Le Pèlerin  2019.10.31.  Agnès Chareton

Pèlerin: Mi tűnik ki az „Állítsuk helyre az Egyházat!” kezdeményezésre adott több ezer válaszból?

Dominique Greiner: Négy dolgot emelek ki. Elsőként: az emberek szeretik egyházukat, s épp ezért szenvednek [e helyzettől]. Másodsorban: komoly spirituális érettség állapítható meg a keresztény nép egy részében. Megdöbbentett az a mód, ahogyan megélik és újraolvassák [értelmezik] az eseményeket, s ahogyan folyamatosan kísérik az Egyház életét. A harmadik, s talán a legfontosabb aspektus: a válaszadók kifejezték, úgy érzik, mintha másodrangú hívőként tekintenének rájuk. „Hallgassatok meg bennünket!” – mondják. Úgy vélik, hogy amennyiben a tapasztalatuk nem talál befogadásra, az Egyház elveszít valamit. A negyedik megtanulandó lecke: a katolikusok nem mindig tudják, hogyan működik egyházuk, sem azt, hogy melyik irányítókart mozgassák meg a változás eléréséhez. Erős intuícióik vannak — a világiak szakértelmének értékelése, a nők előtérbe helyezése —, de nehezen fogalmazzák meg konkrét indítvány, javaslat formájában. Ez a tény igazolja a laikusok továbbképzésének fontosságát. A cél az, hogy még inkább elköteleződhessenek.

Pèlerin: Hogyan élték meg a hívek a szexuális visszaélések okozta válságot?

Dominique Greiner: Ennek kapcsán spontán módon „krízist”, „összeomlást”, „földrengést”, „cunamit” emlegetnek. A katolikusok szembetalálkoztak az események sorozatával, s eleinte nem tudták hogyan reagáljanak. Van egy mérföldkő: egy előtte és egy utána. Majd az emberek a történéseket gyorsan spirituális, teológiai olvasatba helyezték: száműzetésre, exodusra, kereszt-élményre utaltak. Sokak számára ez nem az Egyház „vége”, sőt egyesek nem haboznak a „kegyelem idejéről” beszélni. De jól kell értenünk ezt a megközelítést: az jelenti, hogy ebből a szélsőséges rosszból [mal extrême] Isten jót fog kihozni: egy megértendő igazságot.

Pèlerin: Vannak, akik megjegyezték, hogy ezentúl nem járnak misére, vagy nem fizetik be az egyházi hozzájárulást. De vajon ez valóságos szakítást jelent?

Dominique Greiner: Igen, néhányan kifejezték, hogy elegük van. A vékony szál, mely őket az Egyházhoz fűzte, elszakadt. A bizalom véglegesen megtört. Többen megfogalmazták a protestáns egyházak iránti érdeklődésüket, s a lutheránusokhoz közelednek. Az emberek kultuszhelyet, közösséget igényelnek, ahol továbbra is élhetik hitüket. Voltak, akik azt írták: „többé nem tudom magam katolikusnak vallani, így tehát azt mondom, hogy keresztény vagyok”. Egy sérülés, seb keletkezett katolikus identitásukban.

Pèlerin: A tanúságtételek felszínre hoztak-e valamiféle kellemetlen érzést a média hozzáállása miatt?

Dominique Greiner: Bár sokan köszönetet mondtak a kezdeményezésünkért, mások erősen kritizálták a médiát. Szerintük a krízishez krízist kapcsolunk. Holott Ferenc pápa Isten népéhez írt 2018. augusztus 20-i levelében világosan kimondja, hogy közvetítőknek kell segíteniük az Egyház gyógyulását. A média pedig e közvetítés részét képezi. Egyes híveknek nehéz elfogadni ezt. Talán védelmi reflexről van szó. A klerikalizmus épp a dialógus elutasítása, s ez megjelenik az egyház és a média, a laikus és a klerikus, a férfi és a nő, a hit és az értelem viszonylatában. Hogyan tudnák a katolikusok jobban befogadni a különbségeket? Ez a felmérés egyik tanulsága.

Pèlerin: A válaszadók testvéribb, imádságosabb és a szegényekhez közelebb álló egyházat szeretnének. Ferenc pápa egyházát?

Dominique Greiner: Melegszívű, testvéri közösség utáni vágyat fejeztek ki. Anélkül, hogy receptet adtak volna ennek eléréséhez. Ez a Ferenc pápa szíve szerinti egyház.

Pèlerin: Szintén felvetik a laikusok, különösen a nők nagyobb mérvű részvételét az Egyház életében.

Dominique Greiner: A szinodalitás igényét említik, vagyis részvételt a döntések érlelésében, meghozatalában. Érdekes, hogy az emberek sokat beszélnek arról, hogy a papokat képezni kell, de nincsenek annak tudatában, hogy a laikusoknak szintén szükségük van erre. A teológiai, kánonjogi és biblikus képzettség alapvető ahhoz, hogy valaki részt vegyen az Egyház kormányzásában. Holott ezt nem tartják prioritásnak.

Pèlerin: E tanúságtételek hozzájárulhatnak-e az Egyház megújulásához?

Dominique Greiner: Az Egyház korábban nem látott pillanatot él. Amikor a laikusoknak adjuk át a szót, érzékeljük ezt. „Az Egyház jövője” csoporttal [mely mintegy harminc egyesületet, közösséget, mozgalmat tömörít, s 2019. november 6-án Lourdes-ban a püspöki konferencia előtt összegzik véleményüket] vitaestek szerveződnek plébániákon. Most először, a szinodalitás jegyében, világiak [munkatársként] jelennek meg a püspöki kar novemberi általános gyűlésén. A főpásztorok találják majd ki ennek formáját, még nem tudni, hogyan ölt alakot a szinodalitás. Alaptörekvésről van szó, amelyhez mi, mint keresztény média, a magunk módján hozzájárulunk. A francia katolikus egyházban az irányok elmozdulóban vannak. Nem tudom, mi lesz ebből. De bizakodó vagyok.

Fordította: Hantos-Varga Márta

Megjegyzés: François Ozon „Isten kegyelméből” című filmje, amelyet októberben kezdtek játszani a magyarországi mozikban, valamelyest érzékelteti a francia katolikusokat (és az egész társadalmat) ért megrázkódtatást.