Az olvasmányok után felcsendült a Glória, Isten dicsőítése; majd a szentlecke után, Isten népének örömét kifejezve szólalt meg az Alleluja. Az evangéliumot követően a megyéspüspök így fogalmazott prédikációjában:

– Húsvét vigíliáján nemcsak Krisztus halálát és feltámadását ünnepli az Egyház, hanem a mi halálunkat és feltámadásunkat is, mégpedig kétféle értelemben. Ahogyan Krisztus meghalt és feltámadt, mi is vele együtt meghaltunk és feltámadunk. Ez az esemény, életünk egyik legfontosabb eseménye a keresztség pillanatában következett be. Ez nem a tapasztalat, hanem a hit titka. Külsőleg semmi sem változott, de belül valami egészen új teremtés indult el. Ezen az estén azt az örömhírt hirdetjük, hogy a halál nem győzhet felettünk. Bár meg fogunk halni, de feltámadunk, és örök életünk van.

A mai liturgia a kezdetétől fogva a jelekkel, a szimbólumokkal erre a csodálatos titokra irányítja a figyelmünket. Teljesen sötét volt a templom, mielőtt megszenteltük volna a tüzet, s a szentelt tűzről meggyújtottuk volna a húsvéti gyertyát, mely a Világ Világosságának, Krisztusnak a jelképe. Ezért égnek a gyertyák még akkor is, ha hatalmas díszkivilágítás van a templomainkban, mert az égő gyertya mindig a feltámadt Krisztust jelképezi.

A tűzszentelés visszavisz bennünket a teremtéshez, mikor Isten azt mondta, hogy legyen világosság, s lőn, világosság. Ezzel elindult az élet. Visszavisz bennünket a keresztségünkhöz is, mert a „Világosság a világba jött – olvassuk János evangéliumának bevezetőjében –, de a sötétség nem fogadta be.”

Azoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekei legyenek. Ez történt a keresztség pillanatában. A Világosság fiai lettünk. Ezt szimbolizálja az égő, húsvéti gyertyával való bevonulás, az Exultet és az olvasmányok, melyek végigvisznek bennünket a keresztségi felkészülésünkön. A kezdetek egyházában a katekumenek a szent böjti időszakban el voltak különítve a többiektől, akik keresztségre készültek. Negyven napon át készültek erre az eseményre, amikor meghaltak és új életet kaptak, feltámadtak Krisztussal.

Mi a keresztségben csak jelképesen vizet öntünk a keresztelendő fejére, de akkor még bemerítéssel végezték a keresztelést. Akit háromszor alámerítettek a vízbe és kiemelték, az átélte, mit jelent meghalni és újra élni, új életet kapni.

A keresztség pillanatában a mi Atyánk kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett bennünket szeretett Fia országába. Attól a pillanattól kezdve az életünk szellemi harc, mert a sötétség fejedelme nem tűri, nem akarja elfogadni, hogy Isten győzött és kiragadott minket az ő karmai közül.

Ezért minden keresztény ember célpont. A „hazugság atyjának és a gyilkosnak” – így hívja Jézus az evangéliumban – a célpontja.

Azóta minden nap kell, hogy vívjuk ezt a harcot. Miután megszentelem a vizet ebben a szentmisében, utána megújítjuk a keresztségi ígéretünket. Emlékeztet bennünket az Egyház, hogy mit ígértünk akkor, mikor a Világosság fiai lettünk. Háromszor ellene kell mondanunk a sátánnak, minden cselekedetének, csábításának és háromszor meg kell vallanunk a hitünket. Ez a szellemi harc lényege mindannyiunk számára. Az ellenfél, a gonosz mindent megpróbál a kísértéssel, hogy leválasszon bennünket a Szentről. Hogy ne akarjunk a mennyei Atyával mély egységben, Krisztussal közösségben élni a Szentlélek vezetése alatt, hanem vegyük kezünkbe a saját életünk irányítását, váljunk le a Szentről, legyünk függetlenek és használjuk a szabadságunkat arra, amire akarjuk. A keresztségi ígéret megújítása emlékeztet bennünket arra, hogy mi is történt: visszanyertük a szabadságunkat Krisztusban, s ezt a szabadságot őriznünk kell arra, amire kaptuk. Mert a szabadságunkat arra kaptuk, hogy Isten akaratát tegyük, s hogy Istentől tegyük függővé az életünket, vágyainkat, gondolatainkat és cselekedeteinket.

Hiszen akkor teljes az életünk, ha a szeretet teljességétől, az Istentől függ. Minden más kevesebb, s ezt az ajándékot szeretné kibontani a Szentlélek által a mennyei Atya az életünkben – fogalmazott a főpásztor prédikációjában.

A teljes szentmise megtekinthető:

A szentbeszédet követően a megyéspüspök megszentelte a keresztvizet, majd a keresztségi fogadalom megújításával és a hívek keresztvízzel való meghintésével folytatódott a szertartás.

– Krisztus Feltámadt!

– Valóban Feltámadt!

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán