– A most felszentelésre kerülő oltár nagyon gazdag üzenetet hordoz valamennyiünk számára – fogalmazott a főpásztor. – Az oltár az áldozat helye. A szentmiseáldozatban az Úr Jézus Krisztus egészen elégő szeretetáldozattá teszi magát értünk. Teljesen feláldozza magát értünk emberekért, s mindezt szeretetből teszi. Ez a szeretet, amellyel Isten szeret bennünket és ez az oltár, ahol ez az áldozat történik arra hív minket, hogy válaszként Isten szeretetére, vállaljuk az áldozatvállalást a szeretetben.
Ez nem a látványos dolgokkal történik. Jézus iránti szeretetből végezve a legkisebb önmegtagadás, önkiüresítés is ennek a szeretetáldozatnak a része. Hogy ki, milyen mértékben és meddig jut el a szeretetáldozattá válásban, azt a szeretetünk hőfoka határozza meg.
Isten szenvedélyes szeretettel szeret bennünket. Ez a szeretet hasonló választ vár tőlünk. A főparancs arra hív minket, hogy teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és minden erőnkből szeressük a Jóistent, mert ő így szeret bennünket.
Ha még nem tartunk itt, akkor ebbe az irányba kell növekednünk, naponta meghozva a döntést, hogy válaszolni akarok Isten szeretetáldozatára, melyben egészen odaadja önmagát, s én is szeretném odaadni teljesen magam Istennek, az emberek iránti szeretetből. […]
Boldogok, akik meghívják asztalukhoz Jézust, az Isten bárányát. Hogyan lehet meghívni őt?
Jézus egyértelművé tette, hogy amit eggyel a legkisebbek közül teszünk a szenvedők, az éhezők, a szomjazók, a betegek, a nélkülözők közül, azt ővele tesszük. Ha szeretnénk utánozni azt, amit ő tesz szentmiséről-szentmisére, akkor meg kell hívni Jézust az asztalunkhoz a nélkülözőkben, a szenvedőkben, a rászorulókban.
A Szentlélek erőt és bátorságot ad mindenkinek, aki megérti Isten szeretetét és eldönti, hogy válaszolni akar erre a szeretetre. Saját erőnkből nem megy, de ha kérjük a Szentlelket, akkor ő erőt és bátorságot, találékonyságot és leleményességet ad annak felismerésére, hogy miként hívhatnánk meg az asztalunkhoz Jézust. Arra, hogy miként teríthetnénk meg otthonunkban, vagy máshol az irgalom asztalát.
Ünnepeljük meg hálás szívvel mindazt, amit Isten tett és tesz értünk itt, ezen az oltáron. Legyünk hálásak és válaszoljunk teljes szívünkből, teljes életünkből, minden erőnkből Isten szeretetére – fogalmazott a megyéspüspök.
A főpásztor szavait követően az ereklyék elhelyezése következett.
– Az oltár egész méltósága azon alapul, hogy az Úr asztala. Tehát nem a vértanúk testétől lesz tiszteletreméltó az oltár, hanem inkább az oltár jelent kitüntetést a vértanúk sírjának. Mert hisz a vértanúk és más szentek testi maradványainak tisztelete is a tagok áldozatának megbecsüléséül, a Főnek áldozatából veszi indokát – fogalmazott Tomanek Péter plébános, majd elmondta: a régi főoltárban voltak elhelyezve Szent Viktor és Szent Pacifica ereklyéi. Az 1970-es években lebontották a márvány főoltárt, majd félretették az ereklyéket, melyek most elhelyezésre kerülnek az oltárban. Szent Viktor és Szent Pacifica ereklyéi mellett Boldog Brenner János csontereklyéje és Boldog Apor Vilmos püspök ingjének egy darabja is elhelyezésre kerül az oltárban. Közös bennük, hogy mindannyian megvallották: Krisztus az Úr, s az ő személyes megváltójuk. Krisztust követve szolgálták a szegényeket, a védteleneket és a haldoklókat.
Az ereklyék elhelyezését követően Varga László megyéspüspök elmondta az oltárszentelő imádságot, majd krizmával kente meg az oltár öt pontját. Ezt követően tömjént helyeztek az oltárra. „Imádságunk, mint a tömjénfüst, szálljon feléd Istenünk, s amint ezt a házat betölti a tömjén illata, úgy járja át az egyházat Krisztus evangéliumának szelleme.”
A tömjénezést követően a városban szolgáló Ferences Szegénygondozó Nővérek elhelyezték az oltáron a terítőt és a liturgikus eszközöket, majd a felajánlással folytatódott a szentmise.
A teljes szentbeszéd megtekinthető:
Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán
