– Arra hívlak benneteket, hogy tekintsünk vissza erre a tanévre két dologgal. Az első a megbocsátás. Nagyon sok minden történik velünk a családban, az iskolában, s van, amikor bántanak bennünket. Gúnyolnak, megvetnek, lenéznek minket szavakkal, vagy akár még tettlegesen is fájdalmat okoznak nekünk a társaink. Ahhoz, hogy jól le tudjuk zárni a tanévet, szükségünk van arra, hogy megbocsássunk azoknak, akik bántottak minket.

A megbocsátás elsősorban nem egy érzés, hanem egy döntés. El kell határozni, hogy annak, aki bántott engem, meg akarok bocsátani, mert szeretném, ha tiszta lenne a szívem. Azért, ha valaki megharagszik a másikra, csak részben felelős a másik. A harag egyik része az enyém, mert nem mindegy, hogy mit kezdek vele. Jézus azt kéri, hogy bocsássunk meg. Azt kérem, hogy ma, amikor befejezzük ezt a tanévet, gondoljatok vissza azokra, akiknek meg kell bocsátanotok, s mondjátok ki, hogy Jézusom, én megbocsátok neki azért, amit velem tett.

A visszatekintés másik része a hálaadás. Nagyon sok jó dolog történt a tanárokkal, diákokkal egyaránt. Van miért hálát adni. Van, aki a jegyeiért; van, aki azért, hogy sikerült túlélni a tanévet; van, aki az eredményeiért; s van, aki az egészségéért ad hálát. Gondoljátok végig, hogy miért adhattok hálát a Jóistennek. Mit és kiket köszönhettek meg, mert szeretettel vannak irántatok?

A tanév befejeződik, de a kereszténységünk nem. A Jóistennel való kapcsolatban nincs szünet, az folyamatos. Az imádságban sincs szünet. Az imádság, a Jóistennel való személyes kapcsolat mindenkinek más és más. Úgy tűnik az evangéliumban, hogy Jézus azt tartja fontosnak, hogy milyen szívvel imádkozunk, s nem az imamódokat, vagy az ima hosszát. Ami igazán érdekli, hogy képmutatók voltunk-e, vagy sem. A képmutató az, aki többre tartja magát a másiknál, például annál, aki nem jár templomba, vagy nem imádkozik. Jézust az érdekli, hogy mi van a szívekben. Gőg, önteltség, képmutatás, vagy alázat? Azt kéri, hogy ne legyünk képmutatóak, hanem legyünk alázatosak, amikor imádkozunk. A Jóisten látja a szívünket, s az érdekli, hogy mi lakik benne.

Nincs szünet a jócselekedetekben sem, mert állandóan növekednünk kell a szeretetben, a jócselekedetekben. Itt is arra int minket Jézus az evangéliumban, hogy ne legyünk képmutatóak. Ne azért tegyünk jót, hogy megtapsoljanak, vagy elismerjenek minket, hanem azért, mert Isten mindig jót tesz velünk. Ha ezért tesszük a jót, ezért bocsátunk meg és segítünk másokon, akkor mindig lesz erőnk a jót tenni. Ez olyan forrás, melyből mindannyian tudunk meríteni, s növekedni a szeretetben – fogalmazott a főpásztor, aki ezt követően a böjtben lévő önmegtagadásról beszélt.

Fotó: Kling Márk