A délelőtt folyamán rózsafüzér ájtatosságon vettek részt a zarándokok, majd Varga László megyéspüspök celebrált búcsúi szentmisét, melyet a hit növekedéséért ajánlott fel.

„Amit az Úr a Próféta által mondott, beteljesedett. A prófécia így szólt: »Velünk az Isten!«. El merjük-e hinni, vagy csak akkor, amikor jól mennek a dolgaink? El merjük-e hinni, hogy olyan Istenünk van, aki soha nem hagyott el bennünket? Merünk-e hinni Isten minden képzeletet felülmúló szeretetében, s ennek a Szeretetnek a jelenlétében?" – tette fel a kérdést a főpásztor prédikációjában.

„A gonosz mindig azt kérdőjelezni meg először: tényleg szeret az Isten? S ha ez a kérdés belopakodik a szívünkbe, akkor gyanúba fogjuk Isten szeretetét. Ha szeretne, akkor… – s mindenki tudja sorolni a tételeket.

A gyanú mindig a szeretet krízise a keresztények életében. Nem merünk hinni Isten irántunk való feltétel nélküli, ingyenes, visszavonhatatlan szeretetében. Ő ezt kínálja fel mindannyiunk számára szikla-alapként az életünkben. Ez az a pont, ami soha nem ingott meg Isten részéről. Soha nem hagyott el bennünket, nem távolodott el tőlünk. Mikor úgy éreztük, hogy Isten elhagyott bennünket, akkor csak mi mentünk távolabb, mi változtattunk a helyzetünkön, mert nem mertünk hinni. Annak hittünk, amit átéltünk, tapasztaltunk, gondoltunk, vagy mások mondtak. Merünk-e hinni egy olyan Istenben, aki velünk van mindig, minden nap. Aki kijelentette, hogy nélküle semmit sem tehetünk, s velünk van a világ végéig?

Kijelentette, s megtartotta. Akik mernek hinni Isten velünk való szeretetében, jelenlétében, azok a bajok közepette is hálásak, mert nem az érzéseikből, tapasztalataikból indulnak ki, hanem a hitükből. A hitem azt mondja, hogy Isten mindig szeret. A hitem azt mondja, hogy Isten mindig velem van. A krízis akkor következik be kinek-kinek az életében, minkor a tudását, tapasztalatát, érzéseit fölébe helyezi Isten szavának. Mikor a gonosznak ezt sikerül elindítani, akkor életünk sziklaalapja bizonytalanná válik. Elkezdünk kapkodni, mindent bebiztosítani, ránk tör a félelem, kétség és a kétségbeesés. Pedig Isten nem változtatott semmit szeretetén, melyet nem ingat meg a bűnünk. […]

A Szűzanya arra hív bennünket, hogy legyünk követői a hit zarándokútján. Legyünk rendíthetetlenül bátrak a hitben, hogy minden körülmények között az Isten szavának a fényében tekintsünk az életünkre! A hit bizonyosságával válaszoljuk Isten szeretetére, hogy mi is vele akarunk lenni. Bármi történik, csak vele akarjuk átélni, csak vele együtt akarjuk végigjárni, s akkor miénk lesz a tapasztalat: Istennel minden lehetséges. Boldogok, akik hisznek mindabban, amit az Úr mondott nekik!" – fogalmazott a főpásztor.

A Kisboldogasszony napi búcsúi szentmise szentségi körmenettel ért véget.

Fotó: Kling Márk