Pánamazóniai szinódus 6. — Az élet közelről

A katolikus közösség veszített lendületéből Amazóniában, abban a hatalmas régióban, amelyet jobban, mint valaha visszafordíthatatlan károsodás fenyeget. Altamira városában, a brazíliai Pará állam központjában, a pünkösdista keresztény közösség térnyerésének ellensúlyozására — valamint a hívek visszahódítására — a katolikus egyház a laikusokra, s leginkább a nőkre támaszkodik.

www.cath.ch  2019.09.15.  Jean-Claude Gérez

Rose Mary épp most tért le az aszfaltútról, hogy egy vörös színű, lejtős gyalogösvényre lépjen, amelyet egy vékony, kellemetlen szagú patakocska tesz csúszóssá. Mindkét oldalon hullámpalás tetejű, szembetűnő téglaházak sorakoznak. „Hetente legalább kétszer jövünk Altamira e szegény negyedébe.” – magyarázza a ferences nővér. „Fontos, hogy személyesen látogassuk meg az embereket otthonaikban. Vágynak Isten után, s szeretnék, ha feléjük fordulnánk. Az utóbbi években sok hívő távolodott el a katolikus egyháztól, mert az egyház is eltávolodott tőlük. Túl kevés a pap ahhoz, hogy ellássa a város szükségleteit.” Éppen ezért 2018 augusztusában az ingolstadti ferences nővérek kongregációjának hat tagja megbízást kapott két lakónegyed — Ayrton Senna 1 és Ayton Senna 2 — lelkipásztori ellátására. Ez 8000 fő gondozását jelenti. Az irányítás, az ügyintézés és a lelki élet felpezsdítése mellett a nővérek kiszolgáltathatják a keresztség, valamint a házasság szentségét. A kezdeményezés egyike azoknak a lépéseknek, amelyek segítségével a katolikus egyház az evangelizáció új útjait keresi. S ez épp az a téma, amelyet az Amazóniával foglalkozó szinódus alaposan meg szeretne tárgyalni.

120 ezer lakosra 2 pap

Altamira az Amazonas folyó deltájától 800 km-re délre fekszik. 2012-ben, amikor a világ harmadik legnagyobb vízerőművének, a gigászi Belo Monte-gát projektjének építése megkezdődött, a város lakossága 30%-al nőtt meg. A jobb élet reményében ezrek érkeztek Amazónia távoli zugaiból, Brazília más államaiból. Ma mégis nyomorban és erőszaktól átitatott közegben élnek. Altamira ezen kívül „Xingu” területi prelatúra székhelye. Nevét az Amazonas mellékfolyójáról kapta. „Ez az egyik legnagyobb területű egyházmegye a világon, csaknem 370.000 km2-re terjed ki.” – emlékeztet Mgr. João Muniz Alves, akit a Szentatya 2015-ben nevezett ki Erwin Kräutler püspök helyére. „E terület egészén csupán 30 pap és nagyjából 50 szerzetesnő szolgál.” A misszionáriusok hiánya különösképp érzékelhető Altamirában, ahol a városban két pap és alig több mint tíz nővér tevékenykedik.

 AP19210689500947

Itt az egyház maga a nép

Rodolfo atya e papok egyike. Kelet-timori származású, s a verbiták rendjéhez tartozik. Két éve érkezett ide, de már világosan látja az amazóniai katolikus egyház sajátosságait. „Ez olyan régió, ahol rendkívül erős a népi vallásosság. Itt az egyházat a [szegény] nép alkotja, amely a maga módján önszervező.” A különleges környezet helyes érzékelését látva a püspök hamar papjára bízott egy kiterjedt övezetet, amely két olyan zónából áll, amelyben 15.000 hatóságilag átköltöztetett személy lakik. „Ezeket a negyedeket a gát építése kezdetén hozták létre azon a családok számára, akik korábban a Xingu folyó partja mentén éltek, de a vízduzzasztás terve miatt új lakóhelyet kaptak. Ma e városrészek szegények, s a drogkereskedelem, valamint az erőszak miatt leromlottak. A spiritualitás iránti igény valós, az emberek elsősorban befogadást várnak a liturgián, a személyes kapcsolaton vagy a katekézisen keresztül.” Miután nincs elégséges létszámú pap és nővér, egyes feladatokat laikusok látnak el.

Evagelikálok az utca minden sarkán

Altamira északi részén, a „Jatoba” lakózónában vagyunk. Ez a „Fatimai Miasszonyunk-Agua Azul” negyed. Egy jókora fémkapu mögött szerény ház húzódik meg. Gyermekek éneke hangzik fel. A verandán, rózsafűzérrel a kézben, tizenöt hittanos ül félkör alakban Maria da Conceiçao tanítónővel szemben. Hét-tizenkét évesek. A kedves, mosolygós arcú katekéta mondja: „Katolikus vagyok, s egészen kicsi korom óta részt veszek a plébánia életében. Mint sokaknak, nekem is el kellett hagynom a Xingu partján lévő házam, amikor a gát építése elkezdődött. A hely egészségtelen volt, de az ott lakók önerőből felépítettek egy fakápolnát, ahova a pap minden vasárnap kijött az Igét ünnepelni.” Mára minden megváltozott. „A házaktól messze lévő kápolna miatt, s misszionárius híján, az itteniek túlnyomó többsége az evangelikál közösségeket részesíti előnyben, mert minden sarkon van egy belőlük. Ráadásul lelkészeik megszervezik, hogy kisbuszokkal menjenek ki a házakhoz összeszedni a híveket. Így elég nehéz meggyőzni a szülőket, hogy bízzák ránk a gyermekeiket hittanra.”

RoseMary4 1920x1080

A nők és a szolgálat

A nemrég kialakított Ayrton Senna 1 negyedben az Egyház nincs egyszerű helyzetben. „Hat éve lakom itt, s ezalatt az idő alatt a katolikus egyház semmit sem tett. Egyébként sokszor hallom, hogy »már nem vagyok katolikus, mert nem tudok hova [templomba] menni, ezért a közeli evangelikálokhoz járok«.” – állítja Luzia da Costa, egy bütykös ujjú, hatvanéves nő. Ennek ellenére, mióta a pasztorális szolgálatot a ferences nővérek végzik, Dona Luzia, ahogyan barátai nevezik, mégis észlelt változást. „A szerzetesnők látogatásaival, akik a házaknál tartanak igeliturgiát, a hívek száma nyilvánvalóan emelkedett”. S különösen az asszonyok azok, akik jó szemmel nézik a szolgálat „nőiesedését”. Elég csak látni azt a kedves fogadtatást, amelyben Rose Mary nővért részesítik, amikor a városrész egyik lakójának házához érkezik, hogy a többiekkel együtt a Szűzanyához imádkozzon. Mielőtt kört alkotva leülnének a műanyagszékekre, a szomszéd utcákból átjövő mintegy húsz asszony melegen átöleli őt. „Azelőtt mindent a pap csinált. De jó látni, hogy a vezetést egy nő is el tudja látni. Ugyanazt a nyelvet beszéljük. Ha van valami gondunk, a nővér eljön és megbeszéljük. Olyan, mint egy anya, egy barátnő, egy társ. Kapjanak a nővérek több felelősséget! Ez igazán jó dolog!” – összegzi a többiek tapsától kísérve Dulce.

Altamira: egy laboratórium

A nők bevonása a pasztorális feladatok ellátásába az amazóniai egyházi szervezet jövőjének egyik kulcsa – tartja sok hívő, s amellett a hierarchia is. „Akár távoli helyszínekről, akár városi miliőről beszélünk, a nők, nevezetesen a laikusok azok, akik az evangelizációt végzik.” – mondja Mgr João Muniz Alves. A püspök meg van győződve arról, hogy Altamira egyfajta egyházi laboratórium lehet néhány újítás kipróbálására. Mindenesetre októberben, Rómában ezt fogja képviselni. Addig is Rose Mary nővér tovább rója régiója utcáit. „Az Egyház sokáig a babérjain pihent. Ma újra kézbe kell vennünk a vándorbotot, s el kell vinnünk Isten igéjét azokhoz, akiknek szükségük van rá.” Akkor is, ha a gyalogösvény lejt és csúszós.

Fordította: Hantos-Varga Márta

[Megjegyzés: A Brazil Statisztikai Hivatal előrejelzése szerint 2030 után az evangelikál hívek száma meg fogja előzni a katolikusokét Brazíliában.

https://www.la-croix.com/Religion/Catholicisme/LEglise-bresilienne-cherche-faire-entendre-lAmazonie-2019-09-10-1201046588]

 

 
Read 628 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés