„Állítsuk helyre az Egyházat!”

2019 márciusában a Le Pèlerin magazin és a La Croix napilap „Állítsuk helyre az Egyházat!” címmel széleskörű konzultációt hirdetett. A felhívás mögött a francia katolikus egyházat az utóbbi években megrengető szexuális visszaélések által kiváltott krízis állt. Mivel mindmáig újabb és újabb esetek kerülnek napvilágra, melyek sokszor ismert személyiségekhez köthetőek, az Egyház pasztorális tevékenységének hitelessége is kockán forog. A szerkesztőségek által elkészített kérdéssorra a válaszokat több mint két hónapon keresztül várták, sőt a hívek, külön megjegyzésként, egyéb meglátásaikat is megfogalmazhatták. Az 5000 beérkezett feleletet Dominique Greiner, asszumpcionista szerzetes, a La Croix egyik szerkesztője elemezte egy interjúban.

Le Pèlerin  2019.10.31.  Agnès Chareton

Pèlerin: Mi tűnik ki az „Állítsuk helyre az Egyházat!” kezdeményezésre adott több ezer válaszból?

Dominique Greiner: Négy dolgot emelek ki. Elsőként: az emberek szeretik egyházukat, s épp ezért szenvednek [e helyzettől]. Másodsorban: komoly spirituális érettség állapítható meg a keresztény nép egy részében. Megdöbbentett az a mód, ahogyan megélik és újraolvassák [értelmezik] az eseményeket, s ahogyan folyamatosan kísérik az Egyház életét. A harmadik, s talán a legfontosabb aspektus: a válaszadók kifejezték, úgy érzik, mintha másodrangú hívőként tekintenének rájuk. „Hallgassatok meg bennünket!” – mondják. Úgy vélik, hogy amennyiben a tapasztalatuk nem talál befogadásra, az Egyház elveszít valamit. A negyedik megtanulandó lecke: a katolikusok nem mindig tudják, hogyan működik egyházuk, sem azt, hogy melyik irányítókart mozgassák meg a változás eléréséhez. Erős intuícióik vannak — a világiak szakértelmének értékelése, a nők előtérbe helyezése —, de nehezen fogalmazzák meg konkrét indítvány, javaslat formájában. Ez a tény igazolja a laikusok továbbképzésének fontosságát. A cél az, hogy még inkább elköteleződhessenek.

Pèlerin: Hogyan élték meg a hívek a szexuális visszaélések okozta válságot?

Dominique Greiner: Ennek kapcsán spontán módon „krízist”, „összeomlást”, „földrengést”, „cunamit” emlegetnek. A katolikusok szembetalálkoztak az események sorozatával, s eleinte nem tudták hogyan reagáljanak. Van egy mérföldkő: egy előtte és egy utána. Majd az emberek a történéseket gyorsan spirituális, teológiai olvasatba helyezték: száműzetésre, exodusra, kereszt-élményre utaltak. Sokak számára ez nem az Egyház „vége”, sőt egyesek nem haboznak a „kegyelem idejéről” beszélni. De jól kell értenünk ezt a megközelítést: az jelenti, hogy ebből a szélsőséges rosszból [mal extrême] Isten jót fog kihozni: egy megértendő igazságot.

Pèlerin: Vannak, akik megjegyezték, hogy ezentúl nem járnak misére, vagy nem fizetik be az egyházi hozzájárulást. De vajon ez valóságos szakítást jelent?

Dominique Greiner: Igen, néhányan kifejezték, hogy elegük van. A vékony szál, mely őket az Egyházhoz fűzte, elszakadt. A bizalom véglegesen megtört. Többen megfogalmazták a protestáns egyházak iránti érdeklődésüket, s a lutheránusokhoz közelednek. Az emberek kultuszhelyet, közösséget igényelnek, ahol továbbra is élhetik hitüket. Voltak, akik azt írták: „többé nem tudom magam katolikusnak vallani, így tehát azt mondom, hogy keresztény vagyok”. Egy sérülés, seb keletkezett katolikus identitásukban.

Pèlerin: A tanúságtételek felszínre hoztak-e valamiféle kellemetlen érzést a média hozzáállása miatt?

Dominique Greiner: Bár sokan köszönetet mondtak a kezdeményezésünkért, mások erősen kritizálták a médiát. Szerintük a krízishez krízist kapcsolunk. Holott Ferenc pápa Isten népéhez írt 2018. augusztus 20-i levelében világosan kimondja, hogy közvetítőknek kell segíteniük az Egyház gyógyulását. A média pedig e közvetítés részét képezi. Egyes híveknek nehéz elfogadni ezt. Talán védelmi reflexről van szó. A klerikalizmus épp a dialógus elutasítása, s ez megjelenik az egyház és a média, a laikus és a klerikus, a férfi és a nő, a hit és az értelem viszonylatában. Hogyan tudnák a katolikusok jobban befogadni a különbségeket? Ez a felmérés egyik tanulsága.

Pèlerin: A válaszadók testvéribb, imádságosabb és a szegényekhez közelebb álló egyházat szeretnének. Ferenc pápa egyházát?

Dominique Greiner: Melegszívű, testvéri közösség utáni vágyat fejeztek ki. Anélkül, hogy receptet adtak volna ennek eléréséhez. Ez a Ferenc pápa szíve szerinti egyház.

Pèlerin: Szintén felvetik a laikusok, különösen a nők nagyobb mérvű részvételét az Egyház életében.

Dominique Greiner: A szinodalitás igényét említik, vagyis részvételt a döntések érlelésében, meghozatalában. Érdekes, hogy az emberek sokat beszélnek arról, hogy a papokat képezni kell, de nincsenek annak tudatában, hogy a laikusoknak szintén szükségük van erre. A teológiai, kánonjogi és biblikus képzettség alapvető ahhoz, hogy valaki részt vegyen az Egyház kormányzásában. Holott ezt nem tartják prioritásnak.

Pèlerin: E tanúságtételek hozzájárulhatnak-e az Egyház megújulásához?

Dominique Greiner: Az Egyház korábban nem látott pillanatot él. Amikor a laikusoknak adjuk át a szót, érzékeljük ezt. „Az Egyház jövője” csoporttal [mely mintegy harminc egyesületet, közösséget, mozgalmat tömörít, s 2019. november 6-án Lourdes-ban a püspöki konferencia előtt összegzik véleményüket] vitaestek szerveződnek plébániákon. Most először, a szinodalitás jegyében, világiak [munkatársként] jelennek meg a püspöki kar novemberi általános gyűlésén. A főpásztorok találják majd ki ennek formáját, még nem tudni, hogyan ölt alakot a szinodalitás. Alaptörekvésről van szó, amelyhez mi, mint keresztény média, a magunk módján hozzájárulunk. A francia katolikus egyházban az irányok elmozdulóban vannak. Nem tudom, mi lesz ebből. De bizakodó vagyok.

Fordította: Hantos-Varga Márta

Megjegyzés: François Ozon „Isten kegyelméből” című filmje, amelyet októberben kezdtek játszani a magyarországi mozikban, valamelyest érzékelteti a francia katolikusokat (és az egész társadalmat) ért megrázkódtatást.

 

 
Read 34 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés