– Ha a virágvasárnaptól húsvétvasárnapig terjedő időt egy mondatban szeretném összefoglalni, akkor ezt mondanám: a meg nem értett Szeretet – fogalmazott a főpásztor homíliájában.

– Az imént Krisztus szenvedéstörténetét hallottuk, a passiót. Fülöp Cezáreájában Jézus megkérdezi tanítványait: „kinek tartanak engem az emberek?” A tanítványok válaszolnak, majd megkérdezi tőlük: „és ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszol: „te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.” Jézus megdicséri Pétert, majd elmondja nekik az élete titkát, amiért jött.

Az ember fiát elfogják, megölik, de harmadnapra feltámad. Ekkor Péter tiltakozni kezd: ez nem történhet meg veled. Jézus erre „lesátánozza” Pétert azért, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkozik. Ahogyan Péter gondolkodásába nem fért bele az, hogy Jézusnak szenvednie kell és meghalnia, ugyanígy a mi gondolkodásunkba sem fér bele a szenvedés.

Mi úgy szeretnénk a mennyországba jutni, hogy megúszunk minden szenvedést. Nem értjük Istent, amikor szenvedünk. Nem értjük, amikor tragédiák, botrányok, kudarcok, kivégzések és brutalitás van körülöttünk. A meg nem értett Szeretet.

A tényekből, az eseményekből próbáljuk megközelíteni Istent és megérteni az ő szeretetét, így a legtöbbször nem értjük. S mivel nem értjük, ezért tiltakozunk és fellázadunk.

Jézus korholja Pétert, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodik. Isten terveiben fontos része van a szenvedésnek és a halálnak is. A passió nem fejeződött be nagypénteken, hanem folytatódott nagyszombaton és húsvét napján is. Csak akkor értjük Jézust és Isten szeretetét a saját életünkben, Jézus életében, vagy a történelem eseményeiben is, ha a húsvét felől közelítünk.

Jézus megígérte, hogy fel fog támadni. A Szűzanyán kívül senki sem hitte el. Ő azonban igen, s ezért nem lázadt fel, ezért nem menekül el, mikor a tanítványai megtagadták es magára hagyták a Mestert.

Ezt a húsvéti hitet kéri tőlünk Jézus. Hogy mindent, a saját életünk szenvedéseit, a saját életünket és halálunkat is, a szeretteink életét és halálát is húsvét felől közelítsük meg. Mi már a keresztségünkkor új életet kaptunk. Meghaltunk és feltámadtunk, csak nem hisszük el. Annyira belemerülünk a világ dolgaiba, hogy a hit dolgaival már nem tudunk mit kezdeni.

Mi már feltámadott életet élünk. Ez a hit titka, miként az Eucharisztia is a hit titka. Ha el merjük hinni, hogy a pap szavára a kenyér és a bor Krisztus teste és vére lesz, miért ne mernénk elhinni, hogy Jézus szavára új emberré lettünk, mikor megkeresztelkedtünk? A halálnak nincs hatalma felettünk. Ez akkor is igaz, ha el fognak temetni bennünket.

Örök életünk van, s ez teljesen mást jelent, mint amit mi értünk alatta. A meg nem értett szeretet, Isten szeretete csak a húsvét fényében érthető, különben Isten kegyetlen, aki a saját fiát ártatlanul kivégezteti. A világtörténelem eseményei sem érthetők az új ég és új föld reményének távlata nélkül. Ha nincs új ég és új föld, amiről a Szentírás tanúságot tesz, s amiben hiszünk, akkor ez a világ kegyetlen. Azonban ha mindennek a távlata az új ég és az új föld, akkor van remény. Mégpedig igazi remény, nem olyan, amelyet mi találunk ki.

A passió és a húsvét a hitünkre kérdez rá. Tényleg elhisszük? Össze merjük kapcsolni a hitünket a hétköznapi dolgokkal, eseményekkel, vagy nem? Jézus azért jött, hogy felébressze bennünk a hitet Isten irántunk való, megingathatatlan szeretetében – fogalmazott a főpásztor.

A szentmise megtekinthető:

Fotó: Kling Márk