A rendezvényen részt vett Marton Zsolt váci megyéspüspök, az MKPK családreferense is. A nap előadásainak, szakmai beszélgetéseinek fókuszában ezúttal az abortusz állt, amely hazánkban és a világban komoly gondokat okoz lelki, egészségügyi, de akár gazdasági szempontból is.

A bevezetőben elhangzott, hogy az élet védelme a fogantatástól a természetes halálig tart, átfogja az élet egészét és egyenlő az élet méltóságának védelmével. A programot az MKPK Családügyi Bizottságának Életvédelmi munkacsoportja készítette elő, amelynek hosszú távú célja, hogy együttműködésre hívja mindazokat, akik a témával elkötelezetten foglalkoznak.

A rendezvényt Marton Zsolt püspök nyitotta meg, emlékeztetve a résztvevőket, hogy hálát adhatunk azért, hogy itt lehetünk, mert a fogantatásunkat követően szüleink igent mondtak ránk. De tudjuk, hogy számos megfogant élet esetében ez nem így történik. Az abortusz ténye hatalmas seb és fájdalom, amivel nem könnyű a társadalomnak szembenézni. Áldozatai egyrészt a gyermekek, akik nem születnek meg, de az édesanyjuk is, és mindenki, aki a környezetében él: az édesapa, a testvérek, orvosok, egészségügyi dolgozók is. Lelkipásztoroknak, világiaknak, szakembereknek és önkéntes segítőknek egyaránt feladata, hogy érzékenyítsék a környezetüket a problémára, annak súlyosságára, és az is, hogy védjék, segítsék és szeressék az életet. Jakab apostol levelét idézve – „Legyetek megvalósítói az Igének, és ne csak hallgatói, különben magatokat csaljátok meg” (Jak 1, 22) – javasolta a hallgatóknak, hogy a szakmai napon elhangzó előadások és tapasztalatok valóban mindenkit lehetőségei szerint cselekvésre ösztönözzenek.

A nap nyitóelőadását Popovicsné Palojtay Márta tartotta, aki Munkácson él, és a Család és Élet Egyesület elnöke. A szervezet 13 éve tart lelkigyakorlatot abortuszon átesett nőknek Ukrajnában. Elmondta, az abortusz kapcsán visszatérő probléma, hogy a nők akkor sem tudnak maguknak megbocsátani, ha megkapják a feloldozást a gyónásban, és azt el tudják hinni, hogy Isten megbocsát nekik. Több év vagy évtized elteltével sem tudnak vagy mernek segítséget kérni, miközben az abortusz következtében súlyos lelki és pszichés problémáik vannak. Ezek a problémák nemcsak rájuk, hanem egész családjukra, környezetükre is hatnak, és áttételesen az egész társadalomra, hiszen a család lelki egészségét ássák alá.

Az előadó kiemelte, három olyan tévképzet van az abortuszról, amelyet ha meg tudnunk változtatni, akkor sokat tehetünk a megfogant élet védelme érdekében. Az első, hogy az abortusz megoldja a nő minden problémáját. A második, hogy a terhességmegszakítás során egy sejtcsomót pusztítanak csak el, nem egy gyermeket. A harmadik pedig, hogy a nő rendelkezik kizárólag saját teste felett, és szabad döntést hoz, amikor az abortuszra jelentkezik.

Az előadó több nemzetközi kutatásra hivatkozva mutatta be az alábbi adatokat: a nők 64 százaléka súlyos lelki nyomás alatt dönt az abortusz mellett; és 85 százalékuk arról számolt be, hogy a vártnál sokkal intenzívebb fizikai és lelki folyamaton ment keresztül az abortuszt követően, mint azt a környezete és az orvosok előzetesen állították; az öngyilkosság és öndestruktív hajlamok, köztük az alkoholizmus, szerfüggőség, pszichés betegségek esélye szignifikánsan magasabb a terhességüket megszakító nők esetében. A párkapcsolatok 80 százaléka vagy súlyosan megromlik, vagy tönkremegy az abortuszt követően.

Palojtay Márta több száz nő történetét ismerve úgy gondolja, teljesen új életvédő szemléletet kell kialakítani, amely segít felvállalni az anyának, hogy tudjon dönteni a gyermeke mellett, akár megtartja, akár örökbe adja. Szent II. János Pál pápát idézte, aki szerint az élet védelme, a család, a házasság, a szexualitás lett a frontvonal a jó és a gonosz harcában. A lelkigyakorlatok alapján ugyanakkor határozottan látszik, hogy sokan éppen ezen a súlyos bűnön keresztül tudnak Istennel találkozni. A lelkigyakorlatok során több nő is azt vallotta, hogy ha csak egyvalaki támogatta volna, akkor megtartotta volna a gyermekét. Palojtay Márta szerint ezért „a mi feladatunk az, hogy legyünk az az egyvalaki, aki odaáll a gondban lévő kismama mellé, meghallgatja és segíti”.

Az Egyház életvédő arcáról Schittl Eszter beszélt, aki egyetemistaként egy életvédelemről szóló előadáson döntött úgy, hogy ezen a területen szeretne tevékenykedni. Az Egyház tájékoztatással, tanítással, neveléssel, lelkigondozó munkájával, valamint karitatív segítségnyújtással tud támogatást nyújtani közvetve vagy közvetlenül. Tagjait imára hívja például a lelki adoptáláson keresztül.

Keresztes Ilona, aki a nap moderátora is volt, bemutatta a Fiatalok az Élet Szolgálatában nevű szervezetet, amely egy iskolai tanév 9 hónapjára időzített tematikával követi nyomon egy magzat fejlődését. A csoportba jelentkezett fiatalok havonta találkoznak, és az élet védelméhez kapcsolódó témákról beszélgetnek, valamin koraszülött osztályra, meddőségi centrumba is látogatnak, szülészorvossal beszélgetnek. A tanév végén pedig vizsgát tesznek, és elkötelezett életvédők válnak belőlük, akik maguk is tájékoztatni tudják majd kortársaikat a témáról. A szervezet tevékenysége rámutat arra a tájékozatlanságra és információhiányra is, amely sok esetben jellemzi a fiatalokat. Meuwissen Lídia Lelle – aki maga is részt vett a 9 hónapos képzésen, és ma már hivatásos életvédőként segíti a nála fiatalabbakat a felvilágosításban – elmondta, fontos konkrét történeteket mesélni, mert az megfogja a hallgatóságot, és az is, hogy ne féljünk nevén nevezni a dolgokat, amikor a szexualitásról beszélünk.

A nap további részében moderált beszélgetések hangzottak el. Frivaldszky Edit, az Együtt az Életért Egyesület elnöke, aki 13 éve segít krízisterhes nőknek, elmondta, hogy legtöbb esetben a félelem az oka, hogy a nők nem mernek beszélni és segítséget kérni. Egyesületük forgatókönyvet dolgozott ki arra, hogyan lehet meghallgatni egy hozzájuk forduló nőt, milyen információkat és adatokat kell neki átadni, amelyek segíthetnek átgondolni a helyzetét.

Roska Péter atya, az életvédő munkacsoport lelkivezetője a lelkipásztor szempontjából osztotta meg tapasztalatait az imaháttér fontosságáról és azokról a szempontokról, amelyeket egy segítő beszélgetés során fel lehet hozni. Hangsúlyozta, hogy a Szentszék a püspöki karokon keresztül minden papnak megadta a lehetőséget arra, hogy feloldozza az abortuszon átesett nőket. Péter atya fontosnak tartja, hogy a papok tudatosan készüljenek ezekre a helyzetekre, beszélgessenek olyanokkal, akik átéltek ilyen traumát, de mindenekelőtt tudatosítsák magukban, hogy Isten irgalmának a tanújává kell válniuk a gyónó számára.

A délutáni két kerekasztal-beszélgetés az abortusz előtt és az abortusz után felmerülő kérdéseket járta körül, különböző élethelyzeteket, szempontokat elemezve.

A szakmai szervezetek tapasztalatait egészítette ki Olaj Anett, aki érintettként lett életvédő. Ma már gyógyultnak tekinti magát, és lelkinapok szervezésével igyekszik sorstársainak segítséget nyújtani. A legtöbb nő mély fájdalommal és szégyenérzettel érkezik ezekre a lelkigyakorlatokra, de a húsvéti feltámadás örömében távoznak, miután átélték a megbocsátás kegyelmét, megtapasztalták Isten irgalmas szeretetét. A tematika segít nekik abban, hogy elvégezzék az elengedhetetlen gyászmunkát, amellyel elveszített gyermekükkel újra megtalálják a kapcsolatot, nevet adnak neki, és jelképesen befogadják családjukba.

A szakmai napon az előadók számos információt osztottak meg különböző életvédő kezdeményezésekről. Az MKPK Családügyi Bizottsága által működtetett csaladegyhaz.hu oldal Életvédelem menüpontjában szakmai anyagok, útmutatók, lelkinapok tematikája, szentbeszédekhez használható életvédelemhez kapcsolódó igehelyek, az egyházi év ünnepeihez kapcsolódó javaslatok lesznek elérhetők, és a témakört a Családügyi Bizottság folyamatosan bővíteni fogja.

A jelenlévők a nap végén szentmisén vettek részt. A mise keretében lehetőség nyílt bekapcsolódni a lelki adoptálásba, melynek folyamán 9 hónapon keresztül imádkoznak egy veszélyben lévő magzatért.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye, Magyar Kurír