Az időjárás miatt a ravatalozó előtti fedett részen kezdődött a ceremónia. Elsőként dr. Gyulai Botond – az emlékhely egyik ötletadója – ismertette a megjelentekkel azt a szomorú statisztikát, hogy Magyarországon évente hozzávetőlegesen Marcali lakosságának mintegy háromszorosa azoknak a magzatoknak a száma, akik szándékosan, vagy nem tervezetten halnak meg terhesség-megszakítás következtében. Pedig orvosi értelemben és erkölcsileg is az élet a fogantatással kezdődik. Ezen kívül beszélt még a poszttraumás stressz kérdéséről is, hogy minként érinti azokat az embereket, akik ezeken a megrázkódtatásokon már átestek. Kiemelte a gyász fontosságát, ami azokat is érinti, akik tervezetten mondtak le a gyermekükről. Ez az emlékhely ezért jött létre, hogy ha van egy olyan hely, ahol az érintettek méltóképpen tudnak megemlékezni az elhunyt szeretteikről, akkor sokkal könnyebben válik feldolgozhatóvá ez a trauma – ezt a tényt a témát feldolgozó tanulmányok is alátámasztják. Tulajdonképpen a Marcali Központi Temetőben megvalósult mostani alkotás is ezt a célt szolgálja.
Majd ezután Kiss Iván c. prépost, plébános atya idézte fel pár gondolattal II. János Pál pápát, aki sokszor beszélt az élet ünnepéről, az életvédelem fontosságáról. Rajta kívül példaként említette Kalkuttai Teréz anyát is, aki az indiai szegény, elhagyott emberek utolsó mentsvára, lelki támasza volt. A kezüket fogva imádkozott velük életük utolsó pillanatáig, hogy méltósággal, emberként távozhattak a földi életből.
Iván atya szavai után, ehhez kapcsolódva, Tóth Eszter Ágnes gimnazista olvasta fel Teréz anya: Az élet himnusza című imáját. Ezután dr. Sütő László polgármester és idősebb Nikula András kéthelyi kőfaragó-mester leplezték le az emlékművet, melyen Simon András grafikusművész alkotása látható az „Elmentél de, angyalként örökké velünk maradsz” című idézet kíséretében. Majd Iván atya egy ima kíséretében megáldotta az emlékhelyet.
Végül dr. Gyulainé Domján Zsuzsanna – a másik ötletgazda – osztotta meg egy személyes élményét a jelenlévőkkel. A valós történetben egy abortuszon átesett édesanya árulta el neki, hogy az esemény után, évekkel később álmában találkozott a meg nem született gyermekével. Ő azt üzente édesanyjának, hogy: „Ne aggódj értem, én már jó helyen vagyok! De anya, Te szedd össze magadat! Szeretném, ha még találkoznánk egyszer!” Utalt a gyermek a mennyországra, ahova ezek a kis ártatlanok kerülnek az egyház tanítása szerint.
Ezt követően az imaköri tagok könyörgést mondtak az élet védelmében és egy-egy szál virág kíséretében. Majd a jelenlévők további csokrokat helyeztek el, illetve mécseseket gyújtottak az ártatlanok emlékére. Az eseményen gitáros énekekkel közreműködött a Marcali Fény Gyermekei Katolikus Zenekar.
Az emlékhely ötlete még 2021-ben született, amikor az „Élet Útja” zarándoklat keretében – a Kaposvári Egyházmegyét járva – Marcaliba is elhozták a „Meg nem született gyermek” szobrát, akkor a helyi egyházközség tagjai is nagy számban csatlakoztak a lelki adoptálás mozgalmához. Ebben kilenc hónapon keresztül minden nap imádkoztak egy számukra ismeretlen gyermekért, akinek kilétét egyedül Isten ismeri, és ők abban kérték az Ő segítségét, hogy a számukra ismeretlen gyermekre a szülei igent tudjanak mondani és szeretetben tudják felnevelni.
A Marcali Központi Temetőben a „Meg nem született gyermekek” emlékhelye a kéthelyi Nikula Kőfaragó Műhely nagylelkű adományból, és társadalmi összefogásból valósult meg.
Az emlékhely létrejöttében segédkezet: Marcali Város Önkormányzata, Nikula András, kéthelyi kőfaragó és családja, Simon András grafikusművész, valamint dr. Gyulai Botond és felesége, dr. Gyulainé Domján Zsuzsanna.
Írta és fotók: Kiss Kálmán
