La Croix  2019.12.23.  Anis Issa

A mesterműként számon tartott kötet pragmatikus megoldást javasolt a 20. századi muszlim hívők számára. A szerző úgy vélte, hogy ma a muzulmánok, különösképp azok, akik Európában élnek, a „személyiség megkettőződésével” küzdenek. A krízis gyökere abban áll, hogy hiányoznak a Korán interpretációjának modern teoretikus keretei, mivel a szövegek értelmezése túlnyomórészt a 9. és 10. századba nyúlik vissza, illetőleg a régi magyarázatok nyomvonalán halad. Shahrour kihangsúlyozott egy dilemmát: az iszlám átfogó életmódot jelent, amely hatással van a kultúrára és a társadalmi szokásokra, de ellentmondás figyelhető meg a vallásos hit és a társadalom jelene között. A megoldást a Korán újfajta megközelítésétől lehet várni, amely tekintetbe veszi az időt, továbbá a jelenkori sajátosságokat. A mérsékelt muzulmán értelmiségiek Shahrourt e kijelentése miatt Luther Mártonhoz, de még inkább Averroëshez, vagyis Ibn Rusdhoz, a 12. században élt arab filozófushoz [Arisztotelész eszméinek propagálójához] hasonlították. Ezzel szemben a legkonzervatívabbak „hitetlennek” minősítették.

Mohamed Shahrour 1938-ban született Damaszkuszban. Mérnöki tanulmányokat folytatott [Moszkvában], majd a Dublini Egyetemen szerzett doktorátusi fokozatot. Ezt követően Szíriában, a Damaszkuszi Egyetemen tanított, utóbb saját irodát nyitott. Az iszlám vallás tanulmányozásával az 1970-es években kezdett foglalkozni. Kutatásaiban a matematikában használatos logikát igyekezett alkalmazni. Tizennégy megjelent könyve számos kérdést jár körül: a vallás és az állam kapcsolatát, az iszlám és a hit viszonyát, a nő helyzetét az iszlám jogban, illetve a Szunna, a Hagyomány kérdését, annak új felfogását.

Kérésére Damaszkuszban, a családi sírboltban temetik el.

Fordította: Hantos-Varga Márta