A szentmise szónoka Szűcs Imre balatonlellei plébános volt. „Brieber atya Isten mosolyaként élt közöttünk – emlékezett vissza a plébános.  

– Ha valaki becsengetett hozzá, vagy ha valahová ő becsengetett, köszönésben soha nem lehetett megelőzni, s mindig a saját klasszikus hanghordozásával köszönt »Dicsértessék a Jézus Krisztus«-t.

Akár papi rekollekción, bérmáláson, vagy bármilyen összejövetelen is találkoztunk vele, a mosolyát, s a barátságos és őszinte »Hogy vagy?« kérdését mindig magunkkal vihettük.

Egy kínai mondás azt tartja: »Amikor megszülettél, mindenki mosolygott körülötted, csak te sírtál. Élj úgy, hogy amikor meghalsz, mindenki sírjon körülötted, csak te mosolyogj!« Úgy gondolom, Brieber László atya ezt maradéktalanul teljesítette. Halálával szegényebb lett a Föld, de hiszem, hogy gazdagabb az ég.

1937. június 13-án látta meg a napvilágot Tapolcán, s ebben a templomban keresztelték meg őt. Mélyen vallásos szülei voltak az elsők, akik Isten és ember szeretetére nevelhették. Őket követően a plébánián szolgáló atyák – akiket végrendeletében külön is név szerint megemlít –, s a sok káplán, majd a Bencés Gimnáziumban szolgáló atyák. Terelgették, irányították életét miután felismerték papi hivatását, s buzdították, hogy vállalja a legszebb szolgálatot, a legszebb életformát: a papi hivatást. Mikor az Isten tőle is megkérdezte, hogy »Szeretsz engem?« akkor egyértelmű volt a válasza: »Szeretlek, Uram!«

Az utolsó interjúban, ami vele készült, megkérdezte tőle a riporter, hogy miként is lett ő pap? Ő azt felelte: »Hát, a Brieber Lacinak papnak kellett lennie!«

A krisztusi kérdés, hogy »Szeretsz-e engem?«, nem háromszor hangzott el az ő életében, hanem huszonkettőezer-kettőszázhatvanöt alkalommal. Hatvanegy éves papi szolgálata alatt minden áldott nap. Válasza ifjúi erőtől duzzadó káplánként, érett férfi bölcsességével plébánosként, s nyugdíjasként is nap-mint nap ez volt: »Szeretlek, Uram!« Hatvanegy éven át hűségesen teljesítette Jézus kérését: »Legeltesd bárányaimat!«

Amikor megfáradt testét a szülei mellé, a feltámadás reményében örök nyugalomra helyezzük, lelkét pedig az irgalmas Bírónak ajánljuk, hiszem, hogy ő már az örök hazából tekint le ránk, s azzal a széles mosollyal, amelyet megszokhattunk tőle azt mondja: várlak benneteket!

Brieber atya! Köszönjük, hogy papi életed sokunk számára példa lehetett! Nem búcsúzom tőled, csak elköszönök. Isten veled, mi is jövünk! Ámen.”

A szentmisét követően Varga László megyéspüspök a tapolcai régi temetőben helyezte örök nyugalomra Brieber László nyugalmazott balatonszentgyörgyi plébánost.

Fotó: Kling Márk