Mindannyian, akik meg vagyunk keresztelve, kettős állampolgárok vagyunk – fogalmazott a főpásztor szentbeszédében. – Magyar állampolgárok, ennek a hazának a polgárai, ám a keresztségünk óta az elérkezett Isten országának az állampolgárai is vagyunk. Isten országában, a mennyek országában más törvények uralkodnak, mint az evilági országunkban. Ezt nagyon gyakran elfelejtjük, vagy nem is gondolunk bele, pedig az Isten országa, a mennyek országa örök. A nemzetek, s ez a világ is elmúlik, de Isten országa nem múlik el soha. Melyik a nagyobb? Melyik a teljesebb?

A bérmálásban, amikor a homlokotokat megkenem krizmával, azt mondom: békesség veled! Ez többet jelent annál, hogy mi jóbarátok vagyunk. Minden szentmisében a szentáldozás előtt a kiengesztelődésben elhangzik, hogy az Úr békéje legyen veletek mindenkor! A szentmise végén pedig azt mondjuk: menjetek békével! Ez nem azt jelenti, hogy egy kicsit megnyugodtam, mert szentmisén vettem részt, s akkor most ezzel a nyugodt szívvel elindulok a hétköznapok forgatagába.

Nekünk küldetésünk van ebben a világban! Az Isten országa állampolgárainak küldetése van az evilági állampolgárságban. A küldetésünk egyik része a békességteremtés. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy lássuk milyen erővel tagol a gonoszság, s mennyire megosztottak az emberi szívek, a családok, a kapcsolatok, a társadalom, s az egyház is. Ebben a világban, egyházban Jézus azt mondja, hogy boldogok a békességteremtők, mert ők Isten fiai.

Az erőszak világában a békességteremtés a küldetésünk. Ennek a békességteremtésnek az egyik feltétele a megbocsátás. Jézus a Miatyánkban megtanította nekünk: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!".

Komolyan vesszük, vagy csak mondjuk? Eljut a szívünkig, eszünkig, hogy mit is mondtunk? […]

Boldogok a békességteremtők – mondja Jézus. Ez a küldetésünk, s a Szentlélek – akinek a kiáradásáért imádkozom most a bérmálkozó fiatalok számára, s akinek az ajándékaiban a többiek már részesültek – a békesség lelke. Nem önerőből kell megbocsátanom, nem önerőből kell békességet teremtenem. Isten erejével, kegyelmével, a Szentlélek segítségével. Istennel minden lehetséges, még az is, hogy elengedjük az adósságokat, hogy kiengesztelődjünk egymással, s még az is, hogy szeressük az ellenségeinket – fogalmazott a főpásztor.

A szentmise végén a megyéspüspök megáldotta a plébánia alapításának centenáriuma alkalmából állított emléktáblát, melyet Ify Lajos volt plébános emlékére készítettek.  

Ify Lajos 1920. nyarától már Fonyódon szolgált – hangsúlyozta Varga István helytörténész –, ahol akkoriban a mai plébániatemplom helyén egy kis kápolna állt. Még abban az évben elkezdődött a kápolna átépítése plébániatemplommá, melynek első plébánosa lett Ify Lajos.

A volt plébános iránti tisztelet és hála jeleként a templom előtti teret Ify Lajosról nevezték el.

Fotó: Kling Márk
Videó: Szerafin Zoltán