A főpásztor prédikációja elején Jézus szavait idézte: „Békesség Veletek! Én vagyok, ne féljetek!” – köszönti tanítványait a feltámadt Jézus húsvét napján. Az utolsó vacsorán Jézus megígéri tanítványainak, hogy az ő békéjét adja nekik. „Az én békémet adom nektek! Nem úgy adom, ahogy a világ adja!” – mondja Jézus.

A világunk tele van békétlenséggel, s a háború árnyékában nagyon aktuális a krisztusi béke. Miben áll a világ békéje? Abban, amire mindannyian vágyakozunk: a fegyverszünetben. Hogy azonnal hagyják abba háborút, s tartsanak fegyverszünetet. De ez a béke csak ideiglenes. Minden fegyverszünet arra való, hogy megerősödjön mindkét fél annyira, hogy le tudja győzni a másikat. Nem békét szeretnének, hanem győzni akarnak. A világ békéje sokszor kompromisszumokból fakad. Azonban a kompromisszumokban mindig vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy ők húzták a rövidebbet, s már gyűlik bennük a harag, a békétlenség.

A világ békéje sokszor a meditációs gyakorlatból fakadó béke. Ha már körülöttem megosztottság van, indulatok és háború, akkor legalább magamban teremtsek békét, s ehhez léteznek különböző technikák és gyakorlatok. Ez sem Krisztus békéje.

Vannak, akik abban a békében hisznek, amelyben a rómaiak. A „Pax Romana” annyit jelentett, hogy a győztesek békéje. Aki velünk van, azt békében hagyjuk, a többiek pedig „megkapják a magukét”. Csak a római polgároknak volt hasznuk a „Pax Romana”-ból, a rabszolgák ezt másképp látták. Ez sem Krisztus békéje.

„Nem úgy adom, ahogy a világ adja.” Miből fakad Krisztus békéje? Hogyan adja Krisztus a békét? Ő pontosan tudta, hogy meg kell állítani az erőszak ördögi körét, mert az erőszak mindig erőszakot szül. Ezért Krisztus békéje valami más. Úgy teremtett békét, hogy teljesen átadta és elajándékozta magát szeretetben. Ez az ára a békének. Mi emberek azt szeretnénk, ha a másik lenne az áldozat, mi nem szeretnénk áldozattá válni. Krisztus példát adott arra, hogy mit jelent a szeretetben való önátadás, önmagunk elajándékozása. Ebből mindig béke fakad. […]

Az ember normál állapota az öröm, mert Isten szeretete ott van bennünk. Azonban sokszor nem tud felszínre jönni, mert tele vagyunk aggodalommal, kétséggel, gondokkal és minden mással. Akinek a szívében ott van a béke, abban felszínre jön az öröm. És ők tanúságot fognak tenni arról, hogy a krisztusi béke nem mese, vagy utópia, hanem a legnagyobb valóság. „Békesség veletek! Én vagyok, ne féljetek!” – mondja Jézus. Ne adjátok fel a reményt! Merjetek szeretni újra és újra!

A teljes szentmise megtekinthető:

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán