„Tudjátok mi az, amit a legtöbbször hallok? – tette fel a kérdést a megyéspüspök szentbeszédében. – A panaszkodást, dühöt, veszekedést, elégedetlenkedést. S tudjátok mi az, amit a legkevesebbszer hallok? A hálát, a köszönömöt.

Mi az oka ennek? Ki ad közületek könnyen hálát? Az, aki úgy érzi, hogy nagyon szeretik. Akinek a szeretet-tankja üres, az panaszkodik, morog, elégedetlenkedik, veszekszik, mert hiány van benne, hiányzik neki a szeretet.

Akinek telve van a szeretet-tankja, az jól érzi magát a bőrében, nevet, játszik és hálás. Ma hálaadásra jöttünk össze. Mivel nagyon sok az elégedetlenség és a morgás a világban, ezért gyakorolni kell a hálaadást. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem megy magától. Nem a szót kell gyakorolni, hanem a forráshoz kell menni. A szeretet forrásához, aki betölti a szíveteket szeretettel.

Átgondoltátok-e, hogy mennyi szeretet-forrás van jelen számotokra, s hogy ezek működnek-e? Kik azok, akik szeretnek benneteket és kik azok, akiknek a szeretetével töltekezni tudtok? Nagyon remélem, hogy a szüleitek szeretetével tudtok töltekezni. Remélem, hogy vannak barátaitok, akik jelenlétében jól érzitek magatokat és örültök. Egy jó barát biztonságot ad.

Remélem, hogy a szeretet forrását is megnyitottátok már. A legfontosabb forrás a Jóisten. Csak Őróla mondhatjuk, hogy Ő maga a szeretet.  A Jóistent, az Úr Jézust kivéve senki sem tökéletes a szeretetben.

Ezért, mivel egyházi iskolában tanultok, remélem, hogy már felfedeztétek ezt a forrást, a Jóistent, s mindenkinek van vele személyes kapcsolata. Ezt a kapcsolatot lehet mélyíteni, hisz olyan, mint a barátság. Az sem megy magától, azt is gyakorolni kell, meg kell osztanotok egymással az örömeiteket, bajaitokat. Ez idő és gyakorlás.

Van, aki nem tudja kimondani, hogy mi fáj neki, s van, aki nem tudja elmondani az örömét. Tanulnunk kell. A szeretet iskolájába mindannyian be kell, hogy iratkozzunk. Ez más, mint az itteni iskola tananyaga.

A tanáraitok nem direkt, de indirekt módon tanítják nektek a szeretetet. Azzal, ahogyan szeretnek, figyelnek rátok, nevelnek benneteket, s átadják a tudásukat. Ez mind-mind a szeretet ajándéka.

Nagyon jó lenne, ha mindegyikőtök naponta leülne a Forráshoz, s tele lenne szeretettel a szívetek. Isten a szeretet, s ez a forrás mindenki rendelkezésére áll. Adjatok naponta időt a Jóistennek imában, beszélgetésben és kérjétek újra és újra a Szentlelket! Kérjétek, hogy töltse be a szíveteket túlcsorduló szeretetével, hogy tudjatok másoknak is adni belőle és jól érezzétek magatokat a bőrötökben.

Hálát adok azért, hogy vagytok. Számomra mindegyikőtök a szeretet ajándéka, mert Isten a szeretet, Ő ajándékozott benneteket a szüleiteknek, az iskolának, a közösségnek. Mindegyikőtök a szeretet ajándéka, mert mindegyikőtök tud szeretni, jót tenni. Ha nem gyakoroljuk a szeretetet, akkor fogy, ám ha gyakoroljuk, akkor növekszik bennünk.

Hálát adok a szüleitekért, a tanáraitokért és az egész iskoláért. Mindenkiért, aki azon dolgozik, hogy szeretetben is növekedjetek, tudásban is gyarapodjatok és erényekben gazdagodjatok.” – zárta prédikációját a megyéspüspök.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia „A család, mint Istentől rendelt közösség” címmel hirdetett vers- és novellaíró pályázatához csatlakozott a Szent Gellért Általános Iskola is. A szentmise végén került sor az iskolai forduló díjátadójára, melyeket a megyéspüspök adott át.  

Díjazottak:

Novella:

1. helyezett: Bite Luca

2. helyezett: Bodor-Kimmel Gergő

Vers:

1. helyezett: Czvalinga Dominik

2. helyezett: Zrinyi Adrián

3. helyezett: Sándor Barnabás

Különdíj: Trapp Tamás

A díjátadó után püspöki elismerő oklevelet adott át Varga László megyéspüspök Benke Fanni 8. osztályos tanulónak kiváló tanulmányi eredményéért, példás magatartásáért és szorgalmáért; majd áldozatos munkájuk elismeréséül Sárközi Istvánné takarítónak és Farkasné Pulai Katalin iskolatitkárnak.

Fotó: Kling Márk

Videó: Szerafin Zoltán