La Croix 2019.10.04. Augustine Passilly
Miután ifjúkorát utazással töltötte, Bruno atya végül letelepszik. Hol? Délkelet-Ázsiában!
Hat évvel ezelőtt kérte jelöltségét a MEP missziós papokat képező társaságnál, de tavaly óta a 35 éves pap már tudja, hogy hova küldik ad vitam, vagyis életre szólóan. Íme, ezennel véget érnek vándorévei! „Lehet, hogy az ilyesféle dolog nemzedékem örökmozgó fiataljai számára kihívás.” – ismeri be. „Mostantól tényleg az emberekkel kell lennem, s helyben kell maradnom. De gyakran azoknak a papoknak van kisugárzása, akik időt szánnak templomukra, s elérhetőek akkor, amikor a közösség tagjai találkozni szeretnének velük.” – jegyzi meg. Tényleges állomáshelyére való kinevezését megelőzően az 53 millió főt számláló ország nyelvét, kultúráját, lakosságát kell közelebbről megismernie. Mianmart az etnikumok között dúló erőszak, valamint a hadsereg és a vallási kisebbségek összeütközése sújtja.
Bruno Delorme a negyedik ideküldött pap: az első években Rangunban, az ország gazdasági fővárosában marad, ahol a burmai nyelv alapjait sajátítja el, majd arra a plébániára költözik, melyet a burmai püspöki konferencia, valamint a MEP kijelöl neki. Minden bizonnyal az ország valamely peremkörzetéről lesz szó, hiszen e régiókban él a katolikusok többsége.
„Az egyház stabilan megtelepedett, s szilárd bázisa van.” – mondja a fiatal pap, aki türelmetlenül szeretné felfedezni a helyi intézmény „erejét és gyengeségeit, ahogyan ez minden keresztény közösségben tapasztalható”. Jóllehet az első katolikusok, akik portugál kereskedők voltak, 500 évvel ezelőtt érkeztek, utódaik — noha diszkrimináció éri őket ebben a többségében buddhista államban — számos más kisebbség mellett mégis jelen vannak. A vallásközi párbeszéd egyébiránt integráns része Bruno Delorme életre szóló küldetésének: „Mindazokkal dialógust fogok folytatni, akik bár más tradíciót követnek, más egyházhoz tartoznak, de Krisztus-hívőnek vallják magukat. Azt gondolom, hogy nagy munka vár a buddhistákkal való találkozás és kapcsolat megteremtésében. Biztosan lehetőség nyílik arra, hogy együtt dolgozzunk az oktatás, az egészségügy területén.” – folytatja.
Bruno atya 12 évesen érzett először hívást a papságra. Érettségi után előbb Lyonban folytatott kereskedelmi tanulmányokat, s Németországban, valamint Új-Zélandon töltött el egy-egy évet. Ezt követően nemzetközi gyakornoki program keretében Svájcba költözött, utóbb egy civil szervezet (Enfants du Mékong) szervezésében a Fülöp-szigetekre ment. Ezek után laikus misszionáriusként a kínai Jünnan tartományban tartózkodott két évig. Majd belépett a Saint-Sulpice szemináriumba. A mérlegelés [s a tanulmányok] öt éve alatt, melyből egyet az Egyesült Államokban töltött, a jövőbeli pap a világ minden pontjára kész volt elmenni, végül a MEP általános elöljárója Gilles Reithinger meghozta a döntést. „Egyetlen szóban kapjuk meg országunkat.” – emlékezik vissza meghatottan 2018. július 7-re, diakónusszentelése napjára Bruno atya. Az utolsó franciaországi napok zsúfoltak lesznek, de október 6-a délutánját a családjával tölti a misszióba induló pap.
Fordította: Hantos-Varga Márta
Villáminterjú a papszentelés előtt Bruno atyával: https://seminairesaintsulpice.fr/actualites/ordinations-sacerdotales/
Az országról: https://www.magyarkurir.hu/kitekinto/az-egyhaz-mianmarban-kicsi-de-eroteljes-jelenlet-tarsadalomban