Az alábbiakban Tóth Robi beszámolóját olvashatják:

„Eggyel többször bátran újrakezdeni”

Házasság heti online előadás Családakadémia módra a Kaposvári Egyházmegyében

 …és még azon is túl

Böjte Csaba testvérhez kötöm azokat a gondolatokat, amelyek által megfogalmazódott bennünk, hogy ebben a járványos helyzetben valamit tenni kell. A hitünkért, az egységért, a házaspárokért, a családjainkért.  A mondat valahogy úgy hangzott, hogy a jelen vírushelyzet nem Isten büntetése, se nem áldása, de meg kell tanulnunk a körülményekből a legjobbat kihozni.

Félig üres – félig tele pohár. Kinek-kinek nézőpontja, vérmérséklete szerint.

Éreztük ugyanis, hogy igény van a házaspárok részéről a találkozásra, a lelki töltődésre, a kettesben töltött minőségi időre és a hasonló gondolkodású párokkal való együttlétre. De mindezt valós időben, személyesen egy előadásban, ebben a helyzetben megoldani lehetetlen küldetésnek látszott.

Isten útjai viszont kifürkészhetetlenek. Amit a saját bőrünkön keresztül megtapasztalhattunk az online térből (a CSAK 15 évfolyamának rendszeres Zoom-os találkozói által), azt továbbgondolva született meg a gondolat: Miért ne működhetne ez tágabb körben is? Több házaspárral, élő előadással, házaspáros beszélgetéssel és kiscsoportos megosztással?

Úgy gondolom, egy régóta dédelgetett álom valósult meg. Valahogy úgy, mint ahogyan a víz a hegyek gyomrában vándorol évekig, majd egyszer csak hirtelen a felszínre bukkan. A hosszú ábrándozás egy bátortalanul megfogalmazott kérdéssel („Nem szervezünk egy online előadást a Házasság Hetére?”), mint a lavina ragadt el bennünket és váltunk jópáran a folyamat tevékeny és lelkes részesévé.

Istennek hála működött! Elkezdődött a szervezés, amiben a rengeteg feladatnak mind-mind akadt tevékeny gazdája. Volt, aki plakátot tervezett, előadást írt (aminek a címe ennek az írásnak a címe is), a technikai hátteret biztosította, informatikusként állt helyt, csoportot vezetett és nem utolsó sorban imádkozott. Saját egységünkért, a meghívott házaspárok egységéért, a csoportvezetésért és az estéért.

Eljött a várva-várt péntek este. 63(!) házaspárral, akik elfogadták a meghívást, és a belőlük alakított 10 csoporttal. Mi pedig csak ámultunk, hogy mennyien „jönnek”, hogy mekkora igény van arra, amit bennünk a Szentlélek megfogalmazott. Az igazat megvallva azért volt bennünk némi félsz is. Viszont éreztük, hogy a Szentlélek segít majd kipótolni mindazt, amit mi nem tudunk beletenni. Az ötlet sikerességét jelzi, hogy bekapcsolódtak olyanok is, akik kis Hazánk távolra szakadt gyermekei, vagy kisgyermekes házaspárok, akik egy „élő” teremben, helyszínen tartott előadásra nem tudtak volna eljönni.

Most, amikor ezeket a sorokat írom és lejátszódnak fejemben a péntek esti alkalom történései, a párok visszajelzései, olyan érzésem van, mint amikor mise végén elhangzik a mondat: „Küldetésetek van, menjetek békével!” Úgy érzékeltük van igény a folytatásra. Küldetésünk van…

…folytanunk kell.

Hála néked Istenünk!