La Croix  2020.01.07.  Claire Lesegretain

„Mindenkit meglepett a kezdeményezés, akkor is, ha tudjuk, hogy a kormányzat részéről ez nem csupán szívesség kérdése.” – jelentette ki a svájci katolikus portálnak adott interjúban  a főpásztor 2020. január 5-én. A brazíliai kormány szerint naponta 500–700 venezuelai lép be az ország területére, eközben az ENSZ úgy véli, hogy a 2015 óta elmenekült 3,4 millió személy közül hozzávetőlegesen 400.000 fő telepedhetett le Brazíliában.

Az észak-nyugati részen fekvő Roraima államba érkezik a migránsok többsége. Mgr. da Silva, aki a brazil püspöki konferencia (CNBB) alelnöki posztját is betölti, a problematikát első vonalból szemléli. Ezek az emberek „még szegényebbek, mint az őket megelőzők, pénz és elégséges ruhanemű nélkül érkeznek, csupán bátorságuk és új élet utáni vágyuk van.” Köztük sok a beteg, s „egyre több a kísérő nélküli gyermek, valamint serdülőkorú, továbbá az olyan asszony, aki gyermekét egyedül hozza.”

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és a brazíliai hadsereg befogadó állomásokat létesített a határ mentén, azonban „mindössze a vándorlók 20 százaléka veszi igénybe a szükségszállásokat”. A többiek az állam településein nyomorúságos körülmények között igyekeznek túlélni. Roraima állam fővárosában, Boa Vistában, és a határhoz közeli Pacaraimában a katolikus egyház gyorssegélyben részesíti a menekülteket (élelmiszer, ruházat, egészségügyi ellátás), valamint segíti őket a hivatalos ügyintézésben. „Október óta különféle civil szervezetekkel működünk együtt, s egy higiénés programot indítottunk, továbbá ehhez kapcsolódóan más halaszthatatlan és érzékeny kérdést is felvállaltunk.” – folytatja Mgr. da Silva, aki a többi egyházmegye részéről „nagyobb merészséget és kreativitást vár a venezuelai menekültek integrálása terén”.

2019-ben egyházmegyéje mégis számíthatott több püspökség, a Caritas Brézil, továbbá néhány kongregáció anyagi támogatására. „Leginkább a CNBB segítségére támaszkodtunk, mivel a 2019. évi szolidaritási alap 40 százalékát a menekültekkel való foglalkozás kapta. Reménykedünk abban, hogy megismétlik ezt a szubvenciót, de nincs garanciánk erre. Ezért új forrásokat keresünk 2020-ban.” Mgr. da Silva szeretné, ha a nyugati országok érzékenyebbé válnának a venezuelai menekültek drámájára. „Nagyon kevés európai adomány érkezett megsegítésükre.” – sajnálkozik, miközben összehasonlítja a helyzetet a párizsi Notre-Dame felújítására küldött összegekkel. „Minden tiszteletem ellenére, amely e világörökséget illeti, az a benyomásom, hogy a nemzetközi közösség, legyen keresztény értékrendű vagy sem, nincs informálva a venezuelai menekültek problémájáról. Holott az élet sürget! Olyan szituációval találjuk szembe magunkat, amely minden korábbi prognózist felülmúl!

Fordította: Hantos-Varga Márta