„Amikor a tatárok és mongolok dúlták hazánkat, tudtuk ki az ellenség. Mikor a törökök támadtak ránk, s másfél századig uralták az ország nagyrészét, s tudtuk, ki ellen kell harcolni  –fogalmazott a főpásztor prédikációjában, majd folytatta: – ma sokkal nehezebb helyzetben vagyunk. Olyan diktatúrák törnek ránk, melyeket arctalan titánok irányítanak, a Bábel mostani építői, akik rejtett, alulról jövő és látszólag jónak tűnő diktatúrákkal akarják leigázni, uralmuk alá vonni népünket. Sokkal nehezebb felismerni működésüket, s nehezebb harcolni ellenük. Csak két diktatúrát említenék meg, a relativizmus diktatúráját, s a digitális diktatúrát. Mindkettő azért nagyon veszélyes, mert alulról indul, s nagyon jónak tűnik.

A relativizmus diktatúrájának lényege abszolutizálni a személy szabadságát. Senki nem mondhatja ,meg a szemébe, hogy mit tehet, vagy mit nem tehet. Nincs abszolút tekintély, mely kívülről megmondhatná, hogy mi az igaz, a szép, a jó. Ezt az egyén szabadságának kell eldönteni.

Abszolutizáljuk a személy szabadságát, ennek következtében minden kívülről jövő tekintélyt meg lehet, s meg is kell támadni. […]

Ugyan azt kell tennünk, amit Szent István tett. Mekkora fordulat volt Európában, mikor a keresztények ostorának tartott magyarok Szent István idejében a hit és a kereszténység védői lettek! Mindenki félt tőlünk, s utána pedig a keresztény hit védői és terjesztői lettünk. Ennek a feltétele a megtérés volt. István király megtérése, s a nép megtérése. A megtérés azt jelenti, hogy megváltoztatom a nézőpontomat, máshonnét kezdem látni a világot, s nem mindegy, hogy milyen nézőpontból.

A Szentírás és Szent István király egyetlen jó nézőpontot kínál: Jézus Krisztust. Ha Ő lesz az Úr az egyén életében, akihez a vágyainkat, gondolatainkat, igazítjuk, akkor a diktatúra elbukott. Minden diktatúrának a leggyengébb láncszeme a személy szabadsága. Ahol bárki másképpen dönt, ott már nincs totális diktatúra, mert azon a ponton már nem működik. Vissza kell szereznünk személyes szabadságunkat, melyet Istentől kaptunk, s úgy használni, ahogyan a Teremtőnk, az Alkotónk kínálja" – fogalmazott a megyéspüspök.

A szentmisét követően Szita Károly, Kaposvár város polgármestere így fogalmazott:

„Ünnepelünk, mert az ünnep öröm, s az öröm megélt boldogság. Van mire emlékeznünk, s van minek örülnünk még a mai, bizonytalansággal teli korban is. Emlékezünk azért is, mert az ezeréves távol bizony most is nagy szolgálatot tesz nekünk, mai Magyaroknak. Nagy szolgálatot, hiszen a bölcsek szerint semmi olyan nem történhet meg a jövőben, ami ne történt volna meg már a múltban.

Egyik napról a másikra változott meg az életünk. Olyan helyzetben találtuk magunkat, hogy hasonlóhoz bizonyosan rövid a mi életünk. […]

A legfőbb céllá az vált az elmúlt hónapokban, hogy mindannyian megmaradjunk, hogy ne veszítsük el egymást. Hogy ne sérüljön a közösségünk, s hogy megtartsuk a másikat a bajban. Hogy segítő kezet nyújtsunk, s hogy alkalmasint mi remélhessük ugyanazt másoktól – fogalmazott a polgármester, akinek szavai után a Somogy Táncegyüttes, a Somogy Zenekar és a Déryné Vándorszíntársulat adott műsort. Az ünnepség az új kenyér megszentelésével ért véget.

Fotó: Kling Márk