A főpásztor prédikációjában a szív tisztaságáról beszélt.

– Jézus azt mondja, hogy a szív bőségéből szól a száj. Hogy mi van a szívünkben, azt nagyon könnyen felismerhetjük abból, hogy miről beszélünk gyakran, mi az, amit kimondunk.

Ha gonoszság, sötétség van a szívünkben, akkor arról fogunk beszélni. Ha nagyon betölti a szívünket a politika, az egészségügy, vagy bármi más, akkor arról. A legtöbbet a magyarok a hiányról beszélnek. Morgunk, panaszkodunk, elégedetlenkedünk. Ez azt jelenti, hogy a szívünk nem jóhírrel, evangéliummal és Jézus szavaival van betöltve, hanem a világ dolgaival.

A mi döntésünk, hogy mivel töltjük be a szívünket. A nyugdíjasoknak is van ideje olvasni, imádkozni. Mi lenne, ha betöltenénk a szívünket az evangéliummal, a Szentírás gondolataival? Senki nem akadályoz meg minket abban, hogy kezünkbe vegyük a Szentírást, vagy hallgassuk az Isten igéjét és betöltsük a szívünket Isten szavával, a jóhírrel.

Mindenki maga dönti el, hogy mivel fogja betölteni a szívét és miről fog beszélni. A szívünk tisztasága határozza meg, hogy miként érezzük magunkat a bőrünkben. Ha hiánnyal töltjük be a szívünket, morgunk, elégedetlenkedünk és semmi sem jó számunkra, akkor ekképp fogjuk érezni magunkat.

Ugyan ilyen körülmények között más tele van hálával. Volt egy barátom, akit hét évig gondoztam és ápoltam. Ez a barátom, mikor megismertem harmincöt éve feküdt mozdulatlanul. Etetni és mosdatni kellett, széklete csak akkor volt, mikor beöntést adtam neki. Semmit nem tudott magával kezdeni. Egy keze volt egyedül, ami nem volt béna. Ez a barátom, Jóska, miközben mozdulatlanul feküdt és mindenkinek ki volt szolgáltatva, tele volt hálával. Derűs volt, öröm volt benne, mert úgy döntött, hogy nem azzal foglalkozik, hogy mit nem tud csinálni. Szinte semmit sem tudott csinálni, azonban azzal foglalkozott, hogy miként növekedhetne ilyen körülmények között, mozdulatlanul fekve a szeretetben Isten és embertársaink iránt.

Ez a szívében dőlt el. Erre senki nem kényszeríthette volna, én sem. A szívében úgy döntött, hogy hálás lesz élete végéig a Jóistennek a szeretetéért, hálás lesz az életéért, miközben harmincöt évig feküdt mozdulatlanul, mikor megismertem és még hét évig éltünk együtt. Tele volt hálával, mert úgy döntött, hogy tisztán őrzi meg a szívét.

Ő sokkal többet imádkozott, mint én. Napi hat órát töltött az imádságaival. Volt több imakönyve, Szentírása. Ez volt a fő foglalkozása. Odakészítettem neki egy kis állványra a könyveit és ő az ujjával lapozgatta az imakönyvét, mert azt még tudta mozgatni. Tele volt a szíve jóhírrel, s mindig jó dolgokról beszélt. Sokat nevettünk, pedig, ha valaki ránézett, egy magatehetetlen, kiszolgáltatott embert látott, akinek lett volna oka panaszkodni, elégedetlenkedni, esetleg szidni a Jóistent.

Őrizd tisztán a szívedet, mert belőle indul ki az élet. Minden ember, amíg él és tudatánál van, el tudja dönteni azt, hogy mivel tölti meg a szívét. Pletykával, a hírekkel, az információkkal, vagy pedig Isten jóhírével. Mindenki eldöntheti, de aki ezzel tölti be a szívét, az sokkal kevesebbet fog elégedetlenkedni, panaszkodni, morogni és sokkal többször mondja majd ki, hogy köszönöm. Köszönöm a Jóistennek és azoknak, akik körülöttem vannak.

Ez a mi döntésünk. A pletyka mindig mérgező. Annak is mérgezi a szívét, aki pletykál és annak is, akiről pletykálnak. Úgyis megtudja. Nagyon sok energiát fektetnek a keresztény katolikusok a pletykába. Ferenc pápa azt mondja, hogy a pletyka bűntény, mert lehetetlenné teszem, hogy szeressék azt, akiről pletykáltam. Akiről rosszat mondtam, azzal szemben beültetem az emberek szívébe a gyanút, hogy nem olyan a másik, mint amilyennek látszik.

A szívünk tisztasága azt jelenti, hogy ellene mondunk a kísértésnek és senkiről sem akarunk pletykálni, rosszat mondani. Akkor tisztul a szívünk és felszabadul az öröm és a derű. A normál állapota a szívünknek nem a panaszkodás és a sóhajtozás, hanem a derű. Nincs olyan szegény, magatehetetlen ember, aki ne tudna hálás lenni. Ő dönti el, hogy miért hálás, vagy miért panaszkodik. Ez mindig rajtunk múlik. Az ünnep közeledtével azt kívánom mindenkinek, hogy őrizze tisztán a szívét, mert abból indul ki az élet és abból tudjuk továbbadni a kegyelmi életet, a Jóisten szeretetét másoknak – fogalmazott a főpásztor, majd a szentmise végén megáldotta az új kenyeret.

A teljes szentmise megtekinthető:

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán