A kaposvári Szent Margit templomban celebrált szentmisén a főpásztor prédikációjában az életszentségről beszélt:

„A hivatásod diakónusként is az életszentség. Az, hogy tejesen megdicsőüljön benned a mennyei Atya, aki végtelenül szeret téged. Már sokat imádkoztál, sokszor voltál kapcsolatban vele, de ezzel a szeretettel nem lehet betelni. Ismered Istent, de még jobban meg kell ismerned a mennyei Atyát, az Ő szeretetét; az Úr jézust, az Ő szeretetét; s a Szentlelket és az Ő szeretetét ahhoz, hogy szentté válhass. El kell sajátítanod az ima művészetét! Ima nélkül senki sem lesz szent, mert az életszentség meghalad bennünket. Messze több, mint amik mi magunk vagyunk. De aki imádkozik, s egyre mélyebb jelenlétbe kerül azzal, aki az örök jelen, azon átragyog Isten jelenléte, dicsősége és szeretete, mely még a szenvedések között is látszik. Legyél az ima embere!

Jézus azt kéri tőlünk, hogy szüntelenül imádkozzunk és soha ne fáradjunk bele. Égjen benned a vágy egy sokkal mélyebb, teljesebb kapcsolatra az Úr Jézus Krisztussal, a mennyei Atyával és a Szentlélekkel!

Ha az ima embere leszel, s átragyog rajtad Isten szépsége, jósága, szelídsége, irgalma és szeretete, akkor a szeretet embere leszel. A szeretet embere leszel különösen azok felé, akiknek az élete megtört, sebzett, akiknek nélkülözni kell a szeretetet, akik peremre szorultak, akik betegek, akiket leselejtezett a társadalom, akik szegények, vagy nincstelenek.

Küldetésed van, hogy abból a mély, imádságos kapcsolatból fakadó szeretetet áraszd ki a testvéreidre, a rendtagokra, a diákokra és különös érzékenységgel azokra, akik szenvednek. Legyél az irgalmas Jézus megtestesítője ott, ahol élsz, s akkor megdicsőül benned az Isten! Akkor látják majd a tetteidet és nem téged fognak dicsérni, hanem dicsőíteni fogják a mennyei Atyát, s elhiszik, hogy mennyire szereti őket az Isten!” – fogalmazott a főpásztor.

A homíliát követően a szalézi szerzetes ígéretet tett az imára, a zsolozsma végzésére, a szolgálatra, majd az Egyház hagyománya szerint arcra borulva készült fel a szentelés pillanatára, miközben feje felett a Mindenszentek litániáját énekelték. A megyéspüspök kézrátétele és felszentelő imáját követően öltötte magára a stólát és a dalmatikát, mely a szerpapok viselete.

Fotó: Kling Márk