www.cath.ch 2019.09.01. Pierre Pistoletti

Ted Henken szociológiát tanít egy new-yorki főiskolán. Manhattanben, nyáron, olyan hely után kutatott, ahol [a szünidőben] továbbra is végezhette munkáját. Szinte véletlenül vette észre az egyik lutheránus templom előtt lévő coworking-hirdetést. A kíváncsiság, hogy egy gyors pillantást vessen belülre, legyőzte az esetleges térítéstől való félelmét. Ráadásul az ár — pontosabban a javasolt hozzájárulás összege — háromszor alacsonyabb volt, mint a klasszikus helyeken: 10 dollár egy egész napért és 5 dollár pár óráért. Ezért a summáért a kínált komfortszint is szerényebb: nincs elkülönített helyszíne sem a nyomtatóknak, sem a telefonbeszélgetéseknek. S nincs tároló. Cserébe egy nyugodt, központi helyen fekvő helyiséget talált. A tűzpiros betonpadló, a kockás vászonterítő és a régi szekrények épp olyanok, mint egy vidéki nyaralóban. Csak épp a város közepén. Nem is kellett több, hogy meggyőzze Ted Henkent.

„Már tíz éve rejtett vágyam, hogy tagja legyek egy csoportnak, amely nem szakmai, de nem is internetes közösség. Nem szándékozom gyülekezeti tag lenni, de itt új emberi közösséget találtam.” – osztotta meg a The Guardian angol napilap újságírójának.

Az amerikai polgárok 36%-a gyakorolja hitét. Ha a százalékarány magasabb, mint a többi nyugati országban, tendenciáját tekintve mégis csökkenő értéket mutat: az Egyesült Államokban évente 6000-10000 templomot kell bezárni a hívek kis száma, valamint az anyagi források hiánya miatt. Ebben a helyzetben a coworking, a közösségi munkatér, jó alkalom az egyháztól távollévők elérésére, s alkalomadtán szívesen látott kiegészítő bevétel.

Az ötlet alkalmazásában a Brooklynban található St Lydias lutheránus templom úttörő volt: a szolgáltatás 2014-ben nyitotta meg kapuit (lsd: fotó). Emily Scott, a közösség lelkésze, meg van győződve arról, hogy ez a lehetőség kitágítja az egyház misszióját: segít legyőzni a magányt, s megteremti a találkozás tereit.

Fordította: Hantos-Varga Márta