Köszöntőjében Csató Lászlóné igazgatónő így fogalmazott: Az a nyolc év, amely az általános iskolai életeteket jelentette, hirtelen véget ért. Sok emlék fűz benneteket a tantermekhez, tanáraitokhoz, diáktársaitokhoz. Mikor első osztályba érkeztetek, mindannyian egy közös vonatra szálltunk fel, s igyekeztünk hegyeket, völgyeket bejárni. Voltak örömeink, s bánataink az út során. A tanulás segítségével ismeretlen helyekre is eljutottunk. Most ez a vonat megállt, s ti átszálltok egy másikra, mely újabb felfedezendő területre visz benneteket.  Kívánom, hogy utatok legyen egyenes pályájú, túl nagy kanyarok, esetleges kisiklások ne legyenek benne. Várunk vissza benneteket!

Kelemen István zalaszabari plébános egy történetet osztott meg tanítványaival:

Egy kiváló mesterember nyugdíjba vonul, s kap még egy utolsó munkát a főnökétől, hogy építsen egy házat. Teljesen szabad kezet kap, annyi és olyan anyagot használ fel, amennyit és amilyet csak szeretne. Azonban mivel kicsit fáradt volt, sokmindent kispórolt a házban, s összecsapta azt.

Mikor elérkezett az átadás ideje, a főnök átadta a ház kulcsát a mesternek, elismerésül a sokéves, hűséges munkáért. A mesterember csak ezután kezdett gondolkozni, hogyha előre tudja, hogy az övé lesz a ház, mennyi mindent másképp épített volna.

Mikor elkezdtétek az első osztályt, akkor elkezdődött az építkezés számotokra, s így nyolcadik végére még nem fejeződött be. Az alapok már megvannak, de fontos, hogy lássátok a jövőt!  Lássátok, hogy mit is szeretnétek építeni magatok számára, s fontos, hogy ezt szemelőtt tartsátok!

A plébános szavai után Bogdán Szelina, nyolcadik osztályos tanuló búcsúzott a végzősök nevében, majd a jutalmak átadása következett. Az ünnepség zárásaként a ballagók egy-egy szál virággal ajándékozták meg szüleiket, tanáraikat.

Fotó: Kling Márk