La Croix 2019.11. 14. Nicolas Senèze
„Azok a papok, akik leveszik a reverendát, közösségük szolgálatában maradhatnak” – szalagcímezte egyik cikkét egy spanyol egyházi híreket közlő portál, s azt is tudni vélték, hogy a Papi Kongregáció „alapvető módosításokat” vezetett volna be azon klerikusok esetében, akik — jövendő házasságuk miatt — felmentést kapnak kötelezettségeik alól. Sőt, egyesek, a fordítás szövegéből kiindulva, úgy találták, hogy a cölibátusra vonatkozó szabály könnyítése is szabad utat kapott.
Ezek az értelmezések mosolyt fakasztanak a Papi Kongregációnál, ahol — ha egyet is értenek azzal, hogy a leiratnak [nemzeti nyelvű] fordításai is elkészültek ebben az évben — aláhúzzák, hogy az eredeti szöveg semmiféle változtatáson nem esett át, s „arra korlátozódik, hogy az illetékes püspöknek néhány szempontot adjon a felmentést megkapó pap jövője kapcsán”. Kétségtelen, hogy ezek a fordítások, követvén az 1983-ban megjelent Egyházi Törvénykönyvet, a jelenleg használatos terminusokat használják, amelyek nem „laikus állapotba történő lefokozásról/visszahelyezésről” [reductio ad statum laicem], hanem a „klerikusi állapot elvesztéséről” beszélnek. „Ez utóbbi két módon lehetséges – magyarázzák a Kongregációnál — vagy büntetés keretében, amely a bűnt elkövető pap ellenében egy bizonyos számú megszorító intézkedésről rendelkezik, vagy az Apostoli Szentszék által adott felmentésként [kegyként].
[A Magyar Katolikus Lexikon szócikke a klerikusi állapot elvesztéséről:
http://lexikon.katolikus.hu/K/klerikusi%20%C3%A1llapot%20elveszt%C3%A9se.html]
Valójában nem egyszerű a Szentszéknek egyformán kezelni egy szankcionált papot, aki visszaélést követett el, s egy másikat, aki a tettek koherenciája jegyében kéri, hogy elhagyhassa a papságot, s megházasodjon. [Lásd alább a Beniamino Stella bíborossal készített interjút.] Ebből ered a fordítás érthetőbb szókészlete. „A felmentett pap esetében a püspök meglátásainak mindig nagy súlya van.” – magyarázzák a Kongregációnál. A leirat ezért pontosítja, hogy a hajdani pap a befogadó közösségében elláthat egyes, nem felszenteléshez köthető feladatokat, teológiát oktathat egy intézményben, vagy hitoktatást végezhet iskolában. „De mindig a püspök az, aki a felmentett pappal párbeszédben maradva megítéli, hogy mi lehetséges.” – húzzák alá a Kongregációban, ahol vitatják azt, hogy a rescriptum megengedné az illetőnek, hogy ugyanazon egyházközséghez tartozzon. „Nagyon kivételes esetet leszámítva a felmentést megkapó pap nem maradhat azon a plébánián, ahol korábban szolgált, hiszen ez a hívek egy része szemében megbotránkozást keltene. Ez egyszerűen józan ész kérdése.” S ha a szöveg utal arra, hogy a „jelenlegi egyházi praxis” szerint nincs szétválasztva a cölibátus alóli felmentés és a klerikusi jogállás elvesztése, ebben nem lehet látni a papi cölibátusra vonatkozó jövőbeni egyházfegyelmi változtatást.
A Papi Kongregáció sajnálkozik a leirat „tendenciózus olvasata” miatt, amely egyfelől olyan irányban indul el, amely nem egyezik a szöveg szándékával, másfelől a célzatos értelmezés ismét Ferenc pápa iránti kritikát indukál.
Fordította: Hantos-Varga Márta
Andrea Tornielli 2019. február 27-én készült beszélgetése Beniamino Stella bíborossal, a Papi Kongregáció prefektusával: