www.cath.ch  2019.10.30.  Maurice Page

Az örmény népirtást ma mintegy harminc ország, valamint a történészek közössége ismeri el. Becslések szerint az Ottomán Birodalomban az első világháború alatt a török csapatok és a kurd kiegészítő erők 1,5 millió örményt öltek meg [más források 600.000–800.000 főt említenek]. De Törökország mindig is elutasította a „genocídum” kifejezést, s kölcsönös, erőszakos háborús cselekményekről beszélt, valamint arról, hogy az éhínségnek mindkét táborban százezrek estek áldozatául.

2017 áprilisában Donald Trump az 1915-ben történt eseményeket „a 20. század egyik legrosszabb szörnyűségének” nevezte, ugyanakkor kerülte a „népirtás” kifejezést. Ankara már akkor kifejezte felháborodását, s az elnök félretájékoztatását és helytelen fogalomhasználatát emlegette. Barack Obama, mielőtt még 2008-ban megválasztották volna, már elköteleződött az ügy mellett, de elnökként magát a „népirtás” terminust sohasem használta.

A török kormány makacs elutasító álláspontja a modern Törökország születésére megy vissza. Az Ottomán Birodalomban, Anatóliában, vagyis a jelenlegi Törökország területén, a lakosság 25-30 %-a vagy nem volt török, vagy nem volt muzulmán, bár sok esetben évszázadok óta laktak e földön: örmények, asszírok, görögök, kurdok, alévik [mohamedán kisebbség], zsidók, nem számolván az egyéb apró közösségeket. Amikor a Nagy Háborút követően megkonstruálták a szunnita muzulmánokból álló török nemzet mítoszát, az államalapítók nem egy multietnikus, multikulturális és több vallást magában foglaló országra gondoltak.  Az asszírok és az örmények kiirtása, a görögök kiűzése után az alévik és a kurdok elnyomása került sorra. Minden egymást követő rendszer, akár polgári volt, akár katonai, Mustafa Kemal Atatürktől kezdve Erdogan elnökig, szisztematikusan erősítette az egységes és oszthatatlan török nemzet elvét, s gátat vetett a nemzetiségek, népek autonómiára törekvő szándékainak. Az örmény népirtás beismerése rést nyitna a gondosan bebetonozott építményen. S ez elfogadhatatlan a török vezetés számára.

Az említett szavazás épp akkor zajlott, amikor az USA és Törökország közötti kapcsolat, bár a NATO révén mindketten egymással szövetséges államnak számítanak, erős próbának van kitéve. Amikor október elején Trump elnök csapatkivonásokat rendelt el Szíria északi részén, gyakorlatilag szabad kezet adott egy kurdok elleni török offenzívának, noha ez utóbbiak szintén Washington szövetségesei.

[A régióról szól a Kitekintő 2019. október 18-i cikke: Az iraki Erbil szíriai menekültek befogadására készül]

Fordította: Hantos-Varga Márta