– 1987 őszén, amikor megértettem, hogy a Szentlélek indítására be kell fogadnom a somogysámsoni plébániára egy százszázalékosan béna férfit, a püspök engedélyét kértem – kezdte prédikációját a főpásztor. – A veszprémi püspök akkor Dr. Szendi József volt. Megosztottam vele azt, amit a Szentlélektől kaptam, hogy szeretném befogadni ezt a barátomat, s valószínűleg más sérülteket is be kell fogadnom. Szeretném azt is, ha megengedné, hogy a plébánián az egyik szobában kápolnát alakítsak ki, ahol a sérültekkel együtt szentségimádást végezhetünk, mivel rendkívül nehéz nekik bemenni a templomba a lépcsőkön keresztül, és a templom hideg, különösen télen. Megdöbbentő dolgot tapasztaltam, amely teljesen váratlanul ért. A püspök felkelt a székéből, odajött hozzám és átölelt. A következőt mondta: az Eucharisztia és a szegények együtt az egyház jövője.

Rendkívül nagy bátorítást adott nekem ezzel a mondatával a püspök, és azóta is fontos számomra mindkettő: a szentségimádás, az Úr Jézus jelenléte és az ő imádása az Eucharisztiában; és az Úr Jézus Krisztus szeretete a szegény, megtört, sebzett, szenvedő emberekben.

Az életemben ezt a kettőt összekapcsolta a Szentlélek. A Szentség imádása azt jelenti számomra, hogy szeretettel szemlélem a titkot. Szeretettel, hiszen annyira szeretett mindegyikünket a mennyei Atya, hogy az Eucharisztiában jelenvalóvá tette magát. Beletestesült az Úr Jézus Krisztus által a Szentháromság ebbe a kis kenyérbe és borba, s a szeretetre csak szeretettel lehet válaszolni. Ha ő annyira szeretett bennünket, hogy kiüresítve és megalázva magát egy halott anyagba testet öltött azért, hogy eggyé lehessen velünk, s hogy táplálékunk, eledelünk lehessen, akkor erre válaszul nekünk is oda kell ajándékoznunk mindent a mennyei Atyának és az Úr Jézus Krisztusnak. Hiszen ebben a szentségben Isten teljesen elajándékozza magát mindegyikünknek, s erre egyetlen méltó válasz van: az, ha szeretetválaszként mi is hasonlóképp teszünk.

Ajándékozzuk el az életünket szeretetből és szeretetben másoknak! Hiszen a láthatatlan Isten valóságosan jelen van nemcsak az Eucharisztiában, hanem az ő titokzatos testében, az Egyházban is, és jelen van a szegény, megtört, nélkülöző, beteg testvéreinkben. Mindhárom a hit titka. Minden szentmisében elhangzik az átváltoztatás után: „íme, hitünk szent titka”.

Nem tapasztaljuk, nem érezzük, hanem hisszük, hogy ebben a kenyérben maga az Isten van jelen. A feltámadt Krisztus titokzatos testeként az Egyház is a hit titka, mert amit látunk belőle, az csak az intézmény, az emberi rész. De van egy másik része, amely a hit titka: akármilyen sebzett és bűnös az Egyház, számunkra a feltámadt Krisztus titokzatos teste.

Ha szeretjük Jézust az Oltáriszentségben, akkor szeretnünk kell Jézust az Egyházban is, különben nem lesz hiteles a szentségimádásunk. Ha csak arról szól, hogy Jézus és én nagyon jól érzem magam, s imádom, dicsőítem és betölt örömmel az ő imádása, ez kevés. Szeretnem kell a láthatatlan Istent a látható testében, az Egyházban.

Jézus annyira szereti a katolikus egyházat, hogy ma is odaadja magát érte. Minden tagját szereti. Azokat is, akiket mi nem akarunk, vagy nem tudunk szeretni. De az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus, ha szeretettel szemléljük őt, megadja azt az ajándékot, hogy szeretni fogjuk az egyházban jelenlévő Krisztust is. És még tovább visz bennünket, hiszen nemcsak a kenyérben, az Egyházban, hanem a szenvedőben is jelen van.

Az utolsó ítéleten arról fognak megítélni bennünket, hogy mennyire szerettük Krisztust a legkisebbekben. Az éhezőkben, a szomjazókban, ruhátlanokban, idegenekben, betegekben, börtönben lévőkben. Ez lesz a kérdés. Mit tettünk, vagy mit nem tettünk a láthatatlan, de az Eucharisztiába illetve az Egyházba beletestesült Krisztussal, illetve a legkisebbekben jelen lévő Krisztussal?

Ha szeretettel szemléljük az Eucharisztiában jelenlévő Krisztust, és szeretetből időt adunk a vele való találkozásnak, szeretetből meghallgatva őt, akkor fel fogja tárni a Szentírás üzenetének mélységét, a titkát, és a szegényekben, kicsinyekben, periférián élőkben jelenlévő Krisztus titkát is.

Adjunk hálát ezért a drága ajándékért, Isten alázatának és szeretetének szentségéért, az Eucharisztiáért. Adjunk időt a találkozásra, a vele való csendes együttlétre, s engedjük meg, hogy átformálja a szívünket, hogy szenvedélyes szeretettel szeressük az Egyházat, s szenvedélyes szeretettel szolgáljuk Krisztust a szegényben, megtörtben és a sebzett emberben – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A szentmise után körmenettel folytatódott a liturgia. Az Oltáriszentséget a Kossuth tér négy pontján, a Szent Imre-, a Jézus Szíve-, a Szent Kereszt- és a Szent Margit-templom közössége által állított oltárokon fogadták.

A teljes szentmise és a körmenet megtekinthető:

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán