Életünk ujjongó válasz lehetne a Teremtő szüntelen kérdésözönére

Ilyenkor, új év kezdetén általában elgondolkodunk azon, hogy szüleinken, tanárainkon kívül kik azok a meghatározó személyek, akiktől bármiféle kapaszkodót, szellemi-lelki táplálékot kaptunk. Olyan bölcsességet, tettekre sarkalló muníciót, ha úgy tetszik, kegyelmi ajándékot, amelyből mindenkor meríthetünk. Az újságíró sem kivétel ez alól.

Somos László kaposfői plébános évtizedek óta nagy szeretettel veszi körül védenceit, a roma gyerekeket és szüleit. Élete nyitott könyv, életműve sokunk előtt példa. Alázata és szerénysége is. Néhány hete a Szent Márton Díj átvétele kapcsán kiemelte: „Jézus azt mondta, hogy menjetek el minden néphez. Úgy gondoltam, nem a plébánián várom a cigányokat, hanem én megyek el hozzájuk. Ma már 5 közösségi házunk működik, 25 munkatársam van, és önkéntesek is részt vesznek a szolgálatokban.” Azt is nyomatékosította: három célt tűzött ki maga elé. Az első: rádöbbenteni a magyarokat a cigányok emberi méltóságára. A második: segíteni a cigányokat az önbecsülésük felismerésében. A harmadik pedig az, hogy mint pap ezt a két népcsoportot közelebb hozza egymáshoz. Végül megjegyezte: Csak a dolgomat tettem és egy haszontalan szolga vagyok.

S hogy miért vállalta magára a romák gyámolítását (is) a plébános? Azért, mert minden emberben Isten képmását látja. Lehet, hogy egy kicsit porosak, piszkosak vagy szeplősek a hívei, de attól még valamennyien Isten képmásai. XVI. Benedek pápa Az Isten szeretet kezdetű enciklikájában is olvashatjuk: az egyháznak kötelessége foglalkozni a szegényekkel. Ez nem ráadás a szolgálatban, hanem ugyanolyan fontos, mint az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása.

image 18

Somos atya szerint a gyöngék gyámolításának a világ végéig kell tartania. Nem véletlenül választotta papi jelmondatául a páli levélrészletet: „Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.” A kaposfői plébános nemcsak hirdeti, éli is az igét. Azt vallja, az általa közvetített szereteten keresztül kell, hogy megértsék az emberek: Isten szereti őket. Ezért aztán ott van a nyája körül. Reggeltől estig. Fáradhatatlanul. Ferenc pápa azt tanácsolta a papoknak az Evangelii Gaudium, az Evangélium öröme című apostoli buzdításában: „legyetek bárányszagúak”. Somos atya nemcsak a pápa első apostoli iratának megjelenése óta, hanem papsága kezdetétől ilyen. Bárányszagú. Ezért szeretem és nézek fel rá.

Csakúgy, mint Varga László kaposvári püspökre, a Szent Imre-templom egykori plébánosára. Homíliáiban, lelkigyakorlatos tanításaiban, könyveiben, napi facebookos üzeneteiben szinte sokkolja a hallgatóságát. De ez így jó, mindenkinek kell az ébresztő; „a langyosat kiköpi az Isten”. Úgy véli: Isten mindenhatósága akkor kezdődik, amikor a miénk véget ér. Az Evangélium pedig lendületbe hozza a világot. Életünkben fel kell ismernünk Jézust, és ha elfogadjuk barátságát, akkor e kapcsolatban valóban lángra lobbanhat a szívünk, s nagy kaland vár ránk. Főleg, ha engedjük magunkat vezetni a Szentlélek által, Aki nem megy soha szabadságra!

vl

A zselickislaki otthonban élő, a márciusban 80 esztendős Balás Béla emeritus püspök szavaira is figyelni kell. A Beton atyaként ismert és megkedvelt főpap évtizedek tapasztalataival hátizsákjában arra készül, hogy jól élje meg a mát. Legutóbbi találkozásunkkor azt mondta: állam és egyház akkor magasodik fel, ha Isten nevében nem történik semmiféle csalás, hiszen a Történelem Urát nem lehet félrevezetni. A felhígított, „közéleti kereszténység” nem vezet sehova, legfeljebb önbecsapáshoz. Azért is imádkozik, hogy hazánk kormánya sikeres legyen, de az üldözött keresztények megsegítése mellett el ne felejtse a hitet, s ha az Európai Uniót akarja megmenteni a széteséstől, úgy sem csaphatja be Istent. Az egyháznak, mint intézménynek pedig létezik lelki oldala is. Jézus nem a szerint hív istenkövetésre bennünket, hogy ki katolikus, református, fideszes vagy jobbikos...

bb

A kaposszentbenedeki templomban tartott aranymiséjén a 60-as évek nagymarosi ifjai mellett ott volt feleségével Orbán Viktor miniszterelnök és Soltész Miklós államtitkár is. A nyugdíjba készülő főpap így összegzett: „Ez az ötven év azzal telt, hogy mindkét kezével védett az Úr. Egyikkel tartott, a másikkal pofozgatott.”

Ha belegondolunk, a hívő ember életében is így van ez, egyszerre tart és pofozgat bennünket az Isten, s azt várja tőlünk, hogy életünk ujjongó válasz legyen kérdésözönére.

Pécsett járva egyszer betértem a pálos templomba. Nem volt ugyan mise, de azt láttam, hogy Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, egykori kultuszminiszter, ráborulva a padra, imádkozik. Gondolataim között átfutott: bárcsak minden kormánytag ezt tenné! Amikor emlékeztettem erre, az emeritus professzor azt mondta: „Folyamatosan küzdök a hitemért. Mindenkinek saját keresztje, hogy megküzdjön érte, pedig az Istennek tulajdonított törvények betartásával sokkal könnyebb lenne az életünk. Ha nem az istenhitre alapozunk, ha vétkezünk, akkor bűnt követünk el, s tudjuk: minden rossz a bűnből származik”.

andr

Lőrincz Sándor

Megjelent a Somogyi Hírlap 2021. január 7-i számában. 

A letörölt könnyek megtisztítják a Megváltó arcát

Jókai Anna Kossuth-nagydíjas írót néhány éve felkértem egy konferencia előadójának. Mondandója végén így summázott: Ha materializálnánk az istenképet, s azt gondolnánk, hogy Ő fizikai alakba sűríthető, akkor azt látnánk, hogy miközben az univerzum Istene letekint erre a bolygóra, sír. Sír az Isten. S azt kérdezi: hát ezért lettetek? Nem tudtok változni, emberek? Mi viszont nem vagyunk elég magasak, hogy letöröljük Isten könnyeit, de minden könny, amit letörlünk szegény beteg, magatehetetlen családtagjaink vagy embertársaink arcáról, s családba kívánkozó, kallódó gyerekeink, fiataljaink arcáról, az tisztítja Megváltónk arcát.

jokai

 
Read 705 times
Minden jog fenntartva. © 2019 Kaposvári Egyházmegye

Keresés