Szentmisére érkezünk Zalakarosra. A 2006-ben felszentelt Isteni Irgalmasság-templom megépülését a csodával határosnak írja le plébánosa, Háda László. Csodával határos az imatábor megszületése is, melynek jubileumát ünnepeljük. 25 évvel ezelőtt a magyar egyházi élet iránt érdeklődő francia vendéget fogadott pünkösd ünnepén a Jézus Szíve-templom káplánja Nagykanizsán. Marie Helen, Madame Holala és Rumszauer Miklós beszélgettek, holott a vendég nem értett magyarul, Miklós atya pedig nem tudott franciául. Madame Holala ekkor mutatta be a francia imaiskola kezdeményezést, melyet Rumszauer Miklós a kanizsai Magvető közösség támogatásával még abban az évben meg is szervezett. Gyorsan kinőtték kereteiket, és hamarosan három altáborra kellett korosztályonként bontani a résztvevőket. Fehér, piros és kék imatáboros pólóba öltözött gyerekek és fiatalok töltik meg a padokat, a Galambokról érkező 50 alsós, Homokkomáromból 78 felsős és Garaboncról a középiskolás, egyetemista 60 fiatal.
Ismerősként vagyunk jelen, öt évvel ezelőtt már együtt ünnepeltünk velük, és tavaly is megerősödött bennünk, milyen kincs, amit évről évre átadnak gyermekek százainak. Visszatérő táborlakók, csoportvezetőként, segítőként szolgálatot vállaló táborozók, itt születő párkapcsolatokból köttetett házasságok, gyereküket küldő egykori imatáborosok és számos papi hivatás mutatja az itt megélt istenkapcsolati élményből született mély elköteleződést.
A tábor a kezdetektől a francia imaiskolával együttműködve, annak alapjain működik. Gerincét a különböző imafajták, rózsafüzér, zsolozsma, keresztút, szentségimádás, bűnbánati liturgia, zarándoklat, kezek imája, valamint az úgynevezett svéd módszerrel történő evangéliumfeldolgozás alkotja. A mottó kiválasztásával – az alsós és felsősöknél „Sokat bízok rád”, az ifjaknál pedig „E folyton változó világban Isten elkísér” – a szervezők a korosztályokat foglalkoztató témát állítottak a középpontba. Ezekhez kapcsolódtak a feldolgozott evangéliumi szakaszok, a legkisebbeknél pedig a keretmese is.
A jubileumra francia küldöttség is érkezett. A magyar alapításban kezdettől részt vevő és azt nagy szeretettel kísérő Gabrielle és Alfred Marx házaspárral látogatott Magyarországra a francia imaiskolát kísérő Anis Hanna OP atya.
A táborozók szentmisében adtak hálát a jubileumért. Varga László az evangélium két, gyermekségről szóló szakaszát – „Engedjétek hozzám a gyermekeket” és „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek” – középpontba állítva szólt arról, miért ad kitüntetett figyelmet Jézus a gyermekeknek. A főpásztor Jézus példáján beszélt arról, mit jelent gyermeknek lenni.
Jézus ugyanúgy született, csecsemőként ugyanolyan sorsa volt, mint mindannyiunknak. Aki az egész világot mozgatja, vállalta a babalétet. Arra tanít, mennyire fontos a bizalom, a kiszolgáltatott gyermek nem tud mást tenni, csak bízni édesanyjában.
Azt kéri tőlünk Jézus, merjünk mi is ráhagyatkozni a mennyei Atya szeretetére. A gyermek Jézus másik üzenete a szegénységről szól. Nincs mása, csak puszta léte. A gazdagság felé indító világban merjünk leszegényedni, mert akinek kevés van, értékeli Isten ajándékát. Üzen a gyermek Jézus a sebezhető, törékeny kiszolgáltatott lét vállalásáról a versenyről szóló világban. Aki az Atyánál biztonságban érzi magát, meri vállalni a sebezhető létet, nem kell biztosítania magát mással. Végül arra buzdított a főpásztor, hogy a szentek életének megismerésével törekedjenek a gyerekek az Istenben elkötelezett életre, a szentté válásra. „Aki kimondja az igent, megtapasztalja a Szentlélek vezetését” – bátorított az úton.
A gyerekek egy hetet töltenek az imatáborban. Horváthné Makrai Márta, a galamboki ötven gyermek és csoportvezetőik, segítőik táborvezetője, Galambos Feri atya a táboruk lelkésze. A kicsiknél a hangsúly a játékosságon van, a bibliai történeteket megjelenítik, együtt imát írnak, báboznak. A keretmesében idén tengeri világot hoztak lére. Sok náluk az ének, a mozgás, a vezetők próbálják minél aktívabban bekapcsolni a gyerekeket. Vezetőjük, a 2010 óta táboroztató Márta nyitottnak és lelkesnek éli meg a gyerekeket.
A középkorosztály táborát az egyik alapító, Németh Emília, Memi vezeti. Homokkomárom 78 gyereket fogadott, a stábbal együtt 103-an táboroznak. Memi szerint az imatábor legnagyobb kincse, hogy megtanít észrevenni az élet minden területén, a mindennapok különféle tevékenységeiben az „isteni szeretet morzsáit”. Erre van szüksége a mai gyereknek, akiket leginkább a szeretetéhség jellemez – fogalmazza meg tapasztalatát. „Keresztényként arról szól az életünk, hogy szeretetet kapunk és szeretetet adunk. A szeretetkapcsolatra a gyerekekben rendkívül nagy a vágy, ezt éltem meg a minapi szentségimádásban. Megdöbbentő élmény volt, ahogy egymáshoz léptek a gyerekek, folyt a szemükből a könny és imádkoztak egymásért.”
Itt csoportvezető Tóth Johanna. A kaposvári lány a győri bencés gimnázium végzős diákja, 2013 óta imatáborozik. Másodikosként szülei küldték Galambokra, ahol azonnal megtetszett neki a tábor. „Nagyon sokat játszottunk, jó csapattá forrtunk össze. A következő évben már magamtól mentem. Közösséget adott, barátokat.
Beletanultam a megosztásba, ki merek állni, hogy elmondjam a gondolataimat. Örülök, hogy most már csoportot vezethetek.
Az első foglalkozás nekem is nehéz volt. Érzékeltem, hogy a gyerekek félnek megnyilatkozni, mostanra azonban teljesen összerázódtunk. Lelkesek, mély gondolataik vannak. A szentségimádásban este még inkább összeforrtunk. Ezt a korosztályt leginkább a lazaság, a játékosság szólítja meg. A kamaszoknál nem szerencsés a tanár néni stílus. Egyszerre kell határozottnak lenni, de közben lehet viccelni, és tudni kell venni a poénokat, betartva a határokat. A gyerekeket leginkább a barátság, az emberi kapcsolatok kérdésköre érdekli” – összegzi tapasztalatát.
Paulik Barnabás pszichológushallgató a garabonci ifjú korosztály táborvezetője. Ők is teljes létszámban táboroznak. Sok a visszatérő, de hangsúlyt fektetnek arra, hogy újak is megismerjék az imatábort, szükség van a frissülésre, megújulásra – mondja Barni. Hozzáteszi:
Szerencsés, hogy a 15 és 25 évesek, a középiskolások és az egyetemisták egy korcsoportba kerültek. A középiskolások örömmel fogadják, hogy egyenrangúnak kezelik őket.
Motiváló számukra, hogy a kamaszkor nehéz éveiben találkozhatnak az egyetemisták révén azzal, milyen lehet a jövő. A táborban olyan egyetemistákat ismernek meg, akiknek fontos a hitük, akik keresik a keresztény közösséget. Az idősebb korosztály irányjelző, a fiatalabbak próbálnak hozzájuk felnőni. Jó látni, amikor a tábor során egy komolyabb szemléletmódot sajátítanak el.
A vezető hangsúlyozza: úgy igyekeznek felépíteni a programot, hogy a különböző korosztályok igényei találkozzanak. Témájuk – „E folyton változó világban Isten elkísér” – mottóból indul ki, az ószövetségi olvasmányok és az evangéliumi szakaszok is azt járják körül, hogyan kíséri életüket Isten. „A hitükben szeretnénk a fiatalokat megerősíteni, megmutatni, hogy Isten a változásokban is kísér minket, minden helyzetben számíthatunk támogatására.”
Két csoportvezető, Körmendiné Nagy Bianka és Doszpod Roland, akik Homokkomáromban kezdték az imatáboros életet, megerősítik mindezt. „Engem a közösségben megélt hit fogott meg, az tart itt, hogy látom, nem vagyok a hitemben egyedül, van kire támaszkodni, van kivel megosztani a gondolataimat” – mondja Bianka. „Az elfogadás, a jókedv, a zene, a közös istendicséret fogott meg és hoz vissza” – fogalmazza meg Roland sokak élményét.
25 éves az imatábor. Alapítói életben tudják tartani a kezdeti lelkesedést, felnevelték az utódgenerációt, akik már a következő vezető generációval dolgoznak együtt. Barnabás bizonyossággal jelenti ki: a tábor vonzó eseménnyé nőtte ki magát.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Lambert Attila
Forrás: Magyar Kurír