– Kétezer éve azzal az örömhírrel állunk a világ előtt, hogy Jézus Krisztust megölték ugyan, de feltámadt. S ennek az örömhírnek a tanúságtevői mind életüket adták ezért a hitért – kezdte szentbeszédét a főpásztor. – Mi nem szóbeszédnek, fecsegésnek hiszünk, hanem tanúknak. Ahogyan annak idején szükség volt tanúkra, hogy lehessen hinni a feltámadás örömhírében, úgy ma is szüksége van a világnak és az Egyháznak tanúkra, akik hitelesen tudják tanúsítani szavaikkal és életükkel, hogy Jézus Krisztus valóban feltámadt, s hogy valóban él.

XVI. Benedek pápa szerint a kereszténység a feltámadt Krisztussal való találkozással kezdődik. Ez megtörténik ugyan a keresztségünkben, de valamennyiünk életében fontos, hogy legyen egy személyes találkozás.

Hogyan lehet találkozni a feltámadt Krisztussal napjainkban? A tanítványok, mikor Jézust letartóztatták és megölték, teljesen kiábrándultak. Elcsüggedtek, nem értették a Mestert. Minden álmuk, minden vágyuk, amit a Krisztus követéséhez kapcsoltak, egy pillanat alatt szertefoszlott. Azt remélték, hogy Jézussal helyre lehet állítani Izrael országát. Hogy ezzel a Mesterrel, akinek a szavára a háborgó tenger lecsendesedik, a halottak feltámadnak, a betegek meggyógyulnak, s aki, ha prédikálni kezd, tömegek özönlenek, ezzel a Krisztussal ki lehet állni, fel lehet vállalni, s vissza lehet állítani Izrael országát. Ez volt a reményük, s ezért hagyták ott a hálót, a családot, mindent. Ezért követték őt.

Mikor Jézus engedte, hogy elfogják, és megostorozzák, mikor kiszolgáltatta magát, s nem védte meg sem saját magát, sem tanítványait, akkor minden álom szertefoszlott. Minden remény, melyet Krisztushoz fűztek, megsemmisült. Ez rettenetesen megviselte a tanítványokat. Ketten közülük elindultak Jeruzsálemből vissza Emmauszba, ahonnan jöttek, s az úton melléjük szegődött valaki, akit idegennek néztek. Nem ismerték fel a Mestert, akit három éven át követtek és hallgattak. Idegennek nézték Krisztust, a Feltámadottat.

Ő pedig elkezdi kérdezgetni őket, hogy mi történt, s hogy miről beszélgetnek. A tanítványok így feleltek: „te vagy az egyetlen idegen, aki nem tudja, mi történt ezekben a napokban.” Ezután elmesélik, hogy mi történt a Názáreti Jézussal. A végén elmondják: azt remélték, hogy Jézus váltja meg Izraelt. Akkor Jézus elkezdi gyógyítani ezt a két elkeseredett tanítványt. Már azzal is gyógyít, hogy megkérdezi, hogy vannak, s meghallgatja őket. Utána beszélni kezd önmagáról. Elmondja nekik, hogy mit mond az írás Őróla. Azzal gyógyít, hogy a figyelmüket eltereli önmagukról és a fájdalomról, majd saját magára irányítja. Ez napjainkban is gyógyító, mikor el vagyunk keseredve és belesüppedünk saját fájdalmunkba, nyomorunkba.

Kifejti az írásokat, s azt, ami Őróla szól az írásokban. Elérnek egy fogadóhoz, késő van, s kérik, hogy jöjjön be velük. Mikor bemegy, leül az asztalhoz, kezébe veszi a kenyeret és megtöri. Ebben a pillanatban felismerik Jézust a kenyértörésben. Ezt követően Jézus eltűnik előlük, s a tanítványok a következőt mondják: „ugye lángolt a szívünk, amikor kifejtette nekünk az írásokat?”

Ez a kézzelfogható pont ma is a találkozások lehetőségét hozza. A Feltámadt és köztünk élő Krisztussal találkozhatunk a megtört kenyérben. Az Oltáriszentségben hisszük, hogy valóságosan jelen van Krisztus. Ha szemléljük az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztust és befogadjuk őt a szemlélődés által, akkor találkozhatunk a Feltámadottal – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

A szentmisét követően a papság és a hívek ünnepi körmenettel vonultak a Balaton-partra, ahol a főpásztor megáldotta az újonnan elkészült Szűz Mária-szobrot.

Az átadáson Kocsi György plébános mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a szobor elkészültéhez. A plébános elmondta: Havancsák László ötlete alapján Mészáros Attila szobrászművész készítette el a carrarai márványból készült Mária-szobrot, melyet az alkotó élete fő művének tekint. A héttonnás márványtömb körülbelül kétharmadát faragta le a művész, aki egy éven át készítette az alkotást. Az alkotás hátterét Ripszám János Ybl-díjas építész és a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra munkatársai alkották meg.

A szobor titulusa „Segítő Szűzanya”, melyet a kéztartással igyekeztek kifejezni: míg a szobor bal kezének tartása egy segítő kéztartást ábrázol, addig a jobb kezével áldásban részesíti az arra járókat.

Fotó: Kling Márk