Veres András megyéspüspök szentbeszédében a napi evangélium szellemében – „Sajnálom a népet” (Mk 8,2) – arról elmélkedett, hogy az Egyház kezdetektől fogva Jézust követve ki akarja elégíteni az emberek testi és lelki éhségét egyaránt. Az igehirdetéssel, az Egyház társadalmi tanításával, de legfőképpen a segítő szeretet cselekedeteivel Jézust akarja követni.
Aki a papságra készül mindkét indíttatást éreznie kell a szívében: együttérző lelkülettel kell viseltetnie a segítségre szoruló emberek iránt, és kell hogy olthatatlan vágy éljen benne Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésére. Miként Pál apostol buzdította szeretett tanítványát: „Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel” (2Tim 4,2). Ugyanakkor Jézus Krisztus küldöttének áldozatkész, s ha kell a szegénységet is vállaló lelkülettel, életformával kell követnie Mesterét. Ahogy Pál apostol is mondta: „Tudok nélkülözni, de tudok bővelkedni is” (Fil 4,12). Ma is sok ember szenved testi és lelki szükségben egyaránt, de nem tudják, hogy Jézusnál enyhülést találhatnak. A mai ünnep örömmel tölt el bennünket, hiszen itt vannak azok a fiatal emberek, ezek a kispapok, akik készséggel vállalják, hogy elvezessék őket Jézus Krisztushoz.
Felfoghatatlan ajándék az ember számára, hogy Isten üzenetét a kezében tarthatja, olvashatja, és hirdetheti – hívta fel a figyelmet Veres András püspök atya a lektoravatásban részesülendő papnövendékekhez szólva. Éppen ezért, hitünk tanításának foglalatát, a Szentírást jól meg kell ismerniük azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy Isten igéjének, kinyilatkoztatásának hirdetői akarnak lenni. Nagy alázattal és értéssel kell olvasni Isten üzenetét. Ebben a Szentlélek van segítségünkre.
Ezt követően a főpásztor az akolitusi szolgálatra készülő kispapokat szólította meg: Keresztény életünk legnagyobb csodája az Eucharisztia. Jézus Krisztus testének kiszolgáltatása során gondoljatok arra, hogy kit szolgáltok és kit érintetek: magát az Istent! Akik szentáldozáshoz járulnak, azoknak ezen esemény a nap legfontosabb eseménye. Ezt az Eucharisztia kiosztója is vegye komolyan.
Majd Veres András püspök atya a diakonusi szolgálatra jelentkező (admisszió) papnövendékhez fordult: „Arra jelentkezel, hogy Jézus Krisztus legszűkebb köréhez tartozzál, a papok közösségéhez.” Vianney Szent Jánost idézve a Győri Egyházmegye főpásztora emlékeztetett, hogy a pap nagyobb az angyaloknál, hiszen az angyalok csak barátai Istennek, de a papok Isten helyettesei. Arra buzdított, hogy aki a papságra készül, mélyítse azt az eucharisztikus lelkületet, amit Jézus mutatott példaként az önfeláldozásban, és az Atyának való teljes önátadásban.
„Mindnyájan a Jézussal való találkozás segítői lehetünk embertársaink számára. Ehhez szükség van arra, hogy a mi személyes találkozásunk is napról-napra egyre tudatosabb, egyre mélyebb legyen azzal a Jézus Krisztussal, akihez el akarjuk vezetni az embereket” - zárta prédikációját a szentmise főcelebránsa.
A harmadéves szeminaristák közül Ézsöl Krisztiánt (Győri Egyhézmegye), Horváth Csabát (Győri Egyházmegye), Járfás Ádámot (Szombathelyi Egyházmegye), Pohnert Dávidot (Kaposvári Egyházmegye) és Rákos Józsefet (Szombathelyi Egyházmegye) Veres András püspök lektorrá avatta.
Akolitusi szolgálatra avatta a negyedéves kispapok közül Bodorkós Áront (Szombathelyi Egyházmegye), Gulyás Vilmost (Győri Egyházmegye), Hencz Mártont (Győri Egyházmegye), Kirchknopf Gergőt (Szombathelyi Egyházmegye), Palatinus Kristófot (Győri Egyházmegye), Szántó Adriánt (Szombathelyi Egyházmegye) és Vigh Balázs Zsoltot (Szombathelyi Egyházmegye).
Az ötödéves Licz Csaba Zsolt (Győri Egyházmegye) pedig admisszióban részesült, ezáltal jelöltté vált a diakónus- és az áldozópappá szentelésre.
A kispapokkal szűk körben családtagjaik és barátaik mellett együtt ünnepeltek elöljáróik, tanáraik, valamint a Győri- és a meghívott Kaposvári- és a Szombathelyi Egyházmegye papságának képviselői.
Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóiroda
Fotó: Ács Tamás; Brunczvik Mátyás; Szantner Tamás
