A Kaposvári Egyházmegye kispaptábora idén kissé eltérő volt az eddigiekhez képest, ugyanis nem három, hanem öt nap állt rendelkezésünkre, hogy püspökünkkel és egymással is épüljön, szilárduljon a kapcsolat. A közös együttlét augusztus 19-én vette kezdetét, páran már délután megérkeztünk a Kaposvári Püspökségre. Délután négy órakor püspök atyával a Zselic Katolikus Idősek Otthonban vettünk részt szentmisén, melynek végén az otthon új kenyerét is megszentelte a főpásztor. Ezen a szentmisén mi, kispapok láttuk el a liturgikus és zenei szolgálatot, ezzel is elősegítve az otthon lakóinak Istenkapcsolatát. Ajándék volt, hogy egy kézfogás erejéig köszönthettük Balás Béla püspök atyát is. Az este hátralévő részét a Püspökségen elimádkozott vesperással, majd közös vacsorával és kötetlen beszélgetéssel töltöttük.

Másnap, augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén énekelt zsolozsmával kezdtük a napot. A reggelit követte a városi rendezvény, melynek során püspök atya megszentelte Kaposvár új kenyerét, majd főünnepi szentmisén vettünk részt a Nagyboldogasszony-székesegyházban. Ebéd és egy rövid pihenő után elindultunk Balatonboglárra, ahol már a lazítás és a beszélgetés ideje volt. Püspök atya megosztotta velünk humoros, de mély tapasztalatait papnövendéki idejéből.

Vasárnap, a reggeli dicséret után nekivágtunk a kirándulásnak. Úticélunk a Győri Egyházmegye egyik „határőrvidékére” vezetett, Császárra. Császár településen szolgált és halt vértanúhalált Wohlmuth Ferenc plébános a tanácsköztársaság idején. Zarándoklatunk lelki célja éppen az volt, hogy olyan papi arcéllel találkozzunk, aki kész a végsőkig vállalni Krisztus ügyét – ezzel előmozdítva bennünk azt a vágyat, hogy mi is a mennyei Atyának „szentelt örök áldozattá” (II. Eucharisztikus Ima) váljunk.

Itt Író Sándor plébános atya fogadott bennünket. A helyi templomban Varga László püspök atya és Sándor atya mutatták be a legszentebb áldozatot. Püspök atya prédikációjában a szentté válásról beszélt. Rámutatott, hogy nem azt kell néznünk, hogy hányan üdvözülnek, hanem azt, hogy mi szeretnénk-e az üdvözültek sorában lenni? A szentmisét követően a Wohlmuth Ferenc Látogatóközpontot tekintettük meg, majd ebéd után Sándor atya „emufarmján” és a császári Western Farmon töltöttünk el egy kis időt. Innét Sándor atyával együtt visszavonultunk Balatonboglárra, ahol közös lecsókészítés és imádság után kötetlenül beszélgettünk.

Hétfőn szokásos módon indult a nap, az esőre való tekintettel nem mentünk el kirándulni, így volt lehetőség pihenni. Püspök atyával is lehetőségünk nyílt személyes beszélgetésre, majd közösen ünnepeltük az Eucharisztiát, melyet Varga László püspök atya, Író Sándor császári plébános atya és Sándor László nagyatádi plébános, hivatásreferens atya mutatott be.

Író Sándor atya végezte az igehirdetés szolgálatát, aki többek között Gyökössy Endre Boldogságok című írása alapján elmélkedett a pappá válás útjáról. Délben meglátogattuk a mólót, nem a víz miatt, hanem a Boglárka Hamburger volt a fő látványosság. A nap hangsúlyos része az esti grillparty volt. Kopár Péter ötödéves papnövendék irányította a sütögetést. Apropó, tudták, hogy grillezés közben lehet dicsőíteni?

Kedd reggel Varga László püspök úr gondolatait hallgathattuk meg a békességteremtésről. Püspök atya számunkra nagyon aktuális példákkal igyekezett megteremteni szívünkben a béke hangulatát megteremteni. A tábor szentmisével és ebéddel zárult. Gazdag négy napot élhettünk meg közösen. Jó volt látni, hogy van igény a másik társaságára. Lehet a másiktól tanulni. Püspök atya hálás volt értünk, mi pedig neki, hogy ebben a pár napban lelkileg épülhettünk. Kérem a kedves olvasót, olykor egy fohásszal támogassa a papnevelés és a pappá válás rögös, de tartalmas útját!

Pohnert Dávid

Fotó: Mikó Gábor, Vida Attila