Szeptember 13-án az online előtalálkozót Erdő Péter bíboros, prímás nyitotta meg. A főpásztor fontosnak nevezte, hogy imádságban együtt reflektáljunk arra a nagy élményre és megrázkódtatásra, amit a járvány okozott életünkben. A nyitónapon Rómából küldte el üzenetét Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Tanácsának elnöke. A koronavírus rávilágít az igazán lényegesre: az istentisztelet a járvány alatt sem szűnt meg, hanem az Eucharisztiából merítve a szolidaritás tetteiben nyilvánult meg. Marini ökológiai megtérésre is hívott bennünket, hiszen felelősséggel tartozunk egy jobb jövő reményében a Földért és embertársainkért. Szeptember 14-én, Valerian Maduka Okeke, a nigériai Onitsha egyházmegye érseke üzent. Az afrikai országból érkezett videóban köszönetet mondott a „derék magyar embereknek”, valamint a magyar kormánynak és Isten népének, akik adományaikkal támogatták az éhínségtől, a keresztényüldözéstől és a járványtól is szenvedő ottani közösséget és megmutatták az eucharisztikus szeretetet. Szeptember 15-én, az üldözött káld katolikus közösség háláját tolmácsolta a magyar népnek és kormánynak Louis Raphaël Sako bíboros, káld katolikus pátriárka. A hosszú éveken át Irakban dúló háború mély sebeket okozott. A keresztény közösség vezetője azt hangsúlyozta, hogy bár az imádság nem képes a történéseket közvetlenül megváltoztatni, de az eseményeket átélő személy szívét, látásmódját befolyásolhatja. Aki imádkozik az élvezi a békét és képes megélni a kedvesség örömét másokkal való kapcsolatában is - üzente a káld katolikus közösség vezetője. Szeptember 16-án, Timothy Dolan New York érseke arra irányította a figyelmet, hogy nem újulhatunk meg az Egyházban anélkül, hogy ne újulnánk meg hitünkben is. Szeptember 17-én, Johannes Hartl német teológus-filozófus felnőttkori megtérő üzenetében azt hangsúlyozta, hogy az emberek a bezártság idején az imádság és a spiritualitás felé fordultak. A teológus, irodalomtudós szerint meg kell tanítani az embereket a mély imaéletre, amely átsegítheti őket a kríziseken és az Eucharisztia vételezésének átmeneti hiányán is. Ugyanezen a napon láthatták Moyses Azevedo, a Shalom Katolikus Közösség alapítójának videóját. Aki arról beszélt, hogy nem Isten küldte a vírust, Ő velünk van, jelen van szeretettel és részvéttel eltelve az emberiség fájdalma és szenvedése közepette. Kihangsúlyozta: “Nem vagyunk egyedül. Jézus ígérte meg nekünk, hogy életünk minden napján velünk lesz. Megadja nekünk a kegyelmet és az erőt, hogy a kereszt és a feltámadás erejével győzedelmeskedjünk.” Szeptember 18-án, Ägidius J. Zsifkovics a Kismartoni Egyházmegye püspöke üzenetében arra tért ki, hogy nem mindennapi tapasztalást éltek meg a keresztények a koronavírus járvány idején. Ezt a zsidó nép pusztai vándorlása során megtapasztalt nélkülözésével állította párhuzamba, kihangsúlyozta, hogy az egyház megmutatja az ember számára, hogy hol tudja az éhségét és a szomját csillapítani a mennyei kenyér által. Ezen a napon került fel a YouTube-csatornára Detroitból Mary Healy teológus videója is, aki a Szentírásból a Jézus által meggyógyított vérfolyástól szenvedő asszony példáját állította párhuzamba a világjárvány okozta félelemmel, szorongással, amelyet most sokan érzünk. Felidézte Jézusnak az asszonynak mondott szavait, amely szerint a hitének köszönheti a gyógyulását. Szeptember 19-én, Gérald Lacroix bíboros, Quebec érseke osztotta meg kisfilmjében a gondolatait arról, hogy a világjárvány egy meghívás arra, hogy elmélyülhessünk a hitben. Ennek jó eszköze a kongresszus. A kanadai világtalálkozó tapasztalatai alapján azt üzente: “A kongresszus segít, hogy meghalljuk Jézus hívását, hogy keljünk át a másik partra és találkozzunk azokkal, akik még nem ismerik Isten szeretetének örömét!” Ugyanezen a napon Jean-Luc Moens, a CHARIS moderátora a bezártságban megélt hitbéli tapasztalásáról, a kegyelem állapotáról, az önmagában felfedezett isteni jelenlétről beszélt. Hét szóban foglalta össze számunkra mindezt: “Jézus, tudom, hogy itt vagy és szeretlek!” Szeptember 20-án, az online előtalálkozó utolsó napján a kárpátaljai Szabó Konstantin görögkatolikus pap arról számolt be, hogy a kényszerű bezártság idején az átélt istenfélelem mellett, az elmélyülő hitről is tapasztalatot szereztek. Szabó Konstantin üzenetében kiemelte, hogy ami a legfontosabb, hogy szeretettel tudtuk átélni ezt a próbatételt. A szokásos vasárnapi Úrangyala imádság után üdvözölte Ferenc pápa Magyarországot, a főpásztorokat, a híveket és mindenkit, aki hittel és örömmel várta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Budapesten. A Szentatya, aki a tervek szerint jelen lett volna a világtalálkozó záró szentmiséjén azt kérte: “Lélekben egyesülve haladjunk tovább az előkészületekkel, az Eucharisztiában találva meg az Egyház életének és küldetésének forrását.” A NEK jegyében szervezett online előtalálkozót Erdő Péter bíboros, prímás üzenete zárta. A főpásztor a budapesti Hősök terén mondta el gondolatait. Egy olyan helyszínen, ahol az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyitó- és záró szentmiséje volt. Egy olyan térről beszélt, ahol a kommunista diktatúra alól felszabaduló, útkereső Magyarország több mint félmillió híve imádkozott együtt 1991-ben a Budapestre látogató II. János Pál pápával. A világjárvány sok tanulsága közül a magyar főpásztor kiemelte: „Nagyon sok online szentmise közvetítést tartottunk, de mindenki tudta, hogy ez nem egyenértékű a személyes jelenléttel. Az Eucharisztia iránti vágy dominálta ezt az esztendőt. Adja Isten, hogy jövő ilyenkor valóban együtt ünnepelhessünk a világ minden tájáról érkező hívőkkel együtt!”