone a Radio María Argentína szerkesztőségében. A munkáját 20 éve végző újságírónő megerősítette, hogy Argentínában Ferenc pápa megítélése „összetett”. Hangsúlyozta, hogy rádiójuk, a domináns médiumokkal szemben, a Laudato sí enciklika irányvonalát követi, s Jorge Mario Bergoglio nem várt pápává választásáig azzal, hogy a nyomornegyedek szegényei, vagy az őslakosok védelmére keljen. A lakosság ezen részét minden kormány, bármilyen színezetű volt is, mindig elhanyagolta, s úgy kezelte, mint „szemetet”. – véli a riporter.

Jorge Bergoglio, „hagyományos” papként egyszerűen élt: az emberekkel együtt buszon vagy metrón utazott, kopott cipőt és régi ruhát viselt. Mint a pásztor, jól ismerte „bárányai szagát”.

Hasonlóképp vélekedik a bő száz kilométerrel odébb található Deán Funes területi prelatúra svájci ősökkel rendelkező főpásztora, Gustavo Gabriel Zurbriggen püspök. Úgy gondolja, hogy amikor a meghatározó médiumok Ferenc pápát nem méltányolják, ez azért van, mert mindig a szegények oldalán állt, leleplezte a neoliberális kapitalizmus igazságtalanságait, ami természetesen nem tetszik az „elitnek”. „II. János Pál is ezeket mondta enciklikáiban, de intellektuálisabb módon. Ferenc pápa stílusa érthetőbb, népszerűbb. […] A nagy médiumok gyorsan betették őt egy skatulyába, s peronistának titulálták. Az emberek az kérdezik, hogy vajon miért látogatta meg a szomszédos országokat, s vajon miért nem jött még Argentínába? Ez egyfajta frusztrációt okoz a lakosság számára.”

Mgr. Hugo Ricardo Araya, a szomszédos Cruz del Eje egyházmegye püspöke megemlíti, hogy Ferenc pápa a nép körében nagyon kedvelt személyiség. „Fényképét az otthonok falain a Szűzanya ábrázolások mellett lehet látni.” Ő is megkérdőjelezi a „hatalmasok kezében lévő” médiát, amely a megosztást táplálja azzal, hogy a Szentatyát „Kirschner-pártinak” állítja be, holott ő magát minden bizonnyal peronistának mondaná, „arra az időszakra utalva, amikor a hajdani államfő közel állt az Egyház társadalmi tanításához”. Araya püspök azt is szóba hozza, hogy a Bergoglio-val szembeni politikai és egyházi ellenállás nem újkeletű: már akkor létezett, amikor Buenos Aires érseke volt. Az akkori „püspök-hercegeknek” nem tetszett, hogy a szegényekkel azonosította magát, s beszélt a korrupcióról. „Ennek a kisebbségben lévő püspöki csoportnak más képe volt a világról és az egyházról.” Közülük egyesek nosztalgiával viseltettek a véres katonai diktatúra iránt, amely, szerintük, megmentette Argentínát a kommunizmustól. „Amikor majd eljön halálának órája, ugyanazok az orgánumok, melyek ma kritizálják, megkoronázzák, s nem haboznak leírni, hogy milyen óriási ember, milyen kiváló argentin volt. Az argentin nép, amely nagyon konzervatív elemeket is hordoz az Egyházban, lám, ilyen!

Ezt a helyzetelemzést Patagónia püspökeinek szinte mindegyike magáénak vallja. Velük – a Szükséget Szenvedő Egyház katolikus szervezet jóvoltából – a svájci katolikus portál képviseletében Jacques Berset Buenos Airestől 1100 km-re délre, Comodo Rivadavia egyházmegyében találkozott. „A kisebbségben lévő konzervatív püspökök ma is Ferenc pápa ellenlábasai. Sajnálják a katonai diktatúra elmúlását, mivel az, szerintük, egy stabilnak tűnő rend megjelenítője volt.” – foglalta össze Mgr. Esteban Maria Laxague, a patagóniai Viedma püspöke.

(1) Magyarul: Jó napot! Ferenc pápa vagyok. Jezsuita Füzetek / Küldetésben Budapest 2013. 22–23. oldal.

Fordította: Hantos-Varga Márta