A szent háromnap tele van olyan eseménnyel, ami Isten szeretetének a megnyilvánulása – fogalmazott a főpásztor prédikációjában. – Azonban ez a szeretet nem csak akkor és ott, hanem napjainkban is a meg nem értett szeretet. Péter és a többiek nem értik, hogy Jézus miért akarja megmosni a lábukat. Nem értik, mit tesz. Nem értik, hogy miért engedi, hogy elárulják, s hogy árucikket csináljanak belőle harminc ezüstpénzért. Nem értik, hogy miért nem talál ki menekülési útvonalakat, s hogy miért nem védi meg a követőit, vagy saját magát. A tanítványok számára is és sokszor számunkra is érthetetlen, meg nem értett szeretet az Isten irántunk való szeretete.

Különösen akkor, amikor rajtunk a sor. Amikor mi kerülünk krízisbe, vagy a szeretteink szenvednek. Nem értjük az Istent. Miért engedi meg? Miért nem lép közbe? Miért nem történik csoda? Sorolhatnánk a kérdések özönét.

Jézus Krisztus nem csak azzal tanított bennünket, amit a szavaival elmondott. Az egész élete tanítás volt. A cselekedeteivel, gesztusaival ugyanúgy tanított bennünket, mint a hegyi beszédben, vagy bármely tanításában. Szemléljük egy kicsit közelebbről most Isten irántunk való szeretetének a titkát!

Miért mosta meg Jézus a tanítványok lábát? A tanítványok tudják, hogy ez nem az ő dolga. Ez a szolgák dolga. Miért teszi ezt Jézus mégis? A tanítványok lába, mivel akkor még nem voltak olyan jó lábbelik, mint ma, tele volt sebbel és porral. Csak mezítláb jártak, vagy szandálban. Azt a testrészüket mosta meg, amely a legközelebb van a földhöz. Azt, ami sebzett. És Jézus nemcsak egyszerűen vizet csorgatott a lábukra, hanem letérdelt. Az Isten ott térdelt a bűnös tanítványok előtt. Azok előtt, akik el fognak szaladni. Azok előtt, akik meg fogják esküvel tagadni őt és az előtt is ott térdel, aki harminc ezüstpénzért feladja a főpapoknak.

Érthetetlen Isten alázata, szeretete. Csak gondoljunk bele: példát adott és hajlandó mielénk is odatérdelni az Isten. Hajlandó letérdelni és mosni bennünk azt, ami szennyezett. Azt, ami sebzett, ami földies.

Mindennel közösséget akar vállalni bennünk. Nemcsak az értelmünkkel, a jócselekedeteinkkel, a tiszta dolgainkkal. Isten annyira szeret, hogy közösséget akar vállalni bennünk mindazzal, ami bűnös, sebzett, szennyezett azért, hogy meg tudjunk végre tisztulni és szabadulni. Ez csak akkor történhet meg, ha megengedjük neki, hogy megmossa bennünk mindazt, ami sebzett és szennyezett.

Közösséget vállal velünk az Isten szeretetből, s azt kéri, hogy mi is tegyünk hasonlóképpen. Még nem értettük meg Isten szeretetét, mert nem egymás lábát, hanem fejét mossuk. Újra és újra számon kérünk, felrójuk a rosszat a hozzánk legközelebb állóknál. Nem akarunk lábmosó szeretetet gyakorolni, közösséget vállalni a mellettünk, velünk élő bűnös testvérünkkel, társunkkal. Inkább oktatjuk, számon kérjük, mossuk a fejét. Nem értjük Isten szeretetét, s azt, hogy mit és miért tett velünk.

Szemléljük Isten szeretetét, s engedjük meg, hogy elérje a szívünket, hogy képesek legyünk megváltozni! – hangsúlyozta a megyéspüspök prédikációjában.

A teljes szentbeszéd meghallgatható:

A szentmise végén a főpásztor csendben végezte el az oltárfosztást, mely Jézus ruháitól való megfosztását szimbolizálja.

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán