Az Evangélium öröme — az egyház ereje

1300 személy gyűlt össze 2019. november 28. és 30. között a Vatikánban azon a konferencián, amely Ferenc pápa 2013 novemberében kiadott Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának jelentőségét az új evangelizáció szemszögéből vitatta meg. A szöveget annak idején Timothy Radcliffe domonkos szerzetes, Luis Antonio Tagle bíboros, továbbá Luigi Ciotti olasz pap is kommentálta. Mindannyian üdvözölték annak profetikus jellegét.

www.cath.ch  2019.12.01.  Bernard Litzler

Kitűnő előadók jelenléte, hetvenegy országból érkezett több mint ezer laikus, pap és szerzetes, valamint három sűrű nap – íme, ez a „Kilépő egyház” (Chiesa in uscita) címet viselő összejövetel summázata, azé a találkozóé, amely a dokumentum fogadtatását és perspektíváit helyezte fókuszba. Az Evangélium öröme, amely egyben a pontifikátus akcióprogramja, tartalmas és ösztökélő írás. Mgr. Rino Fisichella, a Népek Evangelizálása Pápai Tanács prefektusa szerint fontos, hogy hat évvel a megjelenés után megmérjük, vajon a dokumentum hatott-e az Egyház evangelizációs küldetésére. Ezért kérte fel a meghívottakat gondolataik megosztására.

Az éjszaka homályában lévő nép kiáltása

Chiara Amirante, a Nuovi Orizzonti (Új Horizontok) közösség alapítója, felidézte tapasztalatait: „Harminc évvel ezelőtt kezdtem bejárni a város utcáit, azért, hogy az éj homályában lévő néppel megosszam az Evangélium örömét. Itt, Rómában, a kereszténység szívében, igazi pokolbéli utazást tettem meg: találkozást sok ezer drog- és alkoholfüggő, illetve prostitúcióból élő fiatallal.” Az előadó osztja a pápának az apostoli buzdításban kifejtett nézetét: meg kell hallani a szegények kiáltását. „Ők valójában a szeretet koldusai. Képtelenség megfelelni kéréseiknek, de hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál.” – vallotta Chiara. Ma az Új Horizontok 700.000 olyan közreműködőt számlál, főként a fiatalok között, akik a függőség mélyét elhagyva maguk is az új élet hírvivői lettek. Ők a „Világosság Lovagjai”. Ezen kívül 1020 szolgáló csoportot működtetnek, valamint 228 központot tartanak fenn. Chiara Amirante a VI. Pál teremben megjelentek előtt rámutatott napjaink megpróbáltatásaira és bajaira. Szólt az ifjak Internet-függéséről, amely „meghamisítja a valóságértelmezést”, ezentúl figyelemzavart és nagyfokú agresszivitást okoz. Hozzátette, hogy e generáció emellett más erős mérgek áldozata: ezek közé tartozik a relativizmus, a fogyasztói szemlélet, a bevonódás a látszatok és az individualizmus világába. Ez utóbbi a szolidaritás helyett versengést szít.

Timothy Radcliffe0076 1536x864

„Ha meg akarod nevettetni Istent”

Timothy Radcliffe, a domonkos rend hajdani általános elöljárója a pápa meglátásához kapcsolódva elítélte azt a technológiai korszakváltást, amely minden dolgot ellenőrizni, mérni irányítani akar. Ez a bennünket körülvevő kultúra ellentétes a Szentlélek indításaival. „Ha meg akarod nevettetni Istent, beszélj neki terveidről.” – mondta csipkelődve a brit szerzetes. Az Evangelii gaudium az argentin pápa gondolkodásának lenyomata, akit az „idő” problémája jobban foglalkoztat, mint a „tér” kérdése. A Szentatya „azon tetteknek ad prioritást, amelyek új megoldásokat foglalnak magukban, mivel a Szentlélek, aki a mi éltünkben is cselekvő, folyamatokat indít el.” De jelen világunkban a közösségi hálók „tetszik – nem tetszik” kategóriái megszüntetik a finom eltéréseket és a különbségeket. Az Egyház „attól szenved, hogy sok szó hangzik el, azonban hiányoznak a cselekedetek”. Kinek lesz bátorsága lépni? S kik azok, akik el tudják érni kortársainkat? – kérdi Radcliffe atya. Hiszen a fiatalok félelme manapság az, hogy „nem tudják elkezdeni a teljes életet”. Azoknak a keresztényeknek, akik a túlontúl be vannak zárva „sírjaikba”, a pápa a következőt mondja: „Küldetés vagyok ezen a földön, ezért vagyok ebben a világban.” [EG 273.] Radcliffe atya szintén utalt ezekre az evangelizációra buzdító szavakra.

Luis Antonio Tagle0087 1 600x1067

A süteményárus

Luis Antonio Tagle bíboros, Manila főpásztora, egy mélyenszántó szónoklatban, valamint a rá jellemző kedves modorban a pápai dokumentum azon részét interpretálta, amely a „misszionárius tanítványokról” szólt [EG 119–121]. Emlékeztetett arra, hogy mindannyian csupán zarándokok vagyunk e Földön, s arra kérte a megkeresztelteket, hogy legyenek hithirdetők. Hogyan? „Egyszerűen. Osszák meg az Örömhírt!” De az evangelizálónak, „még akkor is, ha bíboros”, át kell esnie az evangelizáláson.  Az érsek elmesélt egy történetet, amely vele esett meg. Egyszer az egyik barátja autójával utazott. A kocsinak meg kellett állnia a közlekedési lámpa piros fényénél. Ekkor érkezett oda egy süteményárus fiú. A sofőr elutasította a vásárlást, azonban a fiú felismerte a bíborost, s barátságos mozdulatokkal adott jelzést. A főpap, mivel nem tehetett mást, kissé fáradtan leengedte az ablakot. S mit látott? Az integető süteményt nyújtott felé: „Nem szeretném ezt épp Önnek eladni, inkább odaadnám.” A spontán kedvesség a bíborost megdöbbentette. „Egy szegény ember evangelizált engem.” – vallotta be meghatottan. „A hétköznapi élet egésze a misszió területe”.

Luigi Ciotti0832 1536x864

Don Ciotti: az „én”-től a „mi”-ig

Mielőtt Ferenc pápa 2019. november 30-án elmondta volna beszédét az un. Áldások Termében, a hallgatóság Don Luigi Ciotti megdöbbentő felszólalására figyelhetett. Az olasz maffiával szembeszegülő pap, az utca lelkésze, a peremterületekről érkezett. Papszentelése után alapította meg a legkiszolgáltatottabbakat segítő Libera egyesületet. Ciotti atya szemében az utca pasztorális referenciapont, ezért a „kilépő egyház” témája különösen sokatmondó számára. Értékeli Ferenc pápa szándékát a társadalmi, mi több egzisztenciális „perifériák” felkeresésére. Úgy véli, hogy azok, akiknek mindenük megvan, sok esetben „egzisztenciális anorexiában” szenvednek. A szegények melletti opció elsőként „teológiai kategória”, utóbb lesz „szociológiai minősítés”. „Az Egyháznak szegénnyé kell válnia, hogy megszabaduljon a hatalom praktikáitól.” – hangsúlyozta Don Luigi, hiszen csak ekkor tudja élni az evangéliumi radikalizmust, s a hit ezen után lesz létmód. De ez az elköteleződés nem más, mint a „mi” vállalása, s ezért feltételezi az abban résztvevők többségének igenjét. Az olasz pap erős hangon arra ösztökélt, hogy az énközpontú társadalom a „mi” közösségévé alakuljon. „Társadalmunk erősnek hiszi magát, holott gyenge. A félelem uralja.” Védi a befogadás értékét, mivel az bizalmat szül, s megtanít a „mi” gondolatkörében élni. „Az utcáról a szabadság utáni kiáltás hallik”, küzdelem a peremre szorulás és az üzletelés melegágyát jelentő csend és a közöny ellen.

A konferencia végén Ferenc pápa kiemelte az evangelizációban tevékenykedő személyek örömét, valamint a még fel nem tört ösvények választására hívott, mivel Isten mindenkor, minden körülmény közepette tevékeny az örömöt árasztó Szentlélek által.

Fordította: Hantos-Varga Márta

Egyéb források:

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-09/ferenc-papa-varatlan-latogatast-tett-az-uj-horizontok-kozossegne.html

https://www.nuoviorizzonti.org/

Ferenc pápa beszédéről: https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-11/papa-evangelii-gaudium-fogadtatas-tavlat-kurzus-magdolna-orom.html

 
Read 744 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés