A román stílusban épült templomot 1941. július 6-án szentelték fel – tudhattuk meg a szentmise előtti fényképes bemutatóból, melyet követően Szász Gyula plébános köszöntötte az egybegyűlteket: „Jó arra gondolni és csodálatos felidézni azt, hogy nyolcvan évvel ezelőtt egy akarattal és nagy hittel építették ezt a templomot őseink. Nekünk már csak fenntartanunk és betöltenünk kell.”

A megyéspüspök prédikációjában bérmálkozásra készülőkhöz szólt:

„Nem felelőtlenség kimondani azt a mondatot a mise elején, hogy ti vagytok az egyház jövője, reménye? Mondhatjátok azt, hogy nem is ismer bennünket a püspök, hogy mondhat ilyet?

Tényleg nem ismerlek benneteket, és ez a találkozás kevés lesz ahhoz, hogy megismerjelek benneteket, viszont ismerem a Szentlelket. Azt a Lelket, aki az egyházat kétezer éve élteti, s aki az egyházban tanúságtevő keresztényeket formál azokból, akik hajlandók együttműködni vele.

Annak idején az egyház, s a kereszténység is egy apró csapattal indult. Jézus tizenkét embert választott ki. Nem az erkölcsi alkalmasságuk alapján és nem is az értelmi színvonaluk alapján választotta ki őket, ez nem volt kérdés. Ami igazán fontos volt Jézus szemében, az a hitre való készség, alkalmasság. Az, hogy képesek-e arra, hogy elhiggyék, amit Ő hirdet, tanít, s hogy képesek-e megtenni azt, amit kér tőlük, legyen az akár egészen furcsa dolog is.

Péternek – aki mindent tudott a halászatról, a Genezáreti-tóról, a vízről – azt mondja, hogy gyere, lépj ki a vízre. Ezt egyetlen iskolában sem tanították. Péter a hitre való készség alapján kilép a vízre a csónakból, s legnagyobb döbbenetére tud járni a vízen. Hitre való készség és képesség.

Mikor Jézus először elküldi a tizenkettőt, azt kéri tőlük, hogy menjenek és hirdessék: elérkezett az Isten szeretet-uralma, Isten országa. Nagyon egyszerű bizonyítékot kellett adni az embereknek: Jézus azt kéri a tanítványoktól, hogy imádkozzanak a betegek gyógyulásáért és a megszállottak szabadulásáért.

Ők Jézus szavára elmennek, és megcsinálják. Mikor visszajönnek, akkor azt mondják Jézusnak, hogy Uram, a te szavadra az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.

Egy másik alkalommal történik, mikor Péter egész éjszaka fáradozik a társaival együtt, ám semmit nem fognak. Jézus akkor odalép hozzá és azt mondja neki a fárasztó, kudarcokkal teli éjszaka után, hogy evezz a mélyre és vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán.

Nem mindegy, hogy a bal vagy a jobb oldalán? – tehetné fel a kérdést Péter, ám a válasza egészen izgalmas: »a te szavadra kivetem a hálót.« Biztos volt benne, hogy tapasztalat alapján nem lehet halat fogni ott, mert egész éjszaka halászott és semmi sem akadt a hálójába. Most pedig kiveti a hálót és az megtelik.

Ha az emberfia visszajön, talál-e hitet Nagyberkiben, Kaposváron, vagy a környéken? Talál-e olyan keresztényeket, akik hajlandóak Jézus szavára bármit megtenni? Nem tudom, hányan vagyunk ilyenek, de nem a statisztikai adatok számítanak, hanem a hit. Azok számítanak, akik hajlandóak Jézus szavára megtenni bármit. Ha lesznek ilyen emberek, akkor ebben a templomban százhatvan év múlva is lesz kereszténység. Ha nem, akkor ezt a templomot egyszer csak be kell zárni, mert elfogynak azok, akik hisznek Jézus Krisztusban.

Ti alkalmasok vagytok erre a hitre azért, mert a Szentlélek, akinek a kiáradásáért imádkozni fogok ebben a szentmisében, mindegyikőtöket képessé teszi arra, hogy tudjon hinni Jézus szavában és képes legyen arra, hogy megtegye az evangéliumot, amit Jézus kér tőle.” – fogalmazott a főpásztor, majd tanúságot tett hitéről.

A teljes prédikáció és tanúságtétel megtekinthető:

A szentmise végén Deák Gyula polgármester mondott köszönetet az egyházközségben végzett munkáért, majd szeretetvendégségre hívta a jelenlévőket.

A szentmise zenei szolgálatában közreműködött a Nagyberki Pedagógus Kórus, illetve Komár Gréta és Tőczik Benedek.

Fotó: Kling Márk