Nézzünk előre, hogyan építhetjük együtt Krisztus egyházát – A Kaposvári Egyházmegye zsinatra készül

Varga László kaposvári megyéspüspök Esztergomba hívta egyházmegyéje papságát, hogy az egyházmegyei zsinatot előkészítő folyamatban a világjárvány okozta elszigeteltség után alkalmuk nyíljon a találkozásra, beszélgetésre, töltődésre. Május 11-én Erdő Péter bíboros, prímás előadásán kapcsolódtunk be munkájukba a Szent Adalbert Központban.

img1 5

Egy 2018. május 28-án kezdődött folyamatba kaptunk betekintést Esztergomban a Kaposvári Egyházmegye papjainak háromnapos konferenciáján. Az egyházmegye papságának kétharmada, állandó diakónusok, valamint néhány világi munkatárs, összesen mintegy hetven fő így tekinthette át a három éve tartó, de a vírushelyzet miatt akadályoztatott zsinati előkészületet. Az előadások, lelki programok, a szentmise, műhelyek, kulturális programok és kötetlen beszélgetések célja az volt, hogy lendületet adjanak az előkészítő szakasznak: ez év szeptember 25-én kezdődik az egyházmegye alapításának 25. évfordulója alkalmából meghirdetett egyházmegyei zsinat – adott bevezető tájékoztatást Kisiván Csaba, a program egyik szervezője.

img1 4

A négy részből álló zsinati folyamat konzultációs része a napokban zárult le. Ennek során online kérdőív formájában megszólították a plébániákhoz tartozó híveket, hogy válaszokat kapjanak a vallásgyakorlatot, az Egyházhoz való hozzáállást illetően, és vizsgálják az Egyház társadalmi szerepvállalását. Folyamatosan zajlik a zsinat spirituális és kateketikai előkészítése, melynek része a jelen konferencia is, és havi rendszerességgel különböző témákat dolgoznak fel a szentmisék prédikációiban, azzal a céllal, hogy erősítsék a hívek Egyházhoz való tartozását, illetve szentmiséket mutatnak be a zsinatért, az együtt haladásért.

A konferencia második napján Erdő Péter bíboros tartott előadást. Mi az egyházmegyei zsinat feladata, funkciója, hogyan határozható meg identitása? Hogy ezekre a kérdésekre választ adjon, Erdő Péter bíboros visszatekintett a kezdetekre, kiemelte a napjainkig vezető történelmi folyamat néhány lényeges állomását, rövid kitekintést nyújtott az európai jelenségekről Az egyházmegyei zsinatok története, jogi kérdései és jelentősége címmel tartott előadásában.

img1 13

Előadását fogalomtisztázással kezdte, XIV. Benedek pápa meghatározását idézve: a püspök által összehívott törvényes összejövetel, amelyen egyházmegyéje papjai és klerikusai, illetve egyéb személyek vesznek részt, ahol lelkipásztori szolgálattal kapcsolatos dolgokról tárgyalnak és hoznak döntéseket.

A kezdetek a maihoz hasonló plébániai rendszer – falvakban, püspöki székhelytől távol eső helyeken épülő templomok körül – 6. századi kialakulásához köthetők, melyek összetartásához, az egység fenntartásához szükség volt rendszeres összejövetelekre. A 12. századtól már rendszeresen gyűltek össze papok, mely összejövetelek célja egyrészt a püspöki conciliumokról való tájékoztatás volt, másrészt képzést is nyújtottak a papok számára. A 13. századtól hangsúlyossá vált a teológia fejlődésével a teológiai alapon álló szentségi pasztoráció segítése.

1215-ben a IV. lateráni zsinat évi egy alkalommal írta elő a világegyház számára megtartásának kötelezettségét, Magyarországon pedig Könyves Kálmán rendelkezett róla. A tanácskozásokon a püspök kikérhette a résztvevők véleményét, de döntéseket ő hozott, a határozatokat az úgynevezett „zsinati könyv” foglalta össze, többnyire a szentségi pasztorációról szólt, igyekezett figyelembe venni a helyi sajátosságokat, és így adott pasztorális programot. Magyarországon az első ilyen – esztergomi zsinati könyv – 1382-ben született.

Fontos lépés volt a trentói zsinat, mely részben módosította – bővítette – az egyházmegyei zsinat hatáskörét, és elindított egy folyamatot, melynek során sok fontos zsinatot tartottak egész Európában. Magyarországon az elsőt Oláh Miklós hívta össze 1560-ban, majd Pázmány Péter több alkalommal is. A felvilágosodás és a szekularizáció az alkalmak ritkulását eredményezte. Ekkor merült fel annak a lehetősége, hogy a tanácskozás püspök nélkül is döntési jogkört tulajdonítson magának.

img1 9

A következő fontos dátum, amikor újabb szabályozás született, 1917. 10 évenkénti intervallumot határozott meg és hangsúlyozta a helyi témák fontosságát, de mindig az egyetemes egyház tanításába ágyazva, ragaszkodva ahhoz, hogy a zsinat nem lépheti át hatáskörét.

A mai jogi helyzet szerint a zsinat a megyéspüspököt segítő közösségi forma, melyben papok, szerzetesek és világiak vesznek részt. Feladata, hogy az egyetemes Egyház tanítása és fegyelme talaján állva jelölje ki a lelkipásztori munka irányait, tudatosítva ennek közös felelősségét. Résztvevői a megyéspüspök által meghívottak, rendes tagjai felszólalási és szavazati joggal rendelkeznek. A szabályozás kimondja, hogy többségben kell lennie az egyházmegyés papságnak, a világiak és szerzetesek számát a megyéspüspök mérlegelheti – ezt már a 2004-es püspöki kongregáció direktóriuma mondta ki.

img1 21

A zsinati folyamat két részből áll, az előkészítésből és magából a zsinatból. Az előkészítő bizottság határozza meg a főbb témákat, és állítja össze a zsinat munkaokmányát. Ehhez a hívek kérdőíveken nyilvánított véleménnyel járulnak hozzá, s az így született munkaokmány kerül a zsinat résztvevői elé.

Erdő Péter bíboros negatív külföldi tapasztalatok nyomán mutatott rá a tévutakra: egy egyházmegyei zsinat a világ nagy kérdéseit, a társadalom és a közélet aktuális problémáinak megoldását nem vállalhatja fel. Ugyancsak problematikus, ha túl sok a résztvevő, mert gátat vet a hatékony párbeszédnek. Veszélyes az úgynevezett „zsinati fáradtság”, amikor a résztvevők azt élik meg, nem haladnak előre.

„Nézzünk előre, hogyan építhetjük együtt Krisztus egyházát – mondatott ki a rendszerváltás hajnalán az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye zsinati folyamatában, ami az akkori kontextustól függetlenül is jól megragadja e tanácskozás célját és identitását” – összegezte a főpásztor.

img1 31

A nap szentmiséjének főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros volt. Boldog Salkaházi Sára liturgikus emléknapján az üldözöttekkel a vértanúságig sorsközösséget vállaló szerzetesnővér életpéldájáról beszélt.

Erdő Péter felidézte a vértanúság napjának eseményeit: mindaz, ami azon a hideg téli napon, 1944. december 27-én történt, mindennapi egyszerű helyzetek sorozata. Reggeli ima, elmélkedés, látogatás, ebéd, majd újra ima a kápolnában. A nap egyszerű eseményei megrendítően tükrözik a feszültséget: a banális, hétköznapi helyzetek egyszerűségét, és benne Isten akaratának, Isten tervének és a teljes emberi odaadásnak a nagyságát. „Salkaházi Sára életében a mindennapok eseményeiből és helyzeteiből rajzolódik ki a nagyszerű életszentség képe, apró helyzetekből valami nagyszerű. A mindennapi helyzetek és az a nagyszerű önfelajánlás – amit Sára testvér korábban tett, hogy egész életét, akár a vértanúságig Krisztusnak ajánlja, Krisztus iránti szeretetből –, ez a két dolog összetalálkozik, és összetalálkozik az a különleges egység is, amit az isten- és emberszeretet jelent. Ennek lett a pecsétje, ünnepélyes megkoronázása az a szürke és szomorú téli délután, amikor tényleges vértanúhalált halt a Krisztus iránti szeretetből” – fogalmazott a főpásztor.

*

img1 20

A zsinati folyamatot bemutatva Varga László kaposvári megyéspüspök kérdésünkre elmondta, céljuk, hogy az idők jeleire az evangélium mentén adjanak választ. Tíz témát dolgoznak fel a zsinati folyamat során: papi élet, oktatás, ifjúság- és családpasztoráció, evangelizáció, hitoktatás, a szegények, rászorulók helyzete, az egyházközségek anyagi viszonyai, lelkipásztori tervek, szentségkiszolgáltatás.

A főpásztor rámutatott, hogy a világjárvány sok szempontból felülírta a terveket, a szokásrendet. „Eltűntek az emberek a templomból, a félelem azt a réteget távolította el, akik addig hűségesen jártak a misékre. Újra kell gondolnunk gyakorlatainkat, keresni, hogy mit mutassunk irányként.”

img1 14

Varga László számára a zsinat közös keresése annak, hogyan lehet megszólítani az embereket az evangéliummal, hogyan lehet őket közösséggé formálni. Ezért vízióját a zsinat mottóját is adó három szóban fogalmazta meg: vonzásban, közösségben, egységben. Az evangelizációért kell lennünk, sorsközösséget vállalva az emberekkel. Építenünk kell minden szinten az egységet, elhatárolódni a megosztó tendenciáktól – fogalmazott a püspök.

A zsinati előkészület folytatásaként lelkigyakorlatra hívják az atyákat, már zajlik a jelentkezés. Őszre elkészülnek a kétezer beérkezett kérdőív válaszai és a munkacsoportok anyagai alapján a munkadokumentumok. Ősztől négy alkalommal gyűlnek össze a zsinati csoportok, 2022. május 25-én, az egyházmegyei napon pedig szeretnék lezárni a zsinatot és kihirdetni a záródokumentumot.

img1

A főpásztor kiemelte a világiak szerepét a zsinati folyamatban. A cél az, hogy megfelelő arányban vegyenek részt a munkában. „Ők ugyanis az egyik tüdőfél, mellyel az Egyház lélegzik. Ha bármelyik rész megsérül – erre a járványhelyzet különös erővel hívta fel a figyelmet – kritikus állapotba kerül a test. Ez érvényes az Egyházra is” – mondta a megyéspüspök.

A papság hozzáállását nyitottnak és várakozással telinek látja, és örül annak, hogy az egyházmegye papságának háromnegyede itt van a konferencián. Varga László folyamatos kapcsolattartással sokat tesz azért, hogy bevonja őket a munkába. „A Szentlélek folyamatosan jelen van, ő a zsinat Lelke, az én nagy reményem. Ahol nyitottak vagyunk, és befogadjuk, ott kifejti hatását.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Magyar Kurír

https://www.magyarkurir.hu/hazai/nezzunk-elore-hogyan-epithetjuk-egyutt-krisztus-egyhazat-kaposvari-egyhazmegye-zsinatra-keszul

 

 
Read 340 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés