Tanév végi videóüzenetében Varga László megyés püspök a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium végzőseinek áldott folytatást kívánt az élet iskolájában, s azt, hogy vigyék jó hírét az intézménynek.
A főpásztor püspöki dicséretben részesítette a legkiválóbb közösségteremtőket, köztük Fekete Hannát és Tőczik Benedeket, akiket a nyári vakációt követően a gimnázium szellemiségéről kérdeztem, s arról, hogy milyen élményekkel búcsúztak az alma matertől.
– Elsős korom óta idejártam, így az elmúlt 12 év alatt az iskola falai az otthonommá, a tanárok és az osztálytársaim pedig második családommá váltak. Ennek köszönhetően olyan érzés volt átlépni minden reggel az iskola küszöbét, mintha hazaérkeztem volna – mondta Fekete Hanna, aki eredetileg pszichológusnak készült, ám történelem szakon kezdi meg tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi karán. –Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen minden nagyobb osztályváltásnál kiváló tanári kart és remek osztálytársakat kaptunk. Iskolánk talán annyiban tér el a többitől, hogy nálunk tanáraink hitélete, embersége és erkölcsi szilárdsága mindig irányt mutatott a tekintetben, hogy milyen emberek is szeretnénk lenni a későbbiek folyamán.
Külön kiemelem osztályfőnökünket, akinek szeretete és odaadása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy kik is lettünk. Fekete Hanna szerint az évente 2 alkalommal megtartott lelkigyakorlatok és az osztályok számára külön megszervezett lelki napok nagy szerepet játszottak egy-egy közösség összekovácsolódásában, legyen az diák-diák, osztály- osztályfőnök vagy hittanár-diák közötti kapcsolat. Mint megjegyezte: mindezek arra motiválták – és motiválják jelenleg is – a tanulókat, hogy szerves részei legyenek az iskolai közösségnek.
Fekete Hannáról az állt a püspöki laudáció szövegében, hogy hitélete példamutató, s kitartó, szorgalmas diák. Az intézmény ünnepi műsorainak szervezőjeként, szereplőjeként, valamint szavalóversenyek díjazottjaként is kivívta környezete elismerését, de karitatív munkát is mindig örömmel végzett.
– Örültem a méltatásnak; Benedekkel valóban számos rendezvényen zenéltünk közösen, konferáltunk vagy mondtunk verset, köszöntőt. Emellett pedig 12 éve jó barátok vagyunk. Ennek gyümölcse az érettségi bizonyítványunkkal együtt átnyújtott püspöki dicséret, illetve a Morus Szent Tamás-díj volt, amit az ország azon végzős diákjai kapnak elismerésként, akik valamilyen kimagasló közéleti tevékenységben vettek részt gimnáziumi éveik során. Hálás vagyok azért, mert az iskola szellemisége nagyban hozzájárult személyiségem és lelkem formálásához, de mindenekelőtt azért, mert a Jóisten mindvégig velem volt és velem is maradt.
Tőczik Benedek politológusnak készül a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A szintén jó torkú énekes-gitáros a gimnázium diákönkormányzatának volt a vezetője, aki kiemelkedő tanulmányi eredményei mellett ünnepi műsorok és más iskolai programok aktív résztvevőjeként is nagy lelkesedéssel szervezte-irányította az intézmény diákéletét. A fiatalember azt vallja: a katolikus iskola falai közt nemcsak tudást és barátokat szerzett, hanem hitében is sokat mélyült. – A lelkigyakorlatok és a kirándulások sokunkat összekovácsoltak. Osztályfőnökünk mindent megtett azért, hogy ne csak tanítson, de neveljen is bennünket – véli.
– Tavaly nyáron Međugorjébe is elzarándokoltunk néhányan az évfolyamból. Az a szűk egy hét mai napig meghatározó élményt és megtapasztalást jelentett, hiszen a bosznia-hercegovinai Mária-kegyhely valóban a kegyelem oázisa. Örülök, hogy Somogyból is sokan jártak már ott. Kedvenceim voltak a trombitaórák és a szerdai zenekari próbák, amelyeket Bogáthy Gábor tanár úr tartott. Ha lesz rá lehetőségem, az egyetem mellett is visszajárok majd muzsikálni.
A fiatalember a gimnáziumban több feladatból vette ki a részét; úgy véli: a legemlékezetesebbek az iskolai műsorokban való fellépések, zenélések voltak, melyeken általában Hannával közösen szerepeltek. Ő is örül a Morus Szent Tamás-díjnak, s mint elújságolta: az oklevélen túl lehetőséget kaptak arra, hogy a jövőben különböző képzéseken és rendezvényeken vegyenek részt, hiszen az egyetemi évek alatt is tudatosan folytatják a közösségépítést.
A világot jelentette Szálinger Balázs számára is a „katgimi”
Szálinger Balázs József Attila- díjas költő is koptatta a gimnázium padjait. A ma már elismert szerzőnek a világot jelentette a „katgimi”, első verse is Kaposváron született. Az egyik, püspökségen rendezett rendhagyó irodalomórán a családias légkört emelte ki, s az udvari focit, mert nem volt még sportcsarnoka az intézménynek. A szünetbeli kávézást is emlegette, ahova Ozsváth Ferenc, a gimnázium első, közelmúltban elhunyt igazgatója invitálta őket, miközben hogylétükről faggatta a diákokat. A rendezvényen Osi bácsi is megjelent. Diák és tanár hosszan összeölelkezett. Múlt és jelen fogott kezet egymással. A jövőért.
Lőrincz Sándor
Megjelent a Somogyi Hírlap 2020.09.03-i számában.
Fotó: MW
Háttérkép: Bohár Dániel