La Croix  Clémence Houdaille  2020.02.14.

„Arra buzdítom a gyónásra érkező fiatalokat, hogy tekintsék át életüket a »köszönet«, a »kérés«, és a »bocsánat« látószögéből. A gyónás alatt a bűn gyökeréhez érkezünk el, megpróbáljuk megérteni, mi az oka annak, hogy találkozunk a rosszal, s rájönni, hogy miért vagyunk kitéve a bűnnek. Éppen ezért konkrétnak kell lenni, s nem szabad a benyomások világában maradni. A gyóntató feladata, hogy segítsen abban, hogy az illető ne maradjon az általánosságok szintjén.

Zakeus története rávilágít arra, hogyan szembesít Isten tényleges valónkkal: Jézus nem tesz szemrehányást, de a találkozás kiváltja ebből az emberből az igazság megnyilvánulását. Zakeus spontán kér bocsánatot, s ez örömmel tölti el. Az igazság szabaddá tesz. Igen, „az igazság szabaddá tesz titeket” – mondja Jézus a János evangéliumban (Jn 8,32). Minél inkább kimondjuk a valóságot — még akkor is, amikor ez nehézséget okoz — annál inkább a szabadság tettét hajtjuk végre lényünk mélyén.

A gyónás szűkebb témakörén túllépve: a botrányok felszínre kerülésével ez történik most az Egyházban. Az igazság teszi lehetővé a sebek gyógyulását.

A gyónás szentségében Jézus gyógyít, megment és szabadságot ad azáltal, hogy megengedi az önmagukkal való igaz szembenézést. Mint pap, találkoztam már olyanokkal, akik hatalmas bűntudatot vagy ki nem mondott dolgok súlyát hordozták, s akik a gyónásnak hála dolgozni kezdtek önmagukon. Néha nem elég a spirituális dimenzió, s a világossághoz szükség van pszichológiai munkára is. De a gyónás során, a kimondott igazságon túl, Isten megbocsát.

Eszembe jut egy fiatal, aki emlékezetes gyónást végzett. Éreztem, hogy van még valami, amit nem tud megfogalmazni. Olyan volt ez, mint egy „szülés”. Végül sikerült kimondania azt, ami legbelül maradt. S ez megváltoztatta az életét. A zarándokhelyeken elképesztő azt tapasztalni, hogy vannak olyan személyek, akik néha ötven év óta nem gyóntak, de most – a szentségnek köszönhetően, amelyet oly rosszul ismerünk – felszínre hozták életük igazságát, s többé már nem gyötri őket a bűntudat.

Nem csupán arról van szó, hogy elrendezzük dolgainkat Istennel, hanem arról, hogy találkozunk vele. Ő hozzánk lép, hogy bocsánatot adjon, megszabadítson, üdvözítsen és felemeljen.”

Fordította: Hantos-Varga Márta