A főpásztor prédikációjában az irgalomról beszélt:

„Mária méhében testté lett az irgalom. Isten maga az irgalom és Jézus Krisztus valóságos Istenként lett emberré. Mária méhében testet öltött az irgalom és megszületetett azért, hogy bennünk, emberekben tetté váljon. Azért, hogy mi, akik egykor a harag gyermekei voltunk, átváltozzunk az irgalom edényeivé.

Jézus a hegyibeszédben boldognak mondja azokat, akik irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.

Boldogok azok, akik felismerik a körülöttük élők éhezését, szomjúságát, ruhátlanságát és nemcsak észreveszik, hanem enyhítik a szükségüket. Lehet, hogy sokan úgy gondolják: nálunk ez már nem probléma. Azonban tudok olyan testvérekről, akik nagyon hálásak, ha enni kapnak. Itt nem csak azokra gondolok, akik kénytelenek a kukákban turkálni, mert nincs betevő falatjuk.

Boldogok azok, akik irgalmasok és nem fordítják el a tekintetüket az éhező, szükségben levő testvéreiktől, hanem megosztják velük a kenyerüket, élelmüket. Boldogok, akik inni adnak a szomjazóknak. Nagyon megdöbbentett, mikor egyik alkalommal egy fedél nélkülitől megkérdeztem, hogy mire lenne szüksége. Sok mindenre gondoltam, de nem jutott eszembe, hogy ő nem jut tiszta vízhez, mert nincsenek csapok az utcán. Azt kérte tőlem, hogy adjak neki egy üveg tiszta vizet, hogy tudjon inni. Észre sem vesszük a körülöttünk lévők szomjúságát. Természetesnek tartjuk, hogy ha megnyitjuk a csapot, abból nálunk tiszta víz folyik.

A tiszta ruha az emberi méltóságnak is a megnyilvánulása. Akiknek nincs váltóruhájuk, mert nincs hol lakniuk, vagy nem tudják kimosni a ruháikat, azok rendkívül hálásak, mikor ruhát kapnak. S nem azért dobálják el, mert nekik az nem kell, hanem mert annyira koszos, hogy már nem tudják felvenni. A tiszta ruha, a váltás ruha és a tisztelettel teli tekintet minden szenvedő, nélkülöző testvérünknek visszaadja az emberi méltóságát. Boldogok azok, akik így tekintenek a körülöttük élő, nélkülöző testvéreikre.

Boldogok azok, akik megnyitják a szívüket és az ajtajukat az idegennek. Hatalmas a félelem mindenki szívében a mástól, a szokatlantól, az idegentől. Nem csak a szívünket, hanem házunk ajtaját is bezárjuk, hogy nehogy zavarjanak bennünket. Ma a világban több mint négyszázmillió testvérünk kénytelen az éhezés, a szomjúság, a katasztrófák és a háborúk következtében útnak indulni. Ennek csak egy százaléka indul Európa felé. A többiek más irányba indulnak. Férfiak, nők és gyermekek. Irgalmatlan világban élünk. Boldogok, akikben tetté válik az irgalom, mert nekik is irgalmaznak.

Rengeteg a beteg körülöttünk és tele vannak a börtöneink. Jézus az irgalmasság testi cselekedetei közé sorolja a betegek és börtönben lévők meglátogatását. Nagyon sokan félnek a látványtól. Félnek a bűnös embertársaiktól, mert még nem fogadták el saját maguk sebzettségét és saját maguk bűnösségét. Amíg ezt nem fogadjuk el – pedig jelen van az életünkben – addig menekülünk, távol tartjuk magunktól őket és félünk találkozni velük. Ők is Isten gyermekei, képmásai. Ők is a testvéreink. Boldogok az irgalmasok, akik segítenek a szenvedő, a szabadságukban korlátozott embertársaiknak.

A járvány következtében rengeteg a haláleset. Vannak, akiknek nincs pénzük eltemettetni a halottaikat, mert egy temetés a családi kasszát teljesen mínuszba tudja vinni. Boldogok, akik segítenek gyászoló, szeretteiket elveszített embertársaiknak nem csak a részvétük kinyilvánításával, hanem azzal is, hogy segítenek a temetés költségeinek a kifizetésében. Ez is az irgalmasság cselekedetei közé tartozik.

Boldogok, akik nem csak az irgalmasság testi, hanem a lelki cselekedeteit is gyakorolják. Ezek közül az első a bűnösöket meginteni, vagyis megtérésre hívni. Megmutatni nekik, hogy az az út, amelyen járnak, a pusztulásba és a halálba vezet. Boldogok, akik bátrak és nem ítélkeznek a bűnösök fölött, hanem az életre segítik őket szavaikkal, irgalmukkal, egységre törekvésükkel.

Boldogok azok, akik a tudatlanokat az igazságra tanítják. Nagyon sokan nem ismerik közülünk az igazságot. Korunk a hazugság létkora. Dől ránk a hazugság, amit báránybőrbe bújt farkasok igazságként tüntetnek fel. Szükség van arra, hogy a Krisztuskövető keresztények az igazság tanúi legyenek, s tanúságot tegyenek róla azoknak, akik nem ismerik az igazságot. Nem csak irgalom kell hozzá, hanem bátorság is.

Boldogok az irgalmasok, akik a kételkedőket megerősítik és eloszlatják a félelmeiket, megmutatva nekik az igazi reményt.

Boldogok az irgalmasok, akik felismerik embertársaik szomorúságát, fájdalmát és szenvedését és megvigasztalják őket. Az igazi vigasztalás minden ember számára az Úr Jézus Krisztus. Róla kell tanúságot tennünk és hozzá kell elvezetünk minden megtört és szomorúsággal teljes testvérünket, hogy a békesség betölthesse a szívüket.

Boldogok az irgalmasok, akik békével fogadják a bántásokat. Az erőszakra nem erőszakkal válaszolnak, hanem szelídséggel. Sokkal nagyobb bátorság kell a szelídséghez, mint az erőszakhoz. Az alázatosak és a szelídek nem félnek. Az erőszakosak tele vannak félelemmel. Boldogok az irgalmasok, akik vállalják alázattal és szelídséggel, Krisztust követve a bántalmazásokat. Ők nem növelik tovább az erőszak sötétségét.

Boldogok az irgalmasok, akik készek megbocsátani azoknak, akik ellenük vétettek. Ők is azok a testvéreink, akik az erőszak ördögi körét meg tudják törni ebben a világban. Akik nem erőszakkal válaszolnak az erőszakra, hanem a Mester példáját követve – aki maga az irgalom – megbocsátanak az ellenük vétkezőknek.

Boldogok azok a testvéreink, akik irgalmasok nem csak az élők, hanem a megholtak felé is és imádkoznak mindegyikőnkért. A köztünk lévő embertársainkért és az odaát lévő testvéreinkért is.

Nagy örömet hirdetek nektek: ma született az Irgalom! Azért, hogy bennetek is testté és tetté váljon, s bennetek is megszülessen az irgalom!” – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.

Fotó: Kling Márk