„A mai vasárnapon az egyház a Szent Családot állítja a keresztény családok elé példaképnek. Olyan korban élünk, amikor folyamatosan támadják a keresztényeket és már a családot is. Minden megkérdőjeleződött, ami évtizedekkel ezelőtt magától értetődő volt: az, hogy mi a család és mi a házasság. Ez ma már egyáltalán nem tekinthető magától értetődőnek. Sok oka van az ellenünk irányuló támadásoknak. Különféle ideológiák mentén támadják a kereszténységet, a családot, de talán az is oka ennek, hogy nem vagyunk elég hitelesek.

A világ azt várja tőlünk, hogy hiteles keresztény életet éljünk akár családban, házasságban, vagy azon kívül. Megpróbálom a lehető legegyszerűbben, néhány pontban megfogalmazni azt, hogy mitől lehetne hitelesebb a keresztény életünk, a keresztény család és házasság. Amit elmondok, azt semmiképpen ne vegye senki sem ítélkezésnek. Nem azért mondom, hogy terhet rakjak a vállatokra. Keresem az utat, és sokkal inkább azt szeretném felébreszteni mindenkinek a szívében – különösen azokéban, akiknek megtört a házassága, vagy megsebződött a családja –, hogy van remény. Mindenkinek van lehetősége keresztényként újrakezdeni.

Hiteles a kereszténységünk akkor, ha életünk középpontjában Jézus Krisztus áll. Krisztusközpontú keresztényekre van szüksége a világnak és az egyháznak. Olyanokra, akik őt teszik életük, cselekedeteik, gondolkozásuk és vágyaik középpontjába. Nem lehetetlen!

Olyan családokra van szükség, amelyek istenközpontúak. A keresztény házasság hármasság, mert aki egyházi házasságot kötött, az behívta Istent a házasságába.

Nagyon visszafogottak vagyunk az imában. Magánimádságokat végzünk és úgy tűnik, a házasságon belül sincs senkinek köze ahhoz, hogy a házastárs mikor imádkozik. Kalkuttai Szent Teréz anyától olvastam, hogy a házasság, amelyben a férj és feleség imádkoznak, az erős, s kibírja a megpróbáltatásokat. Keresztényként a házasságon belül, családon belül, vagy házasságon kívül mennyit imádkozunk? Ha keveset, vagy semmit, akkor csak a forrástól vágtuk el magunkat. Akkor nincs erő, nincs élet bennünk, mert az erő, az élet és a szeretet Istenből forrásozik. Az a keresztény, aki keveset, vagy semmit nem imádkozik, az nem tud hiteles keresztény életet élni, mert nincs miből merítsen. Nem Isten és nem Jézus Krisztus, hanem maga lesz a középpont. Kereszténységünk lényege, hogy istenközpontú legyen. Akárhol tartunk, mindig van lehetőségünk megtérni és újrakezdeni. Mindig van lehetőségünk elhatározni, hogy változtatok az életemen. Szeretném, ha Krisztus lenne a középpont, és ő határozna meg mindent az életemben, aki a legfontosabb kapcsolata a keresztény embernek.

Naponta elimádkozzuk a Miatyánkban, hogy legyen meg a te akaratod. Mennyi konfliktus, mennyi veszekedés, harc és »házaspárbaj« van, mert mindenki azon küzd, hogy az ő akarata valósuljon meg. Erővel, vagy trükkökkel, magyarázkodással, ötletekkel, de mindenki nagyon szeretné, hogy győzzön. Ha őszintén imádkozom a Miatyánknak azt a kérését, hogy legyen meg a te akaratod, akkor hátrébb tudok lépni. Akkor szabaddá válok arra, hogy elengedjem azt, amit annyira szeretnék, és rácsodálkozhatok a másik életének a szépségére. Arra, hogy az is nagyon szép, ahogyan ő gondolkozik, cselekszik és ahogyan ő oldja meg a helyzeteket. Nem csak úgy jó, ahogyan én tartom jónak.

»Legyen meg a te akaratod!« Ez azt is jelenti, hogy rábíztuk magunkat, családunkat és a gyerekeinket is egy nálunk sokkal nagyobb szeretetre, az Istenre. Biztonságban vagyunk. Amikor visszavesszük ezt az igenünket, akkor mindig visszacsúszunk az énközpontú kereszténységbe, ami már nem hiteles. Akkor leszünk hitelesek, ha Krisztus a középpont.

»Bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.« Mennyi harag, mennyi gyűlölet, mennyi veszekedés és megosztottság van, mert megkeményítettük a szívünket. Nem akarunk sem bocsánatot kérni, sem megbocsátani a másiknak. Isten a saját kezünkbe teszi le a földi és az örök életünket. Ha nem bocsátunk meg, akkor ő sem bocsát meg nekünk. Ez tőlünk függ, nem tőle. Ebben is mindig újra lehet kezdeni. Nem kell benne maradni a gyűlölet ördögi körében, a megosztottságban, a haragban és a veszekedésben. Amíg élünk, van lehetőségünk bűnbánatot tartani és megtérni, újrakezdeni.

Minden kapcsolat gyógyítható akkor is, ha nagyon sebzett. A legegyszerűbb módszer a kapcsolataink gyógyításában a bűnbánat, a bocsánatkérés és a megbocsátás. Nem elég egyszer. Jézus azt tanítja, hogy hetvenszer hétszer kell, mert mindig elrontjuk. Mindig újra kell kezdenünk és ez nem szégyen. Az a szégyen, ha nem kezdek újra és benne ragadok, mert megkeményítettem a szívemet. Már nem érdekel a másik és már nem engedem, hogy megérintse a szívemet. A keményszívűség a legnehezebb teher a kapcsolatainkon, a házasságunkban, a családokban. A keményszívűség, mely nem akar megbocsátani és nem tud bocsánatot kérni. Amíg élünk, van lehetőségünk megtérni és újrakezdeni.

Isten mindig arra hív bennünket, hogy kezdjünk újra. A Szentlélek ezen munkálkodik kinek-kinek a szívében.

»Szabadíts meg a gonosztól!« Ezt is naponta imádkozzuk a Miatyánkban. Még nem fogtuk fel, hogy milyen munkát végez családjainkban a diabolosz, a szétdobáló, az igazi ellenség. Az igazi ellenség nem az, akit a politikai, gazdasági életben, vagy a társadalomban annak kiáltanak ki. Van egy sokkal veszélyesebb, aki láthatatlan, s akiről Jézus azt mondja: a hazugság atyja, gyilkos kezdetektől. Mindig nagy tételben játszik. Mindent megtesz, hogy elpusztítsa az életünket a magzati léttől egészen az agóniáig. Az abortusztól egészen az eutanáziáig. Nagyon sikeres munkát végzett a mi kultúránkban. A halál civilizációjává tette a kultúránkat, amely az élet minden szakaszában képes az élet ellen fordulni.

Szellemi harc van. Keresztségünk óta felkent bennünket erre a küzdelemre. Ellene mondasz-e a Sátánnak, minden cselekedetének, minden csábításának, hogy Isten gyermekeinek a szabadságában élhess? Hiszel-e? Ez a két kérdés ott van mindig a keresztség előtt. Attól a pillanattól kezdve életünk végéig harc van. Szellemi harc azzal szemben, aki állandóan hazudik.

Minden bűnünk gyökerében ott van a hazugság. Az a hazugság, hogy nekem ehhez jogom van. Soha nem gondoljuk végig, hogy hányszor és milyen formában csap be bennünket a hazugság atyja. Csapdába kerülünk, vergődünk és csak a szabadító, a Messiás tud kihozni ezekből a csapdából minket.

»Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!« Hányszor és hányszor kérjük, de üresek a szavak, ha nem vesszük fel a harcot és nem küzdünk, miközben az ellenfél pontosan az életünk elpusztítására és az örök életünk elpusztítására tör. A tét mindig az üdvösségünk az ő szemében. Hogy le tudjon választani minket a szentről, hogy ne ő legyen életünk középpontja, hanem a bálványaink, vagy önmagunk.

Ha szeretnénk hiteles keresztény életet élni, hiteles keresztény családi életet élni, akkor újra Isten kell, hogy a középpontja legyen az életünknek. Akkor újra kell kezdenünk, mikor elvétjük és nem az ő akaratába helyezzük az életünket, hanem a saját akaratunkat visszük keresztül minden áron.

Ha hiteles keresztény életet akarunk élni és hiteles keresztény családi életet, akkor naponta újra kell kezdeni a megbocsátásban és a bocsánatkérésben. E nélkül nincs egység és béke, csak harc.

Ha hiteles keresztény életet szeretnénk élni családban, házasságban, vagy azon kívül; akkor naponta fel kell venni a harcot a hazugság atyjával szemben, keresve és felvállalva az igazságot. Nem a saját igazunkat, hanem az Igazságot és küzdeni az életünkért, az örök életünkért! Adjunk hálát a Szent Családért és kérjük Mária, József és Jézus segítségét, közbenjárását, hogy hiteles legyen a kereszténységünk” – fogalmazott a főpásztor.

Fotó: Kling Márk